Az egész világ gazdasági működése felborult, most készülnünk kell – Interjú Csath Magdolnával

TudatosVegasz

Az egész világ gazdasági működése felborult, most készülnünk kell – Interjú Csath Magdolnával

A koronavírus gazdasági következményei hatalmas károkat okozhatnak világszinten. Azt, hogy pontosan mi lesz, még senki nem tudja, de a gazdaságról gondolkodni, terveket készíteni napról napra aktuálisabb. Az okokról és a várható következményekről a szakértőt, Csath Magdolna közgazdászt, egyetemi tanárt kérdeztük. Interjúnk.

Miben lesz más a koronavírus okozta gazdasági válság, mint amilyen 2008-as volt?

Most kezdett Európa ráébredni arra, hogy mit jelent az úgynevezett hosszú láncok működési problémája. Ezek azok a termelési láncok, amelyek a tervezéstől az eladásig tartó folyamat egyes elemeit a világ különböző pontjain helyezik el. A járvány miatt a kínai alkatrészek szállítása elmaradt, ami a nagy autógyárak működését jelentősen korlátozza. Ez tehát egy rendszerszintű probléma, amire a tervezéskor nem gondoltak; ahhoz, hogy ez kiderüljön szükség volt arra, hogy a láncolat megszakadjon. 2008-ban pénzügyi válság volt, ahol a bankok döntötték be a gazdaságot, az olcsó hitelekkel, amelyeket később nem tudtak az ügyfelek törleszteni, ez bedöntötte az Egyesült Államok bankrendszerét, majd ez lényegében átcsorgott az európai piacokra. Ez teljesen más jellegű volt, mint a mostani, amely alapvetően a termelési folyamatokat zavarja meg, és az egész reálgazdaságot érinti. Az olyan országokban, mint Magyarország is, ahol sok az összeszerelő üzem, ez különösen nagy probléma, mert

ha nem jönnek meg a részegységek, akkor leállhat a termelés.

 Lehet, hogy ez a probléma ma még nem nyilvánvaló, de előbb-utóbb ezek a láncolat szakadások, a termelési folyamatok leállásának a hatása jelentkezni fog.

Ezeket a kieséseket úgy gondolom, a piac korrigálni fogja, más lesz a beszállító, máshonnan veszik meg az alkatrészeket. Felteszem, ennél sokkal több probléma jelentkezik.

A termelési láncolatok érzékelik a bizonytalanságot, rá fognak jönni a megoldásra, másféle szerkezeti rendszert fognak kiépíteni, nagyobb biztonságra fognak törekedni, de ez termékek drágulásával járhat. Rövid távon biztos, hogy megugrik az infláció. A másik fontos tényező a fogyasztás visszaesése lehet. Most ugyan átmenetileg megugrott a kereslet a bolti felvásárlások miatt, de ez le fog csengeni. Az emberek arra számítanak, hogy a csökkenő termelés esetén elbocsátások lehetnek, és elkezdenek tartalékolni, nem fognak vásárolni, befektetni, lakást venni, hanem helyette visszateszik a pénzt a párnacihába.

Azért drámai most a helyzet, mert a válság az egész világ reálgazdaságát érinti.

A koronavírus megjelenése még egy lapáttal rátesz arra a problémára, amit a Kína és az Egyesült Államok között évek óta tartó kereskedelmi háború indított el, és tegyük hozzá a Brexit az EU számára csak tovább nehezített. A britek kiválásával – ha nem sikerül az év végéig megegyezni, megdrágulhat a német autóipar számára az export a brit piacra, amely jelentős érvágás lenne számára, mivel ez az  egyik jelentős piaca. A német gazdaság EU-n belüli döntő szerepe miatt ezt a veszteséget az egész unió megérezné. És akkor ott van az több éve alulteljesítő olasz gazdaság, amelyet akár kerékbe is törhet a járvány.

A járvány átrajzolhatja Európa gazdasági térképét?

Ez a járvány az egész világ gazdasági térképét át fogja rajzolni. A korábbi húzóágazatok, mint például a turizmus, a szállítás vagy a légi közlekedés lehet, hogy egy időre legyengülnek majd. Érzékenyen fogja érinteni a válság azokat a  gazdasági értelemben túlpuffasztott ágazatokat, amelyek jelentős túlkínálatot ömlesztettek a piacra, gyakran nem is jó minőségű áruval, szolgáltatással. A válság közben nagyon vigyázni kell, mert sorra jelentkezhetnek majd állami támogatást kérő cégek, olyan piaci szereplők, amelyek majd arra hivatkoznak, hogy a járvány miatt mentek tönkre, holott már korábban sem voltak versenyképesek. Nem kis probléma volt eddig a munkaerőhiány. Ez már Kínában is jelentkezett, mert ott is sok üzemben a szegényebb ázsiai országok munkásait alkalmazzák. A vendégmunkások mozgását azonban szintén gátolja az egészségügyi válság. Másrészről az is elképzelhető, hogy nem is lesz már rájuk szükség, ha szűkülnek a termelési, szolgáltatási tevékenységek. Ez Magyarország esetén is felmerülő probléma lesz, hiszen az eddigi erőteljes növekedést sok cég külföldi, ukrán, román, és különböző ázsiai országokból származó munkaerővel oldotta meg. Azok a cégek maradnak meg, amelyek stabilan állnak a lábukon, innovatívak, jó terméket állítanak elő, tudják bővíteni a piacaikat. A vesztesek pedig azok a cégek lesznek, amelyek a termelésüket az olcsóságra és állami támogatásra alapozzák. Nemcsak itt, a világon mindenhol.

Az unió nemrég 25 milliárd eurós alapot különített el a válságkezelésre, de úgy tűnik, hogy ehhez a harchoz nem elég a pénz.

Az unió kimondott egy számot, de azt nem lehet tudni hogy ez mire lesz elég. Előbb fel kellene mérni a helyzetet, és arra is  gondolni kellene, hogy mi lesz majd a válság után.

Én továbbra sem vagyok annak a híve, hogy minden vállalatot mentsünk meg,

köztük a rosszul működőket is, mert attól tartok, hogy az nagyon sokba kerülne az uniónak és Magyarországnak is. Azokkal az ágazatokkal, amelyek ilyen esetben azonnal bedőlnek, nyilván eleve van valamilyen baj. Fontos ezért, hogy mire és mennyit áldoz majd a gazdaságpolitika. Mennyire differenciáltan, a baj mértéke arányában, de a jövőt is szem előtt tartva segít a cégeknek. Azokat a cégeket érdemes támogatni, amelyeknek van saját elképzelésük is a jövőjükről, amelyek megtalálják a helyüket a válság utáni, valószínűleg nagyon megváltozó gazdasági környezetben, vagyis amelyeknek vannak ötletei, képesek új érték teremtésre, innovációra, minőségi termelésre, szolgáltatásra.

A hazai KKV-szektorban azért számos olyan vállalkozás lehet, amely hiába azonosul ezekkel az elképzelésekkel, tőkehiány miatt képtelen fennmaradni.

El tudnám képzelni, hogy a bankrendszer most azt mondhatná: „köszönöm szépen az eddigi állami segítséget, most jól érzem magam, sikeres vagyok, most én segítek”. A bankok Magyarországon nyereségesek, ami azért összefügg a gazdaság egészének sikerével. Viszont a gazdaság, azon belül a KKV-szektor, különösen nagy bajban van. Különösen nagy nehézségekkel néznek majd szembe a korábban hitelt felvett cégek. Most a bankok például azzal segíthetnének, hogy felajánlanák az eladósodott KKV-knak, hogy egy adott ideig felfüggesztik a törlesztési kötelezettséget, természetesen külön költségek felszámolása nélkül. Fontos módja lenne a segítségnek az állam részéről, hogy egyszerűen eltörölne egy időre bizonyos adminisztratív kötelezettségeket a KKV-szektor számára, azért, hogy az üzlettel, piacaik megmentésével, új piacok keresésével tudjanak foglalkozni, elkerülve ezzel a csődbe jutást. Például el lehetne halasztani a július 1-el kötelező online számlázási kötelezettséget a jövő év elejére. 

A bürokrácia csökkentése növeli a mozgásteret, teret nyit a kreativitásnak.

Magyarországon változtatni kell a gazdaságpolitikai célokon?

Már régen indokolt lett volna az összeszerelő tevékenységek arányának jelentős csökkentése. Ezek a tevékenységek ugyanis  beleszorítanak bennünket egy közepes fejlettségi szintbe, amiből nehéz kitörni.Ez azt jelenti, hogy a hazai gazdaságot el kell tolni a nagyobb tudásalapú tevékenységek felé, amihez ma már nélkülözhetetlen a megfelelő oktatás és a digitalizáció. A helyes irány egyértelműen a hazai szektor erősítése: növekedjen a magyar gazdaságon belül a hazai tulajdon aránya. A hazai tulajdon általában erősebb nemzeti  kötődést is jelent, és nem feltétlenül a  költségminimalizálás az egyedüli szempontja. A hazai KKV-szektor különösen megbízható szereplője a hazai gazdaságnak, a megtermelt profitot is itthon költi el. A külföldi tulajdonos költségminimalizálási céllal jön, és az is ide vonzza, hogy jelentős állami támogatást kap, a társasági adónk meg a világon a legalacsonyabb. Viszont a megtermelt profitot általában hazaviszi. Összefoglalva a gondolatokat, most hosszútávon kell válságot kezelni, már most gondolni kell a jövőre is. Természetesen az első feladat, ami a legfontosabb, az egészségügyi helyzet kezelése, az emberek megvédése, ha kell, meggyógyítása, és ehhez minden szükséges eszköz biztosítása a kórházak számára. De közben ügyelni kell a magyar gazdaság jövőjére is. Szervezeti szinten meg kell teremteni az összhangot az ágazatok között, hogy képesek legyünk a válság utáni átalakulásban megtalálni a helyünket.  Ehhez pedig össztársadalmi együttműködésre, és erős bizalmi szintre is szükség van.

(Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán)