„Odafent olyan, mintha tíz hűtőszekrény között aludnál” – interjú az új magyar űrhajós kiválasztása kapcsán

2021. október 13-án űrutazásra indult a New Shepard nevű űrhajó, fedélzetén William Shatnerrel, a Star Trek sorozat Kirk kapitányával. A színész 90 évesen élhette át a lélegzetelállító élményt, 11 percig tartózkodott a világűrben. Ezzel bebizonyosodott, hogy az idősebb kor nem kizáró ok az űrutazásra, így mostantól az űrturizmus lehetősége nyitva áll minden dúsgazdag nyugdíjas előtt. Ez egyelőre azonban nagyon sokba kerül, jelenleg ugyanis 50 millió forintért lehet egyetlen órát eltölteni a világűrben.

De ma már a tudomány is azt vizionálja, hogy a féreglyukon keresztül történő utazással rövid időn belül eljuthatunk nagy távolságra. Ezt az ember már számtalan fikcióban elképzelte, akár a Csillagok háborújára, akár a Dűnére is gondolhatunk, s nem minden alap nélkül van erről jövőképünk, hiszen Einstein még egyetlen galaxisról beszélt, de mára kiderült, hogy kétezermilliárd galaxis van. Multiverzumról, párhuzamos univerzumról nemcsak a Marvel filmekben hallhatunk, a tudósok számára ez már szinte valóság. És ennyi változás mindössze néhány évtized alatt! Egyszóval a következő időszakban is ilyen öles lépésekben haladhatunk előre.

De miért vágyunk arra, hogy meghódítsuk az űrt? Nagyváradi László csillagász szerint „mi, emberek magányosak vagyunk és keressük a társakat, de eddig nem találtunk senkit.

Megdöbbentő, hogy akár az utca aszfaltján is milliónyi, szabad szemmel láthatatlan élőlényt találunk, viszont a világűr egyelőre üresnek tűnik.

Voltunk már a Holdon, volt már eszközünk a Mars felszínén, leszálltunk a Szaturnusz Titán nevű holdjára, űrszondát lőttünk a Jupiterbe, a Szaturnusz légkörébe, és sehol nem találtunk még egy árva baktériumot se. Mi pedig már a barlangból is azért jöttünk ki, hogy társakat találjunk.”

Azt, hogy hol kezdődik a világűr határa, egy magyar tudós, Kármán Tódor határozta meg. A fejünk felett 110 kilométerrel, ahol az atomok és molekulák sűrűsége annyira ritka, hogy vákuumnak nevezzük, amit nehezen tudunk a Földön előállítani. Űrhajósnak azt nevezzük, aki eléri a 27 ezer kilométeres sebességet óránként, körpályára áll, és súlytalanságban kering bolygónk körül. Lényegében véve az űrben hajózik.

Az asztronauták mindig valamilyen céllal töltenek időt az űrben, hiszen fontos, hogy ennek a jelenleg rendkívül költséges utazásnak legyen valamilyen kézzelfogható hozadéka is. „Például ásványok növesztése, vagy olyan fémötvözetek létrehozása a cél, amelyek a gravitációban nem jöhetnének létre. A franciák például borokat küldtek fel, azt vizsgálva, milyen az érési folyamat a súlytalanságban. Más kutatások arra irányulnak, hogyan reagál az emberi szervezet a súlytalanságra. A testünk a gravitációhoz alakult, minden csontunk, izmunk állandóan terhelés alatt van, még fekvő állapotban is. Tehát, ha a világűrben vagyunk, a súlytalanság, úgymond, azonnal elkezdi enni a csontjainkat, mivel nincs rájuk szükség.

Ha örökre kint maradnánk, végül olyanok lennénk, mint a medúzák.

Az űrhajósok fogynak, gyengülnek, kalciumhiányuk jelentkezik, mondhatjuk úgy, a vizelettel távozik az ember szilárd váza. Amikor visszajönnek, gyengék, újra meg kell tanulniuk járni. Poljakov, egy orosz asztronauta 437 napig volt a világűrben: miután visszajött, már nem tudták regenerálni, kerekesszékben élt, az elmúlt évben hunyt el. Nem játék a súlytalanság. Egyébként kellemes érzés. De az űrállomáson például rettenetesen nagy a zaj, mintha tíz hűtőszekrény között kellene aludniuk és koncentrálniuk az asztronautáknak. Alig várják, hogy kimenjenek egy űrsétára, mert akkor csönd van. Egy-egy űrséta alkalmával azonban 4-5 kilót fogynak, akkora fizikai igénybevételt jelent” – sorolja a megdöbbentő következményeket a csillagász.

A hétköznapokban bele sem gondolunk, mi mindent köszönhetünk az űrkutatásnak. Az egyik legelső fejlesztés a tépőzár volt, hiszen a légüres térben mindent rögzíteni kell. Aztán ott van a teflon, amivel elsősorban a konyhánkban találkozhatunk, és bármilyen meglepő, a pelenka is az űrkutatásnak köszönhető. „A műholdak segítenek bennünket a tájékozódásban, a GPS ma már szinte minden autóban ott van. A műholdas navigáció nélkül még a közlekedési lámpák se működnének. Sőt, felesleges környezetrombolás nélkül tudjuk megtalálni a földfelszín alatt az olajat vagy a vizet, továbbá földrengéseket, cunamikat tudunk jelezni a segítségével. De gondoljunk a kórházi lélegeztetőkre, a távvezérelt műtétekre, a 3D nyomtatókra” – így Nagyváradi László.

Az űrtudományban nincs egyenletes, kiszámítható fejlődés. Sokáig látszólag nem történik semmi, majd egyszer csak jön egy óriási ugrás egy újfajta hajtómű kifejlesztésével.  „Régen, ha fel akartunk juttatni a világűrbe valamit, építettünk egy rakétát, vagy megbíztunk egy rakétaépítő céget, elkészítette a rakétát, rátettük, föld körüli pályára bocsátottuk, a rakéta pedig megsemmisült az indítás után. Így volt ez mindaddig, míg nem kezdtek el újra felhasználható rakétákat építeni az Elon Musk vezette SpaceX-nél. Ennek segítségével a felbocsátás költsége meredeken zuhan lefelé, egyre olcsóbb lesz, forradalmasíthatja az egész űrtechnológiát. Az lenne egy újabb ugrás, ha lenne olyan hajtóanyag, amivel el lehetne jutni a Marsra, vagy kisbolygókat befogni, ami szénből, vasból van, és 100 évre elegendő üzemanyagot, ásványkincset biztosítana. Egyelőre elképzelhetetlen olyan rakéta, amely legalább a fénysebesség 10 százalékával haladna. A fény 300 ezer kilométert tesz meg másodpercenként, ha 30 ezer kilométerrel mennénk, egész más lenne a perspektíva, jelenleg azonban nyolcezer a plafon.

Így a Marsra se tudunk elmenni, oda optimális esetben fél év alatt lehetne eljutni, de a probléma nagyobbik része az, hogy nem tudjuk otthagyni az embereket, olyan erős a sugárzás.

Szóval a Mars meghódítása még messze van, egyelőre a biztos halálba küldenénk az űrhajósokat, ezt pedig nem akarja senki.”

És ha valakiben felmerül a kérdés, hogy nekünk, magyaroknak vajon mennyi szerepünk lehet az űr meghódításában, a válasz az, hogy nagyon is sok. Jövőre ismét lesz magyar űrhajósunk. Több száz jelentkező közül több körös, rendkívül komoly tesztek során választják ki a legalkalmasabb személyt. A szakember szerint „erős fizikai és mentális állóképességre van szükség az említett körülmények között a nagy zajban, aztán a nagy csendben. Gravitáció nélkül egy hengerben, szűk helyen, izoláltan létezni rendkívül nehéz heteken, hónapokon keresztül. Elég csak arra gondolni, milyen lehet súlytalanságban aludni. Fontos a kiváló koncentrációs képesség. Azt tudni kell, hogy ma már nem pilótákat keresnek, hanem tudósokat, orvosokat, mérnököket, akik kutatásokat végeznek az űrben. Mostanra négy jelöltre szűkült a kör, ebből az elit alakulatból kerül ki a következő magyar űrhajós. Ez óriási lépés Magyarország számára, hiszen a világon a többmilliárd ember között eddig mindössze 570 űrhajós van.

Sőt, ma már űrkutatáshoz kapcsolódóan is folytathatunk egyetemi tanulmányokat a magyar egyetemeken. Vajon van ennek létjogosultsága? A szakemberek szerint igen, hiszen

az űripar jelenleg 350 milliárd dolláros iparág, amelynek bevétele 2040-re a négyszeresére nő.

A hazai űrkorszak hetven évre nyúlik vissza, van űrstratégiánk, tizenöt országgal van űripari megállapodásunk és negyven hazai űripari cég működik itthon.

Tehát szükség van a jól képzett szakemberekre. „Eddig nem volt országos képzés, óriási a jelentősége, az űriparban dolgozók eddig legfeljebb külföldön tudtak tanulni. Most 17 egyetemen képezhetünk világűrpolitikai, űrtáplálkozási, űrtechnológiai szakértőket. A Pécsi Tudományegyetemen például az űrorvoslásról, a nulla gravitációs gyógyszergyártásról tanulhatnak a hallgatók. Ezek a képzések azoknak a tudósoknak szólnak, akik nem akarnak űrhajósok lenni, de azoknak a cégeknek viszont tudnak dolgozni, amelyek az innovációban élen járnak. Például a nemzetközi űrállomásokon, műholdakon lévő dozimétereket, a sugárzásmérőket is magyarok fejlesztették és gyártották, tehát bőven van létjogosultsága az űriparban Magyarországnak” – szögezi le a csillagász.

S hogy mire számíthatunk a következő évtizedekben? Nos, az űrszektor átalakulóban van. Jelenleg alig több mint négyezer műhold kering a föld körül. Elon Musknak, illetve Kínának és Indiának köszönhetően azonban jelentős változás várható. A multimilliárdos üzletembernek például saját Falcon rakétája van és úgy döntött, hogy a következő években 40 ezer műholdat állít pályára, amivel globális szolgáltatást tud nyújtani. Úgy tűnik, senki sem állíthatja meg. „A műholdak a Föld körül keringenek, néha ütközőpályára kerülnek, ilyenkor valamelyiknek ki kell térnie a másik elől. Néhány hónapja Elon Musk egyik műholdja a kínai űrállomással került ilyen helyzetbe, a kitérő manőver hónapokkal rövidítette meg az űrállomás működési idejét. Ebből előbb-utóbb gondok lehetnek. S persze az űrgyarmatosításból is.

Az USA kongresszusában elhangzott, hogy a Hold ásványkincsei az Egyesült Államokéi.

Erre Kína leszállt, és elhozott néhány kilónyi ásványkincset, ezzel deklarálva, ezt bizony nem veszik tudomásul. Az tehát jól látszik, mennyire fontos lenne, hogy az űrjog szabályozzon bizonyos sarkalatos kérdéseket. Például azt is, mi van, ha valaki megbetegszik egy hosszú űr-expedíción. Hogyan lehet megműteni? Vagy ha egy gyerek születne az űrben, akkor milyen nemzetiségűnek számítana? Vegyünk egy extrémnek tűnő esetet: történik egy baleset, valaki olyan sérülést szenved, ami a földi körülmények között gyógyítható lenne. Az űrben azonban nem. Az űrutazó néhány hét múlva meg fog halni, de közben a baleset következtében kevesebb az oxigén, ami a társainak is kell. Mi történjen? A hétköznapi kérdések sokkal bonyolultabbá válnak az űrben. Tehát a jogi szabályozás elengedhetetlennek tűnik” – véli az egyetemi docens.

De hogy ne csak a negatívumokat soroljuk, jó hír, hogy 2032-re tervben van egy Mars-expedíció, és 30-40 éven belül az űrben csavaroghatnak azok, akik manapság luxus-hajóutakon nyaralnak. Felmennek, megkerülik a Földet, csinálnak néhány szelfit, aztán visszatérnek. Száz éven belül a Holdon bázis lesz, ahonnan tovább lehet menni. A Mars-expedíció pedig olyan lesz, mint most a Mount Everest megmászása, igazi presztizsutazás. Így lassan valósággá válnak a fantasztikus filmek.