TudatosVegasz

Idősként már mindent tudunk a spórolásról. Vagy mégsem?

Az ember idővel okosodik. Egyre jobban tud egyre több mindent, még olyan területeken is szerez tapasztalatokat, ahol nem feltétlenül szeretne. Például a spórolásban – de mindent nem tudhatunk.

Pár hete, egy angyalföldi előadásom után, hatvan év feletti szenior hallgatóimmal beszélgettünk, szóba került a háború okozta válság, és az is, mennyi ötletes megoldást találtak ki költségeik csökkentésére. Van, aki az egyik szobát – mivel nem használta sokat eddig sem –, télre inkább lezárta, így nem kellett fűtenie. Mesélt olyan, aki ugyanolyan hatóanyagú, de olcsó gyógyszerekre váltott, és akadt olyan is, aki mozgásérzékelős kapcsolókat rakott a lakásba, így csak akkor kapcsol fel a villany, ha ott van a szobában. Nagyon tetszett egyikük javaslata: ő a hűtőben kijelölt egy „engem egyél meg először”-pultot, arra teszi azokat az ételeket és alapanyagokat, amelyeket sürgősen fel kellene használni. Egyikük az online vásárlás előnyeit emlegette: egyrészt a neten össze tudjuk hasonlítani az árakat, másrészt rengeteg terméket eleve olcsóbban szerezhetünk meg, ha nem kell fenntartani a cégnek egy üzletet, ahol tárolják. Emellett pedig egy egyszerű nagybevásárlás alkalmával is spórolhatunk, hiszen kevésbé befolyásolnak a vizuális ingerek és illatok: könnyebb csak azt megvenni, amit eleve szerettünk volna, míg egy üzletbe betérve az impulzusvásárlás szinte elkerülhetetlen. Meglepetésemre többen tiltakoztak az ilyetén megoldások ellen. Az általuk felsorolt érveket gyűjtöttem most listába – pusztán azért, hogy egyesével cáfolhassuk azokat. Ugyanis a netes rendelés éppen olyan jó spórolási forma lehet, mint a régi, jól bevált trükkök...

1. Félünk a lopástól

Sokan félünk, hogy a bankkártyánk vagy a hitelkártyánk tartalmát hackerek vagy egyéb bűnözők „leszívják”. Erre azonban van megoldás: léteznek olyan, bankkártyaadatainkat védő szolgáltatások, mint a PayPal, ami éppen azt biztosítja, hogy a netes vásárláskor használt kártyánk adatai ne jussanak illetéktelen kezekbe. 

Mások más technikát választanak, létrehoznak egy „netes kártyát” (bizonyos bankoknál ilyet igényelhetünk is), s az ahhoz rendelt számlára mindig csak kevesebb összeget utalnak, annyit amennyi a következő egy-két vásárlásra elégséges. Így ha bűncselekmény történik, minimális a veszteségünk. Természetesen a hitelkártya is jó megoldás lehet, erről kérdezzük meg rokonainkat és barátainkat, hogy mindenképpen a legjobbat válasszuk.

2. Tartunk az internettől

Idősebb kortársaink azért is állnak ellen az internetes rendelésnek, mert nem igazán vannak otthon az internet világában, s úgy érzik, hogy eltévednek egy-egy honlapon, és valamit elszúrnak, amivel tönkreteszik a programot vagy a saját gépüket. Amennyiben idősebb barátunknak, rokonunknak nehézségei vannak ezzel, segítsünk nekik! Az alapvető beállításokat helyettük mi is elvégezhetjük, ezek után az idősebbek már hetente ugyanúgy használhatják a rendelési felületeket. 

Azt se felejtsük el, hogy azok az idős emberek, akiknek igazán spórolni kell, leggyakrabban élelmiszerre költenek. Számukra, ha megmutatjuk, hogyan tudnak az interneten bevásárolni, elég egy-két honlap működését megismerni. Ha feltárjuk előttük, a legolcsóbb boltok online piactere hogyan működik, utána jó eséllyel elboldogulnak maguk is, talán önbizalmat is nyernek a későbbi vásárlásokhoz. Amennyiben a félelmük továbbra is fennmarad, biztassuk őket segítségkérésre! Az eszköz maga jó, attól még, hogy sokan félnek tőle – a félelmet próbáljuk meg kiiktatni, ne az eszközhasználatot.

Örömteli ugyanakkor, hogy az 50. életévét már elhaladta az a generáció, amely már az 1980-as években használt személyi számítógépet, így ezekkel az akadályokkal egyre kevésbé találkozunk, Magyarországon is.

3. Nyelvzavar

Többen felvetették, hogy azért nem rendelnek a netről, mert a felületeken minden angolul van, és azt se tudják, hová kattintsanak. Mint a legtöbb esetben, úgy itt is az információátadás segíthet a legtöbbet: mutassunk biztonságos magyar nyelvű webshopokat, amiket használhatnak – és véletlenül se próbáljunk meg senkit rábeszélni arra, hogy bátorkodjon angol oldalakról rendelni, akkor is, ha nem feltétlenül érti, amit lát! 

4. Minőségi aggályok

Sokan aggódnak amiatt is, hogy a megrendelt termékek minősége kívánnivalókat hagy majd maga után. A nagy áruházláncok érdekeltek abban, hogy állandó rendelői körük legyen, s mivel elég nagy a konkurencia, nem tehetik meg azt, hogy túl sokszor rossz legyen a termékminőség. Amennyiben ebben a témában mégis félelmeink vannak, környezetünkben kérdezzünk körbe, hogy ők honnan vásárolnak, s milyen tapasztalataik vannak. Az idős emberek számára fontos a személyes ajánlás, ha ebben a tájékozódási időszakban segítünk nekik, jó eséllyel bátrabban lesznek a vásárlásokkal!

5. Ha nem látom, nem tudom, milyen

Sokan azt is megfogalmazták, nem mernek úgy költeni egy élelmiszerre, hogy ne látták volna. Csakhogy a zöldséget-gyümölcsöt leszámítva a többi terméknél a külcsín sokadlagos: rendszerint ugyanazokat a termékeket vásároljuk, ugyanolyan csomagolásban, ugyanattól a gyártótól. A zöldségek és gyümölcsök pedig, ha nem tetszenek, visszaküldhetjük őket: online élelmiszerrendelés esetén a legtöbb cég lehetőséget ad arra, hogy érkezéskor átnézd az árut, és eldöntsd, elfogadod-e.

Nem lényegtelen tényező az sem, hogy házhoz jön az áru: kényelmesebb, biztonságosabb is idősebb korban, pláne bizonyos betegségek mellett ezt a megoldást választani. 

Persze bármennyire is jót szeretnénk idős ismerősünknek, minden helyzetbe hagyjunk neki teret. Biztassuk ismeretszerzésre, biztonságos ismerkedésre az internettel, és biztosítsuk arról, hogy segítünk neki mindenben, ami idő közben felmerül. Így van a legtöbb esély arra, hogy ne gondokat, hanem örömöket hozzon az új rendszer használata.

Ajánljuk még:

Le vagyok maradva, ha harmincévesen se férjem, se gyerekem? – a pszichológust kérdeztem

Egyre nagyobb szakadék tátong a korosztályomban egy bizonyos témakört illetően, és nem tudom, hogy erőszakkal át akarjam-e ugrani vagy fordítsak neki hátat? Bár még nem tartok ott, hogy gyermeket vállaljak, házasodjak vagy házat vegyek, velem egyidős társaim felének már családja van, és bulizás helyett keresztelőkre jár – mit kezdjek az ezzel kapcsolatos „lemaradás-érzéssel” és vajon tényleg le vagyok-e maradva? E témákról kérdeztem dr. Kovács Orsolya pszichológust.

 

Már követem az oldalt

X