„Nem láttunk még ilyen összefogást” – báró Kemény János erdélyi vadászkastélya is nyitva áll a menekültek előtt

Szocio

„Nem láttunk még ilyen összefogást” – báró Kemény János erdélyi vadászkastélya is nyitva áll a menekültek előtt

Míg Magyarország száz egynéhány kilométeren határos Ukrajnával, Románia ezen táv többszörösén érintkezik a háborús országgal. Ahogyan tízezrével érkeznek hazánkba a menekültek, úgy igyekeznek a tömegek román földre is. Egészen szívsajdító, és egyben felemelő azt látni, ahogy a határ túlfelén, Romániában élő magyarok válogatás nélkül igyekeznek segíteni kárpátaljai magyar testvéreiknek és a menekülni kényszerülő ukránoknak. Ennek az összefogásnak különös színfoltja Nagy Kemény Géza, aki nagyapjának, báró Kemény Jánosnak több mint százéves vadászkastélyában várja a segítségre szorulókat.

2022. február 24., csütörtök – ezt a napot sokáig nem fogja elfelejteni nem csak Közép- és Kelet-Európa. Talán az egész világ számára emlékezetes marad: Oroszország lerohanta Ukrajnát. A szomszédunkban folyó háború azonnal meghatványozta a környező országok népeinek segítségnyújtási ösztönét, és nemcsak a segélyszervezetek, de civilek tömegei mobilizálták magukat a Kárpátaljáról és Ukrajna egyéb területeiről érkezők fogadására, megsegítésére.

A segítségnyújtás első elemi formái mellett – határon átlépők fogadása, élelemmel, meleg holmival és információkkal való ellátása, szállítás – rengetegen saját ingatlanjaikat ajánlották fel már az első napokban a menekültek elszállásolására. Facebookos csoportok szerveződtek magyar és román oldalon egyaránt, informális hálózatok szövődtek, hogy a menekültekhez minél hatékonyabban eljusson a segítség. Az erdélyi magyarság is megmozdult: Székelyföld a kárpátaljai testvérvárosokat segíti, több felhívásban pedig kárpátaljai magyar családok befogadására buzdítanak a civilek. Nagy Kemény Géza nagyapja, báró Kemény János hajdani vadászkastélyát ajánlotta fel a kárpátaljai menekülteknek.

A több mint százéves Auguszta Istenszéke vendégház báró Kemény János galónyai vadászháza volt, amit ma unokája, Nagy Kemény Géza üzemeltet. Az erdélyi arisztokrata és filantróp leszármazottja egy, a román államhoz közeli szövetkezettől bérli a hajdani családi birtokot, miközben 30 éve áll perben a román állammal az 1945-ben elkobozott családi birtokok visszaszerzéséért, többek között a Kelemen- és Görgényi-havasok ölelésben, a Maros kanyarulatánál fekvő marovécsi kastélyért. Az erdélyi és a magyar kultúra egyik legerősebb bástyájaként ismert kastélyról leginkább az Erdélyi Helikon jut eszünkbe és Wass Albert életműve, sokkal kevesebben tudják – mert sokáig nem is lehetett beszélni róla – hogy itt nyújtott menedéket két angol pilótának báró Kemény János a II. világháború idején.

A festői szépségű környezetbe most nem turistákat vár Nagy Kemény Géza, hanem olyan, a háború elől menekülő kárpátaljai családokat, akiknek tető kell a fejük fölé. A közösségi oldalán közzétett felajánlást több szervezet is megosztotta, de a hír hallatán civilek is jelentkeztek, hogy élelemmel, adományokkal és pénzzel segítsék vállalását. A Kemény unoka mindaddig semmit sem fogad el, amíg nem szükséges. Az Auguszta Istenszéke vendégházban szállás, meleg étel és igazi vendégszeretet várja az érkezőket: két családot tud befogadni, akiknek pedig nem sikerülne helyet biztosítani, őket továbbjuttatja a többi felajánlott szálláshelyre.

„Amint kitettem a felajánlást a Facebook oldalamra, özönleni kezdtek a kommentek, ezerszám osztották meg a bejegyzésemet, elindult egy összefogási hullám” – mondja Nagy Kemény Géza, akinek posztja már 19 ezer megosztásnál jár.

Az információs csatornák közül leginkább a Facebook és a Messenger bizonyul hatékonynak, hiszen nem lehet egyszerre minden telefonhívásra reagálni. „Olyan is volt, hogy nem tudtam felvenni a hívásokat, annyian kerestek egyszerre. Az üzeneteket viszont egyesével végignézem és válaszolok a kérdésekre, kérésekre” – mondja a vadászkastély üzemeltetője, hozzátéve, hogy mindent dokumentál, kinyomtatja és megőrzi ezeket az üzeneteket, felajánlásokat, kéréseket és hozzászólásokat egyaránt.

„Kötelességemnek éreztem a segítségnyújtást, nem nézhetem tétlenül a kárpátaljai magyarok szenvedését” – fogalmazza meg azt, amit minden jószándékú, a menekültek segítségére siető ember érez. Arról se feledkezzünk meg, hogy a Kemény családban hagyománya van a humanitárius gesztusoknak: báró Kemény János marosvécsi kastélya mindig nyitva állt a segítségért folyamodók előtt.

Fotó: Nagy Kemény Géza

Hogy működik az információáramlás? Nagy Kemény Géza nem tagja egyetlen szervezetnek sem. A hévízi (Topliţa) Polgármesteri Hivatal egyik alkalmazottjával vette fel a kapcsolatot, aki a bajbajutott menekülők megsegítésében összefogásra buzdított saját Facebook-oldalán, és aki továbbítja az érkező szálláskeresők elérhetőségeit. A szállásadás természetesen térítésmentes, csak személyazonosságukat kell igazolniuk az érkezőknek és el kell jutniuk a galónyai vadászkastélyba.

S hogy kik jönnek ide? „Nem feltétlenül magyar családok kérnek segítséget: a kárpátaljai magyarok inkább Magyarország felé mennek, nem Romániába. Olyan is volt, hogy kárpátaljai magyarnak vallotta magát valaki, de kiderült, hogy egy szót sem tud magyarul. Bárkit szívesen fogadok, csak egy igazolványt kérek, hogy mégis tudjam, kit szállásolok el” – osztja meg Nagy Kemény Géza.

A néhány nap tapasztalatából az is kiderül, hogy a segítséget kérő menekültek inkább ideiglenesen veszik igénybe a felajánlott szálláshelyeket: egy-két éjszaka után továbbmennek, hiszen legtöbbjük, aki nem a határmenti régióban várakozik, nyugaton élő ismerősökhöz, rokonokhoz szeretne eljutni.

Március 1-ig 100 ezer ukrajnai menekült érkezett Romániába. Ahogy Magyarországon, úgy Romániában és Erdélyben is példátlan megmozdulásról tudósítanak a híradások. Minden magyar és román nyelvű csatorna hangsúlyozza, amit Nagy Kemény Géza is megilletődve mondott: „nem láttunk még példát ilyen összefogásra, mint most, ebben a humanitárius katasztrófában”.