Tudj meg többet az inflációról!

Mi alapján számítják ki az inflációt?

Hogy miért érezzük sokkal magasabbnak az inflációt, arra a választ a számítási módja adja meg. Ez úgy történik, hogy a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) összeállít egy képzeletbeli bevásárlólistát, ezer tétellel. Ez az úgynevezett fogyasztói kosár, amiben olyan termékek és szolgáltatások szerepelnek, amelyeknek az árváltozásait figyelik. Reprezentánsoknak nevezik őket, és a 140 árucsoportba azokat a termékeket és szolgáltatásokat választják ki, amelyet a legtöbben vásárolnak. Így például a 76-82 cm-es LED TV-t vagy épp a péksütemények közül a túrós táskát, kakaós csigát. De szerepel a listában ruházat, cipő, bútor, autó, szórakoztató elektronika, újság vagy olyan szolgáltatások is, mint a hajvágás, kulcsmásolás. És természetesen a rezsi is – az adott tételek azt igyekeznek tükrözni, reprezentálni, hogy mi mindenre lehet szüksége egy családnak.

Ezért érzed magasabbnak az inflációt

Természetesen nem minden esik azonos súllyal latba, amikor megállapítják az infláció mértékét. Hiszen sokkal gyakrabban veszünk kenyeret, mint például autót vagy lakást. Ezért az egyes tételekhez úgynevezett súlyokat is hozzárendelnek, ami azt mutatja meg, hogy az adott termék milyen arányban szerepel a szokásos fogyasztásban. Ha főként élelmiszerre költünk, és azok ára jóval nagyobb mértékben növekedett, mint mondjuk a hajvágásé, akkor nem csoda, ha magasabbnak érezzük az infláció mértékét. Egy-egy árucsoport ugyanis kiugró áremelkedéseket produkálhat – ha pedig leginkább arra költünk, akkor ezt a kiugró mértéket érezzük a bőrünkön. Ezért sajnos a legszegényebbeket sújtja nagyobb mértékben az infláció: az alacsony jövedelem eddig is csak az élelmiszer és a rezsi kifizetésére volt elég. Most viszont épp ezek drágultak a legjobban. Így azok, akik csak ezekre költenek, sokkal nagyobb mértékű inflációt szenvednek el. 

A szükséges rossz?

De miért van egyáltalán infláció a világon? A következő mondat nagyon nem fog tetszeni, de sajnos igaz. Az inflációra mindenképp szükség van ahhoz, hogy működjön a gazdaság. Hogy miért? Mert ha mindig ugyanannyi lenne a termékek ára, mindegy lenne, mikor veszünk meg valamit. Ráérne akár jövőre is. Így nem pörögnének az adásvételek, a gazdaság pedig befagyna. Ez persze az átlagos háztartásokat nem kifejezetten befolyásolja a vásárlásban, de a vállalatokat a nagyberuházások esetében igen. Például Japánban volt most defláció is, és az államnak be kellett avatkoznia a káros hatások elkerülése végett.

A magas infláció ugyanakkor ellenkező hatással bír, mint az alacsony, a családokra is: sokkal kevesebbet pakolunk már a kosarunkba, két desszert helyett megelégszünk eggyel, kevesebbet járunk moziba, és így tovább. Kevesebb szolgáltatást és terméket vásárlunk, az árusító cégeknek így csökkent kereslettel kell számolniuk.

Az infláció egészséges mértéke 2-3 százalék, ez kiszámítható, tervezhető, stabilitást nyújt mind a piac, mind az állam számára. A gazdaságot is pörgeti, és az embereket sem viseli meg. Ez most sajnos jóval magasabb, októberben volt 21,1 százalék az előző év októberéhez képest, a legfrissebb adat szerint pedig az előzetesen várt 22 százalék helyett 22,5 százalékra emelkedett novemberben, tavalyhoz képest. Nyilván azt szeretnénk, hogy ha kell is infláció, legalább egészséges mértékű, könnyen viselhető legyen. Persze, lehetne bármekkora az infláció, ha a háztartások bevételei is ugyanilyen mértékben nőnének. Ma sajnos nem ez a helyzet – ám bármennyire is nehéz állni a költségeket, még nincs okunk a riadalomra.

Az igazán aggasztó mérték az 50 százalékos pénzromlás környékén következik be, ezt hívják hiperinflációnak. A történelem legsúlyosabb hiperinflációja a második világháború után következett be – méghozzá itt, Magyarországon.

A történelem legnagyobb inflációja

Ennek mértéke olyan szám, amelyet még értelmezni sem nagyon tudunk: a pénzromlás mértéke 41.900 billió százalék volt, és 13 hónapon keresztül szenvedett tőle az ország. Egy ekkora hiperinfláció nagyjából azt jelenti, hogy az árak 15 óránként megduplázódnak. Így fordulhatott elő, hogy egyetlen napi munkáért egy egész talicskányi pénzt kapott például egy köztisztviselő, aki azonban 1 óra múlva már csak 2 tojást tudott venni érte.

A legnagyobb címletű bankjegy, amelyet valaha kibocsátottak, a magyar százmillió bilpengős bankjegy volt. Ennek értéke szintén felfoghatatlan: száztrillió (tíz a huszadikon) pengő. De csak névleg, mivel már kibocsátásakor sem lehetett érte vásárolni semmit. Ekkor már ugyanis gyakorlatilag inkább árukat cseréltek az emberek egymással, illetve egy párhuzamos valutát, az adópengőt használták. Az áldatlan állapotoknak a pengő megszűnése és a forint bevezetése vetett véget.

Mindenkinek nehéz

Persze nem egyszerű beosztani a fizetést, és sajnos sokan vannak, akiknek egyszerűen nem elegendő a rezsiköltségek és a minimális háztartási kiadások fedezésére sem. Mások ilyen gondokkal ugyan nem küzdenek, de korábbi, akár keservesen összegyűjtött forintjaik érnek egyre kevesebbet. Nem lebecsülendő tehát a probléma, és nyilván nem vigasz, hogy volt már ennél sokkal rosszabb is. Ám azt fontos megérteni, hogy inflációnak lennie kell – reméljük, hamarosan visszatér ahhoz a mértékhez, amely senkinek nem okoz kezelhetetlen nehézséget.

Nyitókép: MúzeumDigitár