A szerelmi csalódásunk időnként Hollywoodból jön

„Néhány évvel ezelőtt volt egy olyan időszak, amikor azt éreztem, csak olyanokkal találkozom, akik pusztán szexet keresnek. Nem akarnak párkapcsolatot, csak egyéjszakás kalandot, nekem viszont nem erre van szükségem. Így ment ez egy ideig, amíg aztán már kezdett gyanússá válni. Azt éreztem, hogy nem lehet ennyi hazug ember, ráadásul így, egymás után. Hiszen a társkeresős profiljaikban mindannyian arról írtak: hosszú távú partnert keresnek. Járok terápiára, bedobtam ott is ezt a kérdést. Arra jutottunk, hogy megpróbálom megfigyelni magam és a működésmódom egy ilyen helyzetben. Ez végül jó döntésnek és nagyon tanulságosnak bizonyult. Rá kellett jönnöm, hogy

én vagyok az, aki a szex felé tereli a témát.

Kicsit gúnyosan, kicsit tesztelő jelleggel, de én voltam, aki bedobta ezt. És amikor a másik reagált, beszélni kezdett róla, levontam magamnak a következtetést, hogy ez egy újabb bunkó, aki csak le akar fektetni. Nem tudom, hány férfival játszottam ezt el addigra, hányan lehettek, akik úgy mentek haza a randiról, hogy engem csak a szex érdekel, miközben én is pontosan ezt gondoltam a másikról. Vajon hány potenciális igazit üldöztem el ezzel? De már nem is számít, annak örülök, hogy végre tiszta a kép. Utólag visszagondolva már sejtem is, ki hagyhatott bennem ilyen mély nyomot. Volt egy srác, akivel ígéretesen alakult a kapcsolat, sokáig várt, majd, amikor megkapta, amit akart, eltűnt. De tényleg, mint szamár a ködben, sosem hallottam róla többet. Valószínűleg ez kiélezetté tett a témára, és így védekeztem. Inkább én löktem el őket magamtól, csak azért, hogy ne okozhassanak újra csalódást” – az egyik kedves ismerősöm, a 27 éves Éva ébredt rá arra, milyen következményei lehetnek a szerelmi csalódásnak.

A szerelmi csalódás következményei

Mi a csalódás? Az, ha az elvárásaink nem teljesülnek. Ha hiába reménykedünk, nem az történik, amit szeretnénk. Csalódhatunk gyerekként, felnőttként, magunkban, másokban, otthon, a munkahelyen és a kapcsolatainkban is. A szerelmi csalódás egy klasszikus csalódás-terep, életkortól függetlenül. Már a tinédzserek is csalódhatnak, amikor plátói szerelmük épp más felé nyit, helyettük. De érhet minket szerelmi csalódás az ismerkedés, elköteleződés vagy épp a hosszú távú kapcsolatok során is. 

A szerelmi csalódás hatásai hosszú távon is befolyásolhatnak, például egy új kapcsolatban. A múltbéli szerelmi csalódás előítéleteket alakíthat ki bennünk, ami a potenciális új partnerek felé negatív sztereotípiát hoz. Óvatosabbak lehetünk, és ez még önmagában nem gond, mert megvédhet. De ölthet olyan mértéket, hogy elszigeteltté tesz. Van, aki cinikussá válik, és a legrosszabbra számít. Ez részben önbeteljesítő jóslatként működhet, ahogy az Évánál is történt. 

Ha tehát arra készülök, hogy a másik nem megfelelő, azon tulajdonságai fognak kiemelkedni számomra, amelyek ezt igazolják. Vagy épp a cinizmusommal fogom őt eltaszítani, ami igazolja, hogy tényleg megbízhatatlan és tényleg nem voltak komolyak a szándékai felém. A saját működésünk persze sokszor nem tudatosul, így az az élmény marad, hogy jól gondoltuk, a másik tényleg olyan rossz, mint amilyennek vártuk. Ez megnehezíti az új kapcsolat kialakítását a csalódás után. Mindez nem azt jelenti, hogy teljesen el kell felejtenünk a rossz tapasztalatokat. Helyette érdemes feldolgozni őket, és tanulni belőlük, csak megdolgozott, szelektált módon.

Hosszú távú kapcsolat és irreális elvárások

Első olvasásra furcsának tűnhet, hogyan is érhet minket szerelmi csalódás egy hosszú távú párkapcsolatban, hiszen addigra már elvileg túl vagyunk mindenen, nem tartogathat újdonságot a másik. Pedig lehetséges! Ugyanis, egyetlen dolog van, ami biztos: a változás. Hiába élünk ugyanazzal már húsz éve, mindig változunk. Ő is, én is, az élethelyzetünk és ezekkel együtt a kapcsolatunk is. Emiatt előállhatnak mindig újabb és újabb elvárások. Ezek egy része reális, például az, hogy gondoskodunk egymásról, ha a másik nehéz helyzetbe kerül, vagy hosszú távon is hűségesek maradunk.

De van egy része, ami bizony irreális.

A legklasszikusabb ezek közül a gondolatolvasás. Elvárni a párunktól, hogy kitalálja, mire vágyunk, mire van szükségünk. Anélkül, hogy ezt bármikor egy szóval is elmondanánk. Ez az irreális elvárás könnyen, akár ismétlődő szerelmi csalódásokhoz is vezethet.

Gondoljunk bele, hogy hazaérkezünk egy nehéz nap után a munkahelyünkről. Azt szeretnénk, hogy a párunk készítsen nekünk egy forró fürdőt és vacsorát is. Ez teljesen más, mint ahogy lenni szokott, most mégis úgy érezzük, erre van szükségünk. A párunk nem tudja, milyen napunk volt, mert a munkánk nem engedi, hogy napközben beszéljünk. Így fogalma sincs róla, hogy valami másra lenne szükség. Hazaérünk, és ő boldogan fogad, elmeséli, mit talált ki, hogy mit főzzünk meg együtt, és utána mehetünk is a közös zuhanyra. Mi csalódottak vagyunk: hogy lehet ennyire önző, hogy nem törődik azzal, mire van szükségem? Ő pedig értetlenül áll a történések előtt. Hiszen honnan is tudhatta volna? Esélye sem volt, hogy ne okozzon csalódást, mi mégis úgy érezzük, benne kellett csalódnunk. A gondolatolvasás igénye az esetek túlnyomó többségében szerelmi csalódáshoz fog vezetni.

Nem Hollywoodban vagyunk

Az is lehet a szerelmi csalódás oka, hogy az elvárásaink egy részét például romantikus filmekből hozzuk. Vagy legalábbis olyan emberektől, akiknek a személyisége távol áll a mi párunkétól. Például: a feleségünk csodás anya és háziasszony, visszafogott, jó partner, és mi épp ezt szeretjük benne, de valamilyen külső behatásra (egy film, akár pornófilm miatt) azt kezdjük várni tőle, hogy mire hazaérünk, ott álljon szexi fehérneműben, csak ránk várva. Ez persze nem történik meg, és máris szemben találtuk magunkat a szerelmi csalódással. Vagy lehet egy férjünk, aki dolgos, kiszámítható, megbízható valaki, habár sosem volt a szavak és a romantikus gesztusok embere. Mégis, miután elég romantikus regényt olvastunk, hirtelen azt kezdjük várni, hogy egyszer csak szó nélkül elrabol minket egy hosszú hétvégére. Vagy épp azt, hogy

virágokat kezd küldözgetni a munkahelyünkre.

És mivel ez nem történik meg, már ott is a szerelmi csalódás.

Nem arról van szó, hogy elvárásaink mögött ne lennének valódi vágyak, szükségletek, és ezeket ne lenne érdemes megpróbálni kielégíteni. De fontos, hogy ezeket nem fogja tudni kitalálni senki. Ha arra van szükségünk, hogy egy-egy nap más legyen a rutinunk, vagy több énidőnk legyen, szóljunk. Ha arra, hogy feldobjuk a szexuális életünket vagy több romantikát éljünk meg, mondjuk meg nyíltan. A szerelmi csalódás így sokkal nagyobb eséllyel kerülhető el.

Szerelmi csalódás több év után...

Ha a szerelmi csalódás a hosszú távú kapcsolatunkban ért minket, fontos, hogy tegyünk ellene! Érdemes őszintén megbeszélni, milyen vágyunk, szükségletünk nem teljesült, és mit tehetnénk azért együtt, hogy jobb legyen. Ne vonjuk ki saját magunkat sem a képletből. Lehet, hogy a csalódás esélyét az is fokozta, hogy nem jókor vagy nem a másik számára dekódolható módon fogalmaztuk meg szükségleteinket. Ezzel tehát mi magunk is aktívan tehetünk azért, hogy elkerüljük az újabb szerelmi csalódást.

Jó, ha az erről való beszélgetést nyugodt állapotban tesszük meg, nem valamilyen vita hevében. Ez segít a témánál maradni és nem belekeverni régi sérelmeket. Érdemes nyitottnak lenni a kompromisszumokra is. Lehet, hogy a másik számára lehetetlen kérésnek tűnik, amit elvárunk. Így a csalódás minimalizálásához fontos, hogy tudjuk közelíteni egymáshoz az álláspontokat.

Egy szerelmi csalódás után feltétlenül szükség van türelemre. Ne várjuk, hogy azonnal máshogy lesz minden, ahogy eddig volt, és nem lesz botlás, megingás. Még elő-elő fog fordulni, legyünk toleránsak és értékeljük az erőfeszítést, hiszen a tenni akarás mutatja leginkább, hogy mennyire fontosak is vagyunk egymásnak. Az, hogy ez mennyire sikerül és milyen gyorsan, már számos egyéb tényezőn is múlhat.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy örökre benne kell maradni egy folyton csalódást okozó kapcsolatban. Ha a nyílt kérés, kompromisszumok, és türelem ellenére is úgy érezzük, sorozatosan szerelmi csalódás ér minket, lehet, csak az elválás segíthet. Időnként a gyógyuláshoz a teljes újrakezdés kell, ami félelmetesnek tűnhet, de van, hogy ezt kell tennünk saját magunkért.