Sok lenne a félmillió? – A reális bérigény nyomában

Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy a diplomás, fehérgalléros álláskeresők szemrebbenés nélkül kérnek olyan magas fizetést, ami sokkal inkább megfelelne a nyugat-európai bérezésnek, mint amit itthon fizetnek az ugyanabban a munkakörben dolgozóknak. Ez a „pofátlan” összeg pedig a 400-500 ezer forintos havi nettó volt. Az idézőjel nem véletlen, ugyanis azt gondolom, hogy bizonyos esetekben igenis van helye az ilyen nagyságrendű bérigénynek (az említett cikkben nem derült ki, hogy milyen munkakörről van szó). Bár ha figyelmbe vesszük, hogy a „nyugati országokban” az álláshirdetésekben általában feltüntetik, hogy az adott pozícióért milyen bérsávban gondoltak fizetni, akkor úgy tűnhet, hogy az álláskeresés, több szempontból távol marad attól a bizonyos „nyugatitól”.

Sose voltam főnök, így a másik oldalon még nem voltam, mégsem hiszem, hogy a munkaadók olyan gonoszak lennének. Nyilván van egy keret, amiből gazdálkodniuk kell, és ha úgy adódik, persze, hogy az olcsóbb megoldást választják.

Elvárások azonban mindkét oldalon vannak, és sokszor úgy érezhetjük, mintha a felek nem lennének tisztában azzal, hogy ezek az elvárások mennyire reálisak – a tudásért, időért és felelősségért fizetni kell, de biztos, hogy nem túlzás ez vagy az a bérigény? Ezt próbáltam kideríteni két HR-szakember segítségével.

Mi alapján döntsük el, mennyit ér a munkák?

„Munkavállalóként nagyon nehéz meghatározni saját munkavállalói értékünket, hogy a tudásunk mennyire mély és alapos az adott szakterületen, hiszen nem találkozunk a területünkön minden szakemberrel, így az általunk megcélzott bérsáv olykor nem feltétlenül reális. Ebben segítenek az állásportálok statisztikái és a tanácsadó cégek. Ez különösen a pályakezdőkre és a 2-3 éves munkatapasztalattal rendelkezőkre jellemző” – magyarázta Laczkó Hajnalka HR-szakember. Nagyon fontos tehát, hogy reálisan lássuk önmagunkat, a tudásunkat, a képességeinket. A kissé elrugaszkodott bérigény Hajnalka szerint abból adódhat, hogy a pályázók a kiadásaik oldaláról határozzák meg a bérigényt, azaz

beleszámítják például az albérlet- és rezsiköltségeket, valamint a vásárlási szokásokat, szórakozásra, hobbira szánt kiadásokat,

és kevésbé veszik figyelembe, hogy valójában milyen tudással, tapasztalattal rendelkeznek, valóban megfelelnek-e a munkaadó által támasztott elvárásoknak. 

Hajnalka szerint a reális bérigény megítélésénél figyelembe kell venni az adott pozíciónál megadott elvárásokat, továbbá azon preferenciákat, amit a munkaadó előnyként értékel. Ha például 2-3 év tapasztalatot igényel a meghirdetett pozíció, akkor hiába van a jelentkezőnek 15 év tapasztalata, a bérezésnél a 2-3 éves tapasztalattal rendelkezők bérsávjában gondolkodik majd a munkaadó. Ugyanígy sok helyen nem elvárás a diploma, vagy a nyelvtudás sem, így a jövedelmet is ehhez mérten alakítják. Ha azonban elvárás például két nyelv tárgyalási szintű ismerete, és 10-15 év tapasztalatot kérnek, ott már jogos lehet a magasabb fizetés elvárása is.

A pozíció megnevezése olykor félrevezető lehet, mert hívhatnak irodavezetőnek egy „egyszerűbb”, az ügyfelek fogadását, kisebb beszerzéseket végző munkakört és egy olyan pozíciót is, ahol a munkavállalónak idegen nyelven kell tudni tárgyalni, jelentenie kell a menedzsment felé, és olykor fejlesztési projektekbe is bevonhatják, amely leginkább a munkaadó szervezet nagyságától, komplexitásától függ. Az előbbi esetben jóval alacsonyabb bérsávban mozoghat a fizetés, az utóbbiban pedig reális a havi 500-600 ezer forint bruttó .

A budapesti, magasabb bérezésről szóló elképzelések egyáltalán nem légből kapottak, bár egy-egy vidéki pozíció is fizethet ugyanolyan jól – ugyancsak a munkakörtől függ,

a speciális (szak)tudást mindenhol megfizetik.

A szakember szerint a megszerezhető jövedelem meghatározásánál azt is vegyük figyelembe, hogy mennyit kell dolgozni a munkabérért, esetleg több műszak is van, vagy számítanunk kell-e hétvégi munkavégzésre, mert az erre járó műszakpótlék is emelheti a havi jövedelmünket. 

„Vannak olyan speciális szakmai tudást igénylő pozíciók, ahol szóba kerülhet az albérlet támogatás, relokációs támogatás, de az általános irodai munkák esetében ezek miatt nem emelik meg a fizetés összegét. Ténylegesen azt a tudást fizetik meg, ami az elvégzendő feladatokhoz szükséges” – tudtuk meg Vakulya Krisztinától. Mint megtudom, az utazás támogatása jellemzőbb, de ez sem kötelező az államilag előírt támogatáson felül.

Hogy tárgyaljunk le egy jó fizetést?

• Szabjunk meg egy bérsávot

Megéri megkérdezni egy-egy tárgyaláson, mi számít az alapbérbe és mi nem, de legyünk óvatosak:

ha valaki irreálisan magas fizetési igénnyel érkezik a bértárgyalásra, azt nem fogják komolyan venni.

„Érdemes inkább bérsávot mondani és nem egy konkrét összeget a bértárgyalási szakaszban, amelyre a kiválasztási folyamat végén kerül sor, miután a feleknek volt alkalmuk kicsit megismerni egymást. Persze legyen egy minimum, amiért a pályázó hajlandó elvállalni az adott feladatot, mert ellenkező esetben az alacsonyabb bér elégedetlenséghez vezethet” – magyarázta a szakember.

• Tájékozódjunk a konkurenciáról

Emellett azt tanácsolják a hozzáértők, nézzünk utána, hogy a hasonló munkakörök esetében milyen fizetés jellemző, így könnyebben be tudjuk saccolni, milyen a reális bérigény.

• Tájékozódjunk a cégről

A munkaadók sok esetben alkalmaznak szervezeti bérstruktúrát, amelyben persze lehet egyedi jellemzőket, értékeket (speciális szaktudás, nyelvtudás, tapasztalat) magasabb bérrel honorálni a sáv keretei között. A munkaadónak tisztában kell lennie azzal, hogy az adott munkakörért mennyit kell, hogy fizessen. Elsősorban a pozícióhoz szükséges elvárások teljesülése alapján dönt, de figyelnie kell többek között arra is, hogy a munkavállalók között ne alakuljon ki bérfeszültség.

• Éljünk a próbaidő lehetőségével

A megállapodás után pedig még mindig ott van a próbaidő, ami lehetőséget ad arra, hogy megtapasztaljuk a mindennapokban, hogy az állásinterjú során megbeszéltek visszaigazolják-e az  elképzeléseinket, mi is a pontos feladatunk, mit várnak el tőlünk és ehhez mennyit kell dolgoznunk.

Mindezek alapján azt hiszem, tényleg nem a valóságtól elrugaszkodott igény a nettó 400-500 ezer forintos fizetés, csak persze nem adják oda mindenkinek… Ha viszont tudjuk, mi az összeg, amit szeretnénk, ne legyünk restek, próbáljuk meg jól tálalni, mennyi nekünk az annyi.