Egyedülállók karácsonya – Nem, nem olyan, mint a filmekben

Ünnep

Egyedülállók karácsonya – Nem, nem olyan, mint a filmekben

Az ünnepek, köztük leginkább a karácsony, teret és időt adnak az érzelmeknek, fokozzák azokat az emberek többségénél (pozitív értelemben), nagyobb az odafigyelés a másik iránt, fokozódik az őszinteség, több a jó szándék. Lehetőleg akkor is, ha egyedül töltöd.

Ebben az időszakban, a felfokozott érzelmi állapotban érzékenyebbek, sérülékenyebbek az emberek. Sokan rettegnek a karácsonytól, szerintem leginkább azért, mert úgy érzik, nem tudnak szeretetet adni, sem elfogadni, vagy éppen valaki hiányától szenvednek, aki nem lehet mellettük az ünnepeken. Az ünnepekkor sokkal nagyobb erővel tör az emberre a magány érzése, de pár apró gesztus rengeteget segíthet.

Az egyedülállók adventje és karácsonya nem hasonlíthat a családosok ünnepi előkészületeire és Szentestéjére,

de egészen biztos, hogy ez az időszak mindenki számára hozhat fényt, reményt és melegséget. Feltéve, ha megért valami fontosat, ami nemcsak az ünnepek idején segít; a karácsony legnagyobb értéke a szeretet. Szeretet nélkül nagyon nehéz, s talán nem is lehet igazán élni.

A fogyasztói társadalomban a szeretet szakrális ünnepe egy kicsit a „fogyasztás ünnepévé” vált és elüzletiesedett. A reklámok és egyéb tévéműsorok leginkább

szeretetteli és vidám, „ideális” családokat mutatnak, ahol nincsenek veszekedések, féltékenység és anyagi gondok.

A karácsonyi ünnepek a társadalmi elvárások nyomására sok embernek, főként az egyedülállóknak nem örömforrás, hanem éppen ellenkezőleg, a szorongás és a depresszió időszaka.

Pedig mindannyiunk életében előfordulhat, hogy az ünnepeket valamilyen okból egyedül kell töltenünk. Ezt még akkor is nehezen viseljük el, ha a hétköznapokon szeretünk egyedül lenni. Az ünnepek alkalmával, kicsit több igényünk van a szeretetre, a szeretteink körében eltöltött időre. Ha semmiképpen nincs rá mód, hogy a szeretteinkkel ünnepeljünk, akkor se roskadjunk az önsajnálatba és kínozzuk magunkat, hiszen semmi nem tart örökké. Inkább találjuk fel magunkat, tegyünk olyat, ami örömmel tölt el minket.

Ez lesz a harmadik karácsonyom, amelyet egyedül töltök.

Már egész rutinosan kezelem az ünnepeket, de szerencsére még nem szoktam meg a magányt.

Nem kell magányosnak lenned, mert egyedül vagy, illetve nem mindig az a magányos, aki egyedül van. Ha jóban vagyunk önmagunkkal, nem érezzük, hogy magányosak vagyunk. 

Ha valaki egyedül tölti a karácsonyt, az nem jelenti azt, hogy számára szomorú és fekete az ünnep. Akik egyedül vannak, a saját örömükre cselekszenek, bármit csinálhatnak, amiben örömüket lelik. Nem kell kapkodniuk, nincs stressz, nincs idegeskedés. Feldíszíthetik ünnepi fényekkel a lakásukat, hallgathatnak kellemes karácsonyi zenéket gyertyafényben, megnézhetnek néhány filmet.

Ahogy óriási társaságban is, kötelező vacsorán, nagy családi rokonsággal is lehet feszélyezetten, veszekedésekkel, sértődésekkel, magányosan tölteni az ünnepeket, úgy békében, örömben, megelégedéssel, boldogságban is el lehet egyedül lenni.

Ajánljuk még:

Egy kendőben az élet, avagy karácsonykor a hiány tépte seb is jobban sajog

Az öreg, vastag kendőknek párja nincs – takarózni abba kincs. Gyerekkorom óta imádom a vállkendőket, bár nekem nem volt, csodálattal adóztam mindazoknak, akiknek meg igen. Akiknek az anyukája, nagymamája horgolt egyet, és ő hordhatta boldogan. Repkedhettek benne, mint pillangó a fényben. Nekem a vállkendő a valahova tartozás szép, színes szimbóluma volt gyerekként, és amikor saját családom lett, akkor is az maradt. 

 

Már követem az oldalt

X