Növekszik a rúzseladások száma, megyünk bele a válságba

Mi az a rúzsindex?

Egyre többet olvasni a hírekben a rúzsindexről: arról az összefüggésről, amely szerint a rúzseladásokból (és más, dekorkozmetikai termékek kelendőségéből) következtethetünk a gazdasági recesszió közeledtére. A kifejezést Leonard Lauder, az Estee Lauder igazgatótanácsának elnöke vezette be a köztudatba még a 2000-es évek elején, mikor azt tapasztalták, hogy a recessziós időszak ellenére egyre több pénzt adtak ki az emberek kozmetikumokra. 

Az összefüggés ismeretében vizsgálva a múltat hamar felfedezhetjük, hogy a rúzsindex-jelenség már a 30-as évekbeli nagy gazdasági világválság idején is megállt: Amerikában a legnehezebb években, 1929 és 1933 között is nőtt a piaci szegmens bevétele. Szintén a tengeren túlon maradva,

az 1990-es recesszió idején egyedül a kozmetikai iparban tudták növelni az alkalmazottak számát.

A 2011 szeptember 11-i terrortámadást követően éppen tizenegy százalékkal nőtt a rúzseladások száma. A 2008-as válság idején is bővült a piaci szegmens, a Covid-járvány során is – bár utóbbi esetén nem a rúzsok, inkább a körömlakkeladások száma szállt el, ami logikus: mindenki maszkban járt, hiába is festette a száját, kutya se látta – ellenben a körmökkel! 

Mielőtt azt gondolná bárki, csak a nők vásárolnak nehéz időben „fölösleges” termékeket, tisztázzuk: a férfiparfümök eladásában is meglátszik a nehéz idők hatása: 2021 első félévében 21 százalékkal emelkedett a férfiaknak készített illatszerek eladása a korábbi évekhez képest.

Sajnos, a 2022-es rúzseladások magas száma sem ígér sok jót. 

Az USA-ban az első negyedévben negyvennyolc százalékkal gyarapodott a piac bevétele, és hétről hétre fokozódik tovább. Európában sincs ez másként, a németországi adatok is a rúzseladások számának növekedéséről tanúskodik. Mindez azt jelenti – ahogy azt a saját bőrünkön néhány hónapon belül magunk is érezhetjük –, a jelenlegi gazdasági helyzet nem oldódik meg egyhamar, súlyosabb a baj, mint hittük.

Miért kozmetikumokat vásárolunk?

Kicsit olyan a rúzsindikátorról olvasni, mint mikor azt halljuk, bizonyították: ha sok fagyi fogy a cukrászdákban, többen kerülnek kórházba szívrohammal. Könnyű rájönni, hogy nem a fagyitól kapunk szívrohamot, csupán meleg van, ami miatt több fagylaltot esznek az emberek, az arra érzékenyek pedig nagyobb eséllyel kapnak infarktust. A rúzsokkal is így van. Nem ezek okozzák a válságot, csak éppen jelzik: baj van.

Az emberek nem érzik jól magukat, és szeretnének ezen gyorsan változtatni: vesznek hát relatíve olcsón egy kis luxust.

Egy szép szájfényt, egy csinos körömlakkot, egy illatos parfümöt…

Régóta tudjuk, vásárlásainkat is az érzelmek irányítják (erről ITT ÍRTUNK korábban egy interjúban). Olyan termékeket veszünk, amelyek segítenek annak láttatni minket, akik lenni szeretnénk. Magunk is elhisszük, hogy sportosak vagyunk, ha jógaszőnyeg vagy súlyzó vár ránk a szekrényben (még akkor is, ha hónapok pora telepedett rájuk), ugyanígy rúzzsal a zsebünkben könnyebben úgy érezzük, tip-top, csinos nők vagyunk, akik kézben tartják az életüket.

Ráadásul az adatok szerint nemcsak általában növekednek az eladások válságos időkben ezen a téren, hanem kifejezetten a drágább márkáké is: nincs pénzünk olyan autóval járni, amivel kedvünk tartja? Nem tudunk idén síelni menni? De akkor legalább a kozmetikumokból a luxust vesszük meg, hiszen ennyi nekünk is jár! Az pedig csak járulékos haszon, ha más is látja az indokolatlanul drága terméket a kezünkben – elhiszi ő is, hogy mi nem is állunk rosszul anyagilag! 

Persze, ez a racionalizálás tudat alatt zajlik – de ha végignézünk a fürdőszobapolcon, rájöhetünk: bennünket is érint.

Vagyis a rúzseladás azért nő, mert nem érezzük magunkat elég jól a bőrünkben. Ez vezet ahhoz is, hogy olykor irracionális döntéseket hozunk a boltban, impulzusvásárlásra vetemedünk, hogy legalább néhány percre, másodpercre jól megjutalmazzuk magunkat.

Ugyanakkor nem véletlen, hogy annyi kozmetikum közül épp a rúzs emelkedik ki, nem a parfüm vagy a szemfesték: pszichológusok szerint a színezett száj, illetve ez a töltényforma maga a világ elleni védekezés szimbóluma, a függetlenség kifejezésének egyik módja. A reklámok erre rá is erősítenek: filmeken láthatjuk, ahogyan a teljesen átlagosnak tűnő nők egy kézmozdulat után kivirulnak, tele szájjal,

vörös ajkakkal nevetnek az élet minden gondjára.

Aztán megszerzik a pasit, a munkát, vagy éppen csak beérnek időben a gyerekkel az óvodába – ahová jellemzően rúzsozva érkeznek az emberek a való életben…

A dekorkozmetikomok vásárlásának hátterében meghúzódik még egy ok: az, hogy tetszeni szeretnénk az ellenkező nemnek. Nők és férfiak egyaránt szépek, illatosak szeretnének lenni nehéz időkben is, hiszen így több esélyük van partnert találni, aki érzelmi (és talán nem csak érzelmi) biztonságot ad nekik. Mert együtt tényleg minden könnyebb, ezt megtanította az evolúció, és ha nem is tudatosan, de követjük e tanítást ma is. 

Baj-e mindez?

Nem, nem az. Az életben szükségünk van kapaszkodókra. Még irracionális kapaszkodókra is. A gond csak akkor van, ha az impulzusvásárlásnak nem tudunk határt szabni, ha túl sok apróságra szórjuk el a pénzt, éppen azért, mert túl kevés van belőle.

A kulcs, mint oly sokszor, most is: a tudatosság.