A kutya megdöglött, de megtarthatjuk, avagy barátok maradhatunk-e szakítás után?

Amikor véget ér egy párkapcsolat, a felek veszteséget élnek át, olyan ez, mint a gyász. Bármilyen hosszú (vagy rövid) ideig is tartott az együttlét, abban az időben egymás mindennapjainak aktív részei voltak, ez pedig a szakítással véget ér. Az ebből fakadó fájdalom csillapítására a szakítás után jó ötletnek tűnhet fenntartani egymással a kapcsolatot, továbbra is beszélgetni üzenetek formájában, telefonon, vagy akár találkozni időről időre. Ezzel megkíméljük magunkat a hirtelen elszakadástól, amire vélhetően nem állunk készen, de mégis megteremtjük az eltávolodást, amire szükségünk van. (Elméletben.)

Nem mindegy azonban, hogy milyen motivációból szeretnénk közel maradni az egykori partnerünkhöz. Egy 2017-ben végzett vizsgálat összesen 288 személyt kérdezett meg arról, hogy mi állt annak hátterében, hogy barátok akartak maradni exeikkel. A válaszok alapján négy tényezőt azonosítottak:

• Érzelmi biztonság: nem kell elszakadni attól, akivel számos szép közös élmény köti őket össze, van valaki, akire továbbra is számíthatnak
• Az illem: nem szeretnék megsérteni a másikat, vagy éppen bűntudatuk van valamiért, ami a kapcsolatban történt, netán a lezárás miatt, és így próbálják kompenzálni rossz érzéseiket
• Gyakorlatiasság: ez jellemzően hosszú távú kapcsolatoknál áll elő, ahol sok a közös tárgy, vagyoni elem, vagy éppen közös gyermek van, a mindennapi élet szempontjából kedvezőbb, ha fent tudják tartani a jó viszonyt
• A remény: gyakran azért megyünk bele, hogy barátok maradjunk az exünkkel, mert továbbra is romantikus érzéseket táplálunk iránta, és abban bizakodunk, hogy így nem távolodunk el teljesen, később pedig talán újra is kezdhetjük a párkapcsolatunkat.

A szakítás utáni barátkozás jelensége egyébként nem ritka, egy tanulmány szerint a vizsgálatban résztvevők 59-65 százaléka hajlott rá, hogy jó viszonyt alakítson ki a szakítás után. Egyesek maguk kezdeményezték, mások elfogadták a másik kezdeményezését, de sokan voltak azok is, akik úgy érzékelték, egyszerűen „így alakult”.

Számos tanulmány készült már a motivációkon kívül arról is, hogy kik azok, akik nagyobb valószínűséggel maradnának barátok szakítás után. Bizonyos eredmények alapján úgy tűnik, az introvertált személyek hajlamosabbak rá, csakúgy, mint azok, akik az elkerülő kötődési típusba tartoznak. (A kötődési típusok és a szerelem kapcsolatáról ITT írtunk korábban.) Ezt értelmezve úgy látszik, aki inkább visszahúzódó és kevésbé kényelmes számára, hogy új kapcsolatokat létesítsen, inkább ragaszkodik ahhoz, hogy a számára egykor kedves embereket – így az exét is – közel tartsa magához. Az elkerülő kötődésre pedig tekinthetünk úgy, mint ahol a barátság keretein belül közel vagyunk a másikhoz, de elég távol is tőle. benne, anélkül, hogy el kéne veszíteniük a másikat. Kutatási adatok szerint nemi különbséget is találni,

a férfiak azok, akik gyakrabban tartanak fenn baráti viszonyt egy szakítás után,

de elképzelhető, hogy ebben az is szerepet játszik, hogy tágabban értelmezik a barátság fogalmát, mint a nők.

Ajánlott barátkozni az exünkkel?

Sajnos – és egyben szerencsére – az emberi kapcsolatok összetettek, ezért nincs hozzájuk egyértelmű használati utasítás. Ennek megfelelően nem lehet biztosan azt mondani, hogy ha két ember barátként funkcionál tovább szakítás után, az romboló hatással lesz az életükre. De azt sem, hogy nem lesz az. Szempontok vannak, amiket érdemes figyelembe venni.

Ha illemből, udvariasságból döntünk a barátság mellett, és őszintén magunkba nézve azt látjuk, hogy valóban lezártuk magunkban a párkapcsolatot, nem fűznek már romantikus érzések a másikhoz, nem vágyunk vele intimitásra, akkor könnyebb, hogy valóban egyfajta barátsággá alakulhasson a viszony. Ezzel szemben, ha továbbra is tőle várjuk az érzelmi biztonságot, netán ott van bennünk a remény, hogy újrakezdhetjük, akkor nem javasolt közeli baráti viszonyt kialakítani. Ez a helyzet ugyanis számos kellemetlen érzéssel és szituációval járhat együtt, például megjelenthet a féltékenység, és kutatási adatok szerint még a depresszió megjelenési valószínűségét is fokozza. Ez a fajta közelség nem engedi meg az érzelmi eltávolodást, így nehezebbé válhat később, hogy új párkapcsolatot alakítsunk ki, hiszen gondolatban és a lelkünkkel még mindig az exünkhöz kapcsolódunk.

Lehet, hogy városi legenda

Mielőtt messzemenő következtetéseket vonna le bárki a párkapcsolata jövőjéről a statisztikák olvasása nyomán, gondolkodjon el picit, miért is szakítottak! Valami miatt biztosan nem működött a párkapcsolat, így elképzelhető, hogy a barátság sem lesz hosszúéletű. Ha például azért nem jöttetek ki jól párként, mert nagyon más az életstílusotok, nehezen találtátok a közös minőségi idő eltöltésének módját, vagy éppen a kommunikációban voltak elcsúszások köztetek, az megjelenthet a barátságban is, hiszen ezek a szempontok ott is jelentősek. Az is lehet, hogy a közös múlt során olyan mély sérelmeket szereztetek egymástól, ami továbbra is tüskeként él bennetek és megakadályozza, hogy barátként őszintén tudjatok kapcsolódni egymáshoz. Nem kell tehát, hogy mindenáron az legyen a ti utatok, hogy barátok maradtok szakítás után.

Teljesen rendben van, ha úgy döntötök – még ha békében is váltok el –, hogy nem keresitek egymás társaságát. 

Ugyanakkor sok egykori (házas)pár él, akik olyan konfliktus miatt mentek szét, amit külön-külön (akár egy új partnerrel) már meghaladtak, így nem okoz gondot számukra egy jó viszony fenntartása az exszel. Jellemzően ilyen lehet, ha valaki nagyon szeretne gyereket, de a párja nem akarja, vagy nem jön össze az utód. Ha végetér egy ilyen kapcsolat, és az évek múltán más mellett találunk újra a boldogságra, esetleg születik gyerekünk, könnyen lehet, hogy az exszel kisimulnak dolgaink. Minden bizonnyal szerettük őt, és ez

a szerelem olykor tényleg át tud alakulni valamilyen más, mély szeretetkapcsolattá.

Ha egy szakítás után azon mélázunk, maradjunk-e barátok, vagy inkább szüntessük meg a kapcsolatot egymással, érdemes mélyen és őszintén magunkba nézni. Átgondolni azt, mi motivál minket arra, hogy barátokként folytassuk, és azt, mennyiben reálisak az esélyeink a közös múltat figyelembevéve. Ha azt találjuk, hogy nincsenek a háttérben mélyebb érzések, remények, vágyak, nem tőle várjuk, hogy kielégítse majd azokat a szükségleteinket, ami már nem az ő reszortja, ha tisztában vagyunk a kapcsolat kereteivel, akkor a barátságunk lehet egy olyan kapcsolódás, ami hozzánk ad, és nem elvesz belőlünk. Nem lehetetlen, ha mindkét félnek ez a valódi igénye.