Tabudöntő színező, avagy hiánypótló segítség a babára vágyóknak és babát váróknak

Bakony Márta és Entz Sarolta perinatális szaktanácsadók, akik régi barátokból váltak szakmai partnerekké. Mindketten háromgyermekes édesanyák, akiket saját, nehézségekkel átszőtt szülésélményük és anyává válásuk folyamata vezetett a természetes (más néven: háborítatlan) szülés témaköréhez.

Sári eredetileg művészettörténésznek tanult, de gyermekei születése után már nem akart ezzel foglalkozni, helyette Márti hívására részt vett abban a petícióban, amely 6000 civil aláírással támogatta a Bethesda Gyermekkórházban létrejövő ún. referencia-intézmény indulását. Később egymást ösztönözve, férjeik és a nagyszülők támogatásával elvégezték az ELTE perinatális szaktanácsadói képzését, jelenleg a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság Oktatási Munkacsoport vezetői. Mindketten szeretnék megadni a leendő szülőknek azt, aminek ők maguk is örültek volna anyává válásuk legelején. Ebben a misszióban legfontosabb eszközük a prevenciós tevékenység, aminek keretein belül csoportos szülésfelkészítő képzéseket, egyéni tanácsadást és iskolai oktatómunkát végeznek. Mindehhez a munkához kapcsolódik alternatívaként a színezőkönyv is. Legfőbb céljuk, hogy a szülővé válók döntéseit vágyak, és ne félelmek irányítsák, s hogy a szülés megélése mindenki számára egy életre szóló, pozitív élmény lehessen.

Joós Andrea biológiatanár és tudománykommunikációs szakember. A Szívtől-színig a harmadik információs-színezős kiadványa. Első könyve, vagyis az első „szervmandala” egy endometriózisból való felépülés közben született, és Andreának azóta is szívügye ilyen köteteket készíteni, ezekkel segíteni másoknak. A holisztikus megközelítés és az önismeret híve. 

„Mindhármunknál a személyes élmény a kezdőpont; mindannyian a saját magunk életében, saját testünkkel, a saját módunkon jutottunk el arra a pontra, hogy változtatni kell, ezért elkezdtük valamit csinálni, ami végül összeért ebben a könyvben. Nálam ez a rajzolás, amelyben a gyerekkori kedvenc tevékenységem és a tanári szakmám összefonódott az endometriózissal – lábadozás közben így töltődtem, ebből született az első szervmandala, amit követett a többi” – mesél a kezdetekről Andi.

Márti egész másért mélyült el a szülés-születés témakörében. „Volt egy nehéz szülésem, aminek hatására megfogalmazódott bennem, milyen jó lenne, ha a természetesen szülés szemléletét alkalmaznák kórházi keretek között is. Amikor Sári elhívott a perinatális képzésre, utánanéztem és nagyon megtetszettek a tantárgyak; a statisztikán kívül mindegyik érdekesnek tűnt. Tanulmányaink végén együtt határoztuk el, hogy a prevencióval szeretnénk foglalkozni, mert

milyen jó lenne, ha a gimnazistáktól kezdve az egyetemistákon át a szülésre várókig mindenki tudna ezekről a nagyon fontos ismeretekről!”

„A prevenció nálam is alapelv biológiatanárként, ezért is mentem el a képzésre – veszi át a szót Andi – Mit tud a szülésről a biológia-tankönyv: nyolcadik és tizenegyedik osztályban három bekezdésnyit. Amit szeretünk ősi tudásként említeni, az józan paraszti ésszel levezethető biokémiai reakciók sora, mint például az oxitocin hatása a sejtekre vagy maga az orgazmus. Ezek rég lekutatott témák, de ez a tudás nincs átvezetve se a biológia tankönyvekbe – amelyek között még mindig van olyan, ami 20 évvel ezelőtti tudásra alapoz –, se az egészségügyben dolgozók praxisába.”

Andi szerint ez a rendszer mamutnagysága miatti sajátosság. Az eredményen ez mit sem változtat: a szülés-születés területén összegyűjtött információ a perinatális képzésben elérhető, de sem a fiatalokig, sem az anyukákig-apukákig, sem szakemberekig nem jut el. Ennek a hiányzó hídnak a szerepét pótolja az Együtt születünk szülésfelkészítő képzés és a Szívtől-színig színezőkönyv.

 

Felkészülni a várhatóra 

Márti és Sári szülésfelkészítője a testről és a lélekről is szólj. Tapasztalatok alapján mondják, fontos ez, mert találkoztak már olyan nővel, aki 32 évesen nem tudta, hogy szülés után még hat hétig vérezni fog. De hiányosság nem csak ezen az oldalon lehet: az egészségügyben dolgozók között például nem mindenki van azzal tisztában, hogy szüléskor hogyan nyílik meg a lélek és módosul a tudatállapot.

„Ezt a hasznos jelenséget sajnos egyes orvosok nem élik meg pozitívumként, nem tudnak örülni annak, hogy a szülő nő befele fordul, és így eléri azokat az ösztönös részeit, ami segíti a szülés folyamatát" – állítja Márti. Sári veszi át tőle a szót, aki elmagyarázza: ez a befelé fordulás hozzátartozik a szülés fiziológiájához, a kórházban viszont néhány orvos ebből inkább csak azt észleli, hogy nem tud kommunikálni a szülő nővel, nem érti, mi történik; azt érzi, hogy ki van zárva a folyamatból, és ez ijesztő tud lenni a számára. Ha értené, akkor támogatni tudná. „Ez egy alaptudás, aminek az orvosok is birtokában voltak egyszer, de valamiért nem ágyazódott be kellően. A szülészek alapképzésében általában nagyon kevés szó esik a szülés pszichológiai aspektusairól. És míg vannak, akik ismerik ezt az oldalt is, és képesek támogatóan jelen lenni a szülésnél, sokan vannak, akik nem. És a nőknek sincsenek megfelelő ismereteik, hiszen nem látunk szüléseket, amit pedig látunk a filmekben, téves üzenetet közvetítenek.”

Minden nő tud szülni, bennünk van az a tudás, de ha nem tudjuk a felszínre hozni, akkor rosszul is elsülhet, ha az ösztöneinkre hagyatkozunk.

 Ezért érdemes előre felkészülni – az anyának és az apának is. „Volt egy férfi, aki nagyon nehezen akart eljönni, és kikötötte, hogy csak az első alkalomra jön el, a többit meglátja. Ragaszkodunk a teljes elköteleződéshez, de nála kivételt tettünk. Az első foglalkozás után odajött hozzánk: mindenképpen szeretné folytatni, mert ez nagyon fontos; és a további alkalmakon is aktívan vett részt.”

Nem szülés előtt kellene kezdeni

Az igazi kihívás számukra nem is annyira a férfiak elérése, hanem a 16 év feletti fiataloké: a gimnáziumokba nagyon nehéz bekerülniük. Merev az oktatási rendszer, fáradtak a tanárok, mindenre kevés az idő – állítják mindhárman. A koedukált iskolai felkészítő más, mint a felnőtteké: interaktívabb, számos művészetterápiás eszközt – mese, rajzolás-színezés, plakátkészítés – használnak, és sokat beszélgetnek. A gyerekek tudását és érdeklődését felhasználva alakítják a képzés anyagát; igény szerint rugalmasan, de minimum háromszor 2,5 órában.

„A gimnazistáknál különösen fontos a lelki oldal hangsúlyozása, nemcsak a száraz tudásanyag átadása, ami a mostani biológia-tankönyvekben szerepel. Szerencsére ez a rész nagyon érdekli a fiatalokat” – mondja Sári. Mint részletezi, az érintett témakörök közül különösen izgatja őket a megfoganás, a saját születéstörténet, az apás szülés, a homoszexualitás és az örökbefogadás kérdése. Andi megerősíti: az iskolában is nagyon látványos, amikor a saját születés vagy az apás szülés témája kapcsán a fiúknak „leesik”, hogy mindez nemcsak a lányok témája. „Sosem felejtem el azt a fiút, aki elmesélte, hogy korábban azt gondolta, hogy na, ő biztosan be nem megy a csaja szülésére, de most, hogy így beszélünk róla, végül is, ha szeretné, akkor akár be is mehet. Persze

nem tudjuk, hogy tíz-húsz év múlva mi lesz vele, de máris kinyílt egy mentális kapu.”

A bevonódáson, sajátélményen, önismereten alapuló holisztikus szemléletet ő is igyekszik megvalósítani a biológiaóráin. „Amikor például először kimondtam, hogy vagina meg hímvessző, én magam is elpirultam; kezdő tanárként ez normális, és jó felvállalni a diákok előtt is. Ember vagyok én is. Az első ilyen órámon csatakosra izzadtam; utána a munkacsoport-vezetőm gratulált: most lettél igazi biosztanár!” – meséli nevetve, majd hozzáteszi: a NAT-ban keretcélok és témakörök vannak, a tanárokon múlik a módszertan, ugyanakkor a jelenlegi leterheltség és kimeneti elvárások nagyon leszűkítik a tényleges mozgásterüket. Ráadásul ez a téma erősen megérintheti őket is, és akinek nincs önismerete vagy pozitív sajátélménye, nem valószínű, hogy nyitott lesz bármilyen képzésre ezen a téren.

Ugyanez igaz a felkészítőre és a színezőre is, hiszen ezek is „csak” kereteket adnak, amit a résztvevők töltenek ki színekkel és gondolatokkal, aszerint, ki hogy éli meg, hiszen egyszerre univerzális és egyéni. Ahogy színezünk, ahogy szülünk, ahogy élünk.

 

A színezőkönyv áthidaló megoldás azok számára, akik nem tudnak/akarnak felkészítőre jönni, de akár ki is egészítheti azt. „Nagyon jó eszköz arra, hogy az ember otthon elkezdjen egyedül vagy párban elmélyülni magában és a megadott témákban: foganás, magzati élet, kommunikáció a magzattal, szexuális élet a várandósság alatt, várandós életmód, szülés-születés, lélektani változások, gyermekágyi időszak, szoptatás. Kezdeti önismereti eszköz, ugyanakkor finom bevezető is a szülés-születés témájába. Nincsenek megkötések, nincs használati utasítás: úgy lehet haladni a fejezetekkel, a szöveggel, a képekkel, ahogy jólesik; azzal színezhetünk, amivel akarunk” – magyarázza Andi.

Ő készítette a rajzokat, Márti és Sári a szövegeket, és együtt dolgozták ki a koncepciót, folyamatos egyeztetés mellett. A közös munka során jöttek újabb ötletek, mint például az ikres rajz ötlete vagy a medence virágszerű kinyílásának lerajzolása, a filmekben látott drámai, sokkoló hatású szülések ellentéteként. Munka közben jöttek rá arra is, hogy

a színezés mennyire jól tükrözi azt, hogy milyen a szülés;

ezt a gondolatot képviseli a könyv angol címe (és a közösségi csoport neve) is: Birth Your Colours. A kötet egyszerre jelent meg két nyelven; s míg a magyar címről hosszabb gondolkodás zajlott az Élménybiológia csoport követőivel egyeztetve, az angol címet azonnal „megszülték”. 

Rengeteg pozitív visszajelzést kaptak már, különösen a szerethető ábrákról és a gondolatébresztő kérdésekről. Volt, aki elmesélte, hogy párjával a vacsoraasztal mellett beszélték meg az adott kérdést. „Ez azért is nagyon fontos, mert ahogy a képzésen, itt is lényeges a férfiak bevonása; az anya-apa-baba hármasa” – fejti ki Márti. Andi mutatja a könyvborító rajzát: anya és apa kezei között egy kisbaba lábai.

 

„Nyáron, amikor a vásárlók elkezdtek kiszínezett ábrákat posztolgatni, hirtelen nagy lett az érdeklődés a könyv iránt. Csodálatos rajzokat kapunk vissza, ami megerősíti mindazt, amit a szülés-születés univerzális jellegéről és egyediségéről gondoltunk„ – mondja meghatódva Andi. A csomagolást és postázást maguk intézik, személyes üzenetekkel, rajzokkal látják el a könyvet, amire ugyancsak nagyon kedves visszajelzéseket kaptak. „Számomra a slow life része ez, imádom; a járvány alatt a postán már maszkban is megismertek a postáskisasszonyok, annyiszor mentem” – meséli Andi. Ezért nem kapható például könyvesboltokban sem; a személyesség része a könyvnek, az oktatásnak. „Ebben a lassú folyamatban mi is gyarapszunk, az információátadással, a személyre szóló üzenetekkel, a visszajelzésekkel; és persze van bennünk az a küldetéstudat is, hogy mi így tegyük jobbá a világot” – teszi hozzá Sári.

A lányok tervei között szerepel egy tanárok, csoportvezetők, női körök számára készített színezőcsomag. „Tanárként tisztában vagyok vele, hogy nehéz etikusan megoldani az ábrák sokszorosítását – magyarázza Andi; ezért készíteni fognak egy fénymásolatokkal kibővített, ún. etikus verziót; és már gondolkodnak a visszajelzések, javaslatok alapján formálódó egyéb (nyomtatott vászontáska, póló, stb.) megoldásokról is.