A harmadik randi nászjoga

SZPSZ

A harmadik randi nászjoga

Több barátom, barátnőm is járja a maga párkereső táncát az erre szakosodott netes oldalakon. Nagyon kevés a pozitív tapasztalat, sőt, sorra jutnak arra ezek a nők, hogy azt kívánják, bár bele se kezdtek volna. Sokan éppen leléptek, törölték magukat mindenhonnan, próbálják újra megtalálni azokat az élet kínálta alkalmakat és felületeket, ahol hús-vér a szerelem lehetősége rejtőzik. Mások pedig gyűjtik még az online élményeket – és offline sebeket.

Legutóbb egy szívemnek nagyon kedves barátnő hívott fel lelkesen. Azt mondta, végre van valaki, akivel kölcsönös az érdeklődésük, ráadásuk igazi ez az érdeklődés. Boldogságban úszott, pedig van már sok rossz tapasztalata. De ez a férfi elvarázsolta. Minden stimmelt: az életkor, a háttér, a státusz, a humor, a kémia.

Egy kicsit gyorsan akart haladni a férfi, a lány azonban tartózkodóbb, nem akarta könnyen adni magát. Hozzá nem passzol az online etikett azon pontja, mely szerint (őt idézem) „azért a harmadik, negyedik randin már illik lefeküdni a másikkal”. Ő húzta volna tovább is. Nem egy-egy ingyen vacsora kedvéért, vagy az ajándék rózsacsokor miatt, nem is a váratlan, gáláns ajánlatnak tűnő spanyolországi vakáció miatt, amelyeket megkapott. Sokkal inkább azért, mert volt már az életében gyors egymásba feledkezés, ami aztán nem vitte előre a kapcsolatot. Ő most szerette volna megismerni a másikat kicsit mélyebben, mielőtt az ágyban kötnek ki. Nemet mondott Spanyolországra is, mert úgy vélte, párhetes ismeretség után egyszerűen nem szabad ilyen messzire szaladni, kiszakadni a saját, biztonságos  életteréből.

Akkor a férfi szemlátomást megbántódott, de azért nem szakadt meg a kapcsolat, csak lanyhult a csudanagy, heves ostrom. Ettől az érzékelhető visszahúzódástól Emese megijedt és hirtelen a lakására invitálta a férfit. Gondoltam, ha nem is utaznak együtt, azért szeretne közel maradni ehhez a férfihoz. Persze, külső szemmel ilyenkor nagy higgadtan mondhatjuk, hogy buta volt, és kár volt odaadnia magát ijedtségből... de aki volt már szerelmes, tudja, hogy az érzelmek felhőjén át nem mindig látunk tisztán. Szóval Emese főzött finom ebédet és megtörtént, aminek manapság (úgy tűnik) meg kell történnie minél előbb. Úgy váltak el egymástól a szex után, mint a szerelmesek.

„Hívlak, várlak, annyira jó volt. Egy csoda vagy….”

Sejthetitek mi történt ezután: a férfi kisétált az ajtón, azt még jelezte másnap, hogy Emese nélkül szállt fel a repülőre. Majd soha többé nem jelentkezett. Hiába hívta a lány, hiába írt neki, hiába kérdezett rá egyenesen, mi történt kettejük között, a válasz a semmi volt. Abszolút csend. A legtökéletesebb, gátlástalan semmibevétel.

Idővel a férfi közösségi oldalán látható volt: jól van köszöni, szépen hazaérkezett. Csak éppen köddé vált. Egy majdnem ötvenéves, tulajdonképpen átvilágítható emberről van szó, akinek van egy 10 éves kisfia, vannak szülei, barátai, kollégái, beosztottai, ismerősei. Talán mindannyian úgy hiszik, hogy a férfi korrekt, megbízható, lehet, az életüket is rábíznák arra az emberre, van aki rá is bízza. Hiszen ő (is) neveli, szereti a kisfiát. Mintát ad neki.

Emese ezen a ponton akad el és hívott újra, mondván, nem érti – és őszintén szólva én sem értem –, hogyan lehet az, hogy egy élete javát már leélt, a valódi létezésben, más emberi kapcsolataiban látszólag korrektül működő ember hogyan válhat kapcsolatkeresés közben hitvány ragadozóvá, akiben szemernyi tisztelet sincs a másikkal szemben. Aki csak megszerzi, használja és eldobja a másikat, akár egy papírzsebkendőt.

Mert

ugye illik szexelni a harmadik, a negyedik randin?

Félreértés ne essen, hasonló történettel egészen biztosan szolgálhat az erősebb nem is, csak én még nem hallottam ilyesmit arról a térfélről. De biztos vagyok benne, vannak csúf mesék ott is, átverések, haszonlesés, kamuzás.

Nem akarok régimódinak tűnni, de arra azért jól emlékszem, hogy aki az online világ térnyerése előtt – akár férfi, akár nő volt az illető – nem egy embernek csapta a szelet, vagy több udvarlót is orránál fogva vezetett – arról nem gondolt szépeket a környezet. Sőt, egységes volt az ilyen viselkedés elutasítsa.

Most azonban mintha nem lenne határ. Akár több tucat emberen is átgázolhatnak azok, akik csak hiszik, vagy csak azt kommunikálják magukról, hogy társat keresnek. Dehogy keresnek. A harmadik randira várnak, mert „akkor már illik”. Csak ők nem tudják, mi az igazi illem. Például egy kedves levél, egy telefonos hívás, adj Isten egy találkozó ennyivel: „ne haragudj, nem te vagy az igazi”.

Szerintem, aki él a harmadik randi „nászjogával”, annak illene a másik fél érzékenységét is tiszteletben tartania. Online is. Csupán azért, mert ettől maradunk emberek.

Ajánljuk még:

A harmadik randi nászjoga

Több barátom, barátnőm is járja a maga párkereső táncát az erre szakosodott netes oldalakon. Nagyon kevés a pozitív tapasztalat, sőt, sorra jutnak arra ezek a nők, hogy azt kívánják, bár bele se kezdtek volna. Sokan éppen leléptek, törölték magukat mindenhonnan, próbálják újra megtalálni azokat az élet kínálta alkalmakat és felületeket, ahol hús-vér a szerelem lehetősége rejtőzik. Mások pedig gyűjtik még az online élményeket – és offline sebeket.

 

Már követem az oldalt

X