A világom legjobb napja a csütörtök – ha szerencsés vagy, te is rátalálsz a tiédre

Kamaszkoromban valahogy minden, ami fontos volt, e napon történt, de később is, talán eleve a tudattól, hogy csütörtök van, még a levegő illatát is másnak éreztem, és belül mindig sütött a nap.

Azt gondoltam, a hét negyedik napja a lehetőségek végtelenségét hordozza: ha akarjuk, még megszervezhetjük, hogy szombaton egy másik országban ébredjünk; nekiállhatunk megváltani a világot, minden megoldandót elrendezhetünk és megkezdettet befejezhetünk. Lesz rá Három Egész Napunk.

A csütörtökben benne van az ígéret, hogy bármi megtörténhet, és az a bármi jó lesz.

Csillámporos kis boldogságok és elképzelhetetlen nagy örömök ugyanúgy. 

Nem mondhatja pedig senki, hogy tudok, pláne szeretek várni, nem, én annál sokkal türelmetlenebb vagyok. A minden kell, tegnapra. De a csütörtök az más. Az titkos belső erő. Az olyan, mint a gyereked tegnapi vicces mondására gondolni egy vita közepén. Önkéntelen mosolyra húzódik a szád, váratlan csillagok gyúlnak a szemedben, és abban a pillanatban szerelmes leszel az életbe. Tudod, hogy nem számít semmi, mert élünk, és a poharunk félig tele van.

Hát igen, a csütörtök, az valami varázslatos dolog, bár kevesen ismerik mindent-megoldó mágikusságát.

Én egykor véletlenül rájöttem erre a csodára, és élve a különleges tudás nyújtotta előnyökkel, legkésőbb ezen a napon minden héten békét megkötök magammal, másokkal, s általában a világgal.  A harc meg a versenypálya nekem nem szeretett közegem egyébként sem. 

Ráadásul ma egészen rendhagyó csütörtök van.

Ma öt éve új korszak kezdődött hajótörött-lelkű életemben.

Megismertelek. Megtudtam, milyen az, ha igazán szeretnek. És öt éve minden egyes nappal jobban szeretlek, mert te lettél nekem a béke, amire úgy vágytam sóvár hajnalokon. Te lettél a hála, aminek fontosságáról fogalmam sem volt nélküled. Te lettél a villanyoltás utáni sugdolózás és kuncogás a sötétben, amikor titkos terveket szövögethetek – veled. Te vagy a nevetés, ami boldog sóhajjal zárul, mert tudom, ez a jókedv maga az élet. Te lettél az óvó ölelés, ami megtart, ha hátravetem a fejem a szélben. Te vagy a bizalom, mert tudom, hogy a jóra figyelsz, nem pedig arra, mikor rontom el.

Te vagy nekem az otthon, aki támaszt, ha dőlnék, elkap, ha esnék, és felemel, mikor feladnám. Te vagy nekem a végtelen szabadság. Aki hisz bennem, akkor is, amikor én már hinni sem akarok.

És én ezért hiszek abban, hogy ez örökké tart. Meg mert gazából már te vagy nekem a csütörtök.

Csak remélem, hogy mindenki talál magának ugyanilyen boldog napokat.