„Egy vegyes házasságban a gyerekek dupla annyit kapnak az életre útravalóul” – Interjú Weinecker Andrea családkonzulenssel

Párkonzulensként melyek azok a tipikus problémák, amivel megtalálnak téged a kliensek?

Mind a nemzetközi, mind a magyar házaspárok legtöbbször a kisgyerekes életszakaszban keresnek meg. A gyerekvállalás normatív krízist hoz magával, így ez természetes. Emellett gyakran fordulnak hozzám megcsalás, illetve a házasság ellaposodása és az eltávolodás miatt. 

Van specialitás a nemzetközi párok esetében, például a kisgyerekes időszakban?

A problémák általában azokkal a családból hozott csomaggal kapcsolatosak, amivel a házasságba, az úgy nevezett szerzett kapcsolatba érkezünk. Nemzetközi házasságok esetében a nemzeti identitás plusz konfliktusforrás lehet. Jó példa erre a Bazi nagy görög lagzi c. film, ahol láthatjuk, a görög kultúra mennyire nem tudja befogadni az amerikait, és az amerikaiak is milyen ferde szemmel néznek a görög szokásokra.

A család erőforrás, és ha az ember távol él a származási családtól, az a kisgyerekes korszakban nagy problémákat szülhet. Különösen, ha gyorsan jön az első gyerek, mert ilyenkor elindulhat egy elmagányosodási folyamat. A nagyszülők hiánya később is problémát okozhat, például akkor, ha a távolság miatt nem alakul ki kötődés unoka és nagyszülő közt, így később nem akarnak a fiatalok a nagyinál nyaralni. 

A különböző vallási meggyőződés is probléma forrása lehet, de egy adott valláson belül is találunk konfliktusra adó okokat. 

Szerinted több a probléma egy vegyes házasságban, mint azokban, amiben azonos nemzetiségűek házasodnak?

Nem feltétlenül. A vegyes házasságok nem új keletűek. A legrégebbi írásos utalás a Bibliában található, ahol Mózes törvénykönyvében megtiltja a zsidók számára a kánaániakkal történő házasságkötést. Itt fontos látni, hogy nem önmagában a vegyes házasság tiltandó, hanem az, ha a kapcsolat a vallás megtagadásával jár, ugyanis ekkoriban az emberek identitásának alapját a vallás képezte.

Az emberben tehát régen is volt érdeklődés más nemzetek szülöttei iránt. Miből eredhet ez a kíváncsiság?

Általában a különbözőség vonz minket. Ez figyelhető meg az európai-ázsiai párok esetében is, ahol túlnyomó részt a férfi az európai – sokuk számára vonzóak az ázsiai nők, és fordítva. Ha valaki nyitott, nem hiszi, hogy csak az a jó, amit ő képvisel, hanem elfogadja azt is, amit a társa hoz a kapcsolatba – legyen az bármilyen vallási vagy családi szokás – az mindenképp egy nyerő kártyalapot kap az életben, hiszen a vegyes házasság rengeteg mindenre lehetőséget ad. Részben más jellegűek a kihívásaik, de a megoldásokhoz ugyanazok a készségek szükségesek, mint a hagyományos házasságok esetében.

Mire ad lehetőséget egy vegyes házasság?

Ahhoz, hogy a problémákat az életünkben sikeresen meg tudjuk oldani, rugalmasnak kell lennünk. Minél több kultúrát megismer valaki, annál nyitottabbá és rugalmasabbá válik, rezilienssé, ahogy a szakirodalom mondja. A rugalmasság a kulcs ahhoz, hogy tudjunk az újhoz alkalmazkodni, és abból a jót vegyük ki. Hisz mi az életünk célja? Hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben és szeressünk élni.

Emellett izgalmat is ad egy ilyen kapcsolat, újabb tradíciókkal bővülnek a családi alkalmak. Jó az, amikor például egy muszlim-keresztény házasságban megünneplik a ramadánt és a karácsonyt is. Azok a gyerekek, akik ilyen családban nőnek fel, kétszer annyit kapnak útravalóul.

Fotó: Weinecker Andrea 

Mi inspirált, hogy a vegyes párok sajátosságait vizsgáld? 

A múltam igen nemzetközi. Sokat utaztam a világban, sok kultúrával ismerkedtem meg, dolgoztam multicégeknél, és a családomban is van vegyes pár, így volt alkalmam találkozni az ilyen kapcsolatok sajátosságaival, és nagyon megtetszett a téma. Egyébként a világ különböző pontjai egyre könnyebben elérhetőek az internetnek és az olcsó repülőjegyeknek hála, ezért a párterapeutáknak is muszáj nyitni a vegyes házasságok felé, és legalább egy vagy két idegen nyelvet beszélni olyan szinten, hogy egy terápiát vagy konzultációt képesek legyenek megtartani. Hasznos tisztában lenni a kliensek kulturális hátterével is.

Terapeutarészről van, amire jobban kell figyelni egy ilyen konzultáción?

Az idegen nyelv használata miatt különösen fontos, milyen szavakat és milyen metakommunikációt használunk, hogy biztosan azt adjuk át, amit szeretnénk. Továbbá a különböző nyelvűség miatt kicsit lassabb lehet a konzultációs folyamat, hiszen akár többször is szükséges ugyanazt más szavakkal megismételni.

Mennyire jelent problémát szerinted az, ha a két félnek különböző az anyanyelve?

Minden pár között kialakul egy sajátos nyelv, amin beszélnek. Vegyes pároknál tapasztalataim szerint ritka az, hogy félreértés van a szavak használata miatt. Én azt gondolom, hogy a konfliktusok gyökere inkább olyan szavak használata, ami érzelmi nyomógombot érint. A terápián foglalkoztunk azzal is, hogy beazonosítsuk azokat a nyomógombokat, ami a kommunikációjuk és viselkedésük során okoz nehézséget, és beszélgettünk arról, hogyan tudják átformálni, építővé tenni a romboló mintákat. Minden helyzetben az erőforrásokat kell megkeresni, hogy mi az, amit ki tudunk emelni, ami működőképes lehet. A baj az, hogy sokszor a rosszra fókuszálnak az emberek, és nem is figyelnek a jóra.

Jó nagy tudatosság kell ahhoz, hogy elkerüljük a nyomógombos szavak használatát…

Az elején, de idővel szokássá válik. Ez olyan, mint amikor be akarsz az életedbe építeni valamit és azt mondják, hogy csináld huszonegy napig, mert annyi kell, hogy szokássá váljon.   

Az ismerősi köröm tele van nemzetközi párokkal, és azt tapasztalom, hogy a feleség sokszor menne párterápiára egy hosszabb ideje fennálló konfliktus miatt, de a férj ellenáll. Te hogy látod ezt a tendenciát, mit tudsz tanácsolni ezeknek a feleségeknek? 

A házasság egy rendszer, és a rendszerek úgy működnek, mint a dominó: egy kockát meglöksz, és az összes többi borul. Ha egy elemet változtatsz a rendszeren, az összes többit változik. Almási Kitti írta az egyik könyvében, hogy az első munkahelyén mindenki plusz munkát tolt rá, amit neki nem lett volna kötelessége elvégezni. Idővel nemet mondott ezekre a feladatokra, ami azt eredményezte, hogy a kollégák megsértődve elfordultak tőle és három hónapig nem is köszöntek neki. Ám utána szépen elfogadták a változtatását. Ez egy házasságban is így működik. Tehát

egyénileg is abszolút érdemes szakemberhez fordulni, és egy megoldást a fókuszba helyezni. A kitartáson van a hangsúly.

Sajnos az a tapasztalatom, hogy a nők nem szoktak kitartani, mert azt hiszik, hogy jövő hétre majd fog valami változni… 

De ha próbálják meggyőzni a párjukat, mindenképp javaslatként érdemes a terápiát tálalni, nem szabad erőltetni. Volt olyan férfi kliensem, aki látta a feleségén a pozitív változást néhány alkalom után, és ez kedvet adott neki, hogy beszálljon a beszélgetéseinkbe. A terápiás ülés egy afféle tér is, amiben csend van a párok körül és végre egymással tudnak beszélgetni.

Azt mondtad, „egy megoldásra kell fókuszálni”. Talán sokszor inkább ott csúszunk el, hogy túl sok mindenen akarunk egyszerre változtatni.

Valóban, priorizálni kell a problémákat. Én a nőknél két fő hibát látok. Az egyik a már említett kitartás hiánya. Nagyon nehéz elmagyarázni, hogy érdemes a terápián javasoltakat csinálni akkor is, ha eleinte nemigen történik változás, mert lehet, csak az ötödik alkalommal zajlik majd másképp a vita. Persze, ha századszorra sem érünk el változást azzal, hogy mi másmilyenek vagyunk, érdemes felvetni a kérdést, nincs-e valami nagyobb gond a másik oldalon. De ’egészséges személyiség’ esetén nem szabad idő előtt feladni, mert az új szokások kialakítása időbe telik.

A másik probléma a nők nagyon alacsony önbizalma.

Több példát láttam már arra, hogy a nő eldönt valamit, de a férje nem ért egyet, ezért fel is adja. Sokszor esetben ebben szerepe van annak, hogy a nő nem kommunikál, vagy rosszul kommunikál – a női kommunikáció kulcsa a kedvesség és a mosoly.

Egy harmadik tényező, amit megfigyeltem, a nők „elharciasodása”. Erre tíztéves fiam példáját hoznám: beszélgettünk a lányokról, és azt mondta: „olyan erőszakosak.” Nyilván ezt a mintát látja otthon, tehát már az anyja is erőszakos. 

Szerinted mire érdemes figyelni, mielőtt valaki interkulturális házasságba bonyolódik? Van erre recept, milyen kérdéseket érdemes tisztázni, milyen jeleket kellene észrevenni?

Ideális esetben a szerelem az, ami összeköt két embert. Mindenkinek azt ajánlom, hogy nézze meg a másik családját, mert

házasságkötéskor lélekben hatan állnak oltár elé.

Amit az illető gyerekkorában magára szedett, azt fogja bevinni a házasságba. Általában mindenki csak mosolyog ezen. Nagyon kevés embert ismerek, aki azt mondaná, hogy „anyósjelölt lekiabálta apósjelölt fejét, akkor inkább keresek egy másik párt magamnak.” Persze, nem is kell így viselkedni, de mindenképp fontos lenne megnézni a családi hátteret és a dinamikákat. Emellett tisztázni kell az alapértékeket és a célokat: például egyik a városi életet imádja, a másik falun képzeli el a mindennapjait, egyik akar gyereket, másik nem. Ismerjük fel ezeket a mintákat és értékeket, aztán beszélgessünk róluk. Szerintem ez a siker titka.

Van, hogy az ember pont az ellentétét viszi tovább a szülői mintának, tudatosan vagy tudattalanul.

Igen, persze! A lényeg itt a megfigyelés, és hogy beszéljünk a kérdésekről. Magyarországon

statisztikailag a leggyakoribb konfliktuskezelési mód a férfiak részéről az italozás.

Van olyan, hogy egy italozós apukának az egyik fia továbbviszi ezt a szokást, míg a másik fia huszonöt éves koráig egy korty alkoholt sem iszik, mert annyira megutálta. Ha ismerjük magunkat, és a motivációkat a döntéseink mögött, könnyebb dolgunk van.

Ez az alkoholistákról szóló példa is jól mutatja, hogy a csomag, amit kaptunk nem feltétlenül könnyű.

Azoknak a szülőknek és nagyszülőknek leszármazottai vagyunk, akik megéltek egy vagy két világháborút, de legalább egy 56-os forradalmat. Ilyen traumákkal neveltek gyerekeket. Sokszor a létfenttartásra koncentráltak, nem tudtak azzal foglalkozni, a gyerek lelkileg hogy van. Mi, a mai negyvenesek vagyunk az első olyan generáció, akiknek már van lehetősége a gyermekeink lelki jóllétével is foglalkozni. Érdemes észrevenni: a meglévő nagyszülői, szülői háttérrel eljutottunk oda, hogy a mai tízévesnek elég fejlett az érzelmi intelligenciája, hogy megmondja, ki erőszakos. Ez egy csodálatos ív. Szerintem mi híd vagyunk a régi, nehéz sorsú generáció és az új generáció között, és a mai fiatalok már egészen más feleség és férj lesznek.

Szeretnék hangsúlyozni: konfliktus esetén ne a válóperes ügyvédet keressük fel először, hanem egy szakembert, aki segíthet megerősíteni a párkapcsolatot. Értem én, hogy vannak kapcsolatok, amelyek extrán nehezek, de most nem ezekre gondolok. Általában a párok hosszú hónapokat készülnek az esküvőjükre, és gyakorlatilag kiadnak milliókat azért, hogy az első gyermek születése után benyújtsák a válópert. Ha ennyi energiát bele tudunk tenni az esküvőbe, jó lenne ugyanannyit beletenni a kapcsolatépítésbe is, mielőtt elválnánk.

Nem lehet minden kapcsolatot megmenteni, de adjunk rá lehetőséget. 

Huszonhárom év házasság után bizton állíthatom, hogy a házasság egy hullámvasút, és ha a mélyponton mindig ki akarunk szállni, mindig csak egy lefele menő ívet fogunk megélni – bármilyen kapcsolatba kerüljünk is.