Dr. Zsigmond Csaba rendőr alezredes a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, akiről bátran kijelenthetjük: a védett állat- és növényfajok nemzetközi csempészetének és az ehhez kapcsolódó szervezett bűnözésnek az egyik legnagyobb hazai szakértője is. Több mint két évtizede áll a bűnüldözés szolgálatában, és ennek nagy részét a környezeti bűncselekmények leleplezésének szentelte – ráadásul nemcsak bűnüldözési szakemberként, hanem végzett jogászként is.
„Az olyan állatnak és növénynek, ami nemzetközi vagy nemzeti jogszabály szerint védett, tilos az orvvadászata, kereskedelme, birtoklása, szállítása, csempészete és értékesítése is” – kezdi a téma kibontását szakértőnk. „De a védett állatok iránti kereslet egyidős az emberiséggel, és többek között
ez vezetett oda, hogy egyes állat- és növényfajok kipusztultak, illetve súlyosan veszélyeztetetté váltak.
Világszerte különböző célokból keresik őket: ki hobbiállatnak tartaná, ki gasztronómiai kuriózumként tekint rájuk, de továbbra is népszerűek a csontokból, bőrből készült a különféle dísztárgyak, ruházati termékek, és sajnos egyre inkább fellendülőben van a gyógyászati célból történő felhasználás is”.
Szervezett és vállalati bűnözés
A folyamat legnagyobb veszélye a némaságában rejlik. A legtöbben ugyanis sokszor tudatában sincsenek annak, hogy védett fajjal állnak szemben, mert sajnos globális szinten nagyon alacsony az ezzel kapcsolatos edukációs szint. „Éppen ezért a nemzetközi felmérések eredményei alapján legalább tíz százalékos látenciáról beszélhetünk, de a valóságban ez ennek többszöröse lehet, hiszen rengeteg esetre nem derül fény. Ezenfelül az illegális kereskedelem mechanizmusa gyorsan változik a kereslet alakulásával, ahány faj, annyi forma, módszer, helyszín és szereplő jellemzi, tehát nehezebb lépést tartani vele” – mondja az alezredes.
Ritkán jellemző a magányos elkövetés, ugyanis a forrásországtól a végfelhasználóig mind földrajzi, mind munkamegosztási szempontból hosszú út vezet, ami
emberek egész láncolatának kialakítását igényli.
Gondoljunk csak bele, mekkora szervezettséget igényel egy több ezer kilométerrel odébb élő állat illegális levadászása, feldolgozása, majd célországba szállítása. S mindez sokszor konténerhajónyi mennyiségben, csendben, teljesen rejtve történik.
Mégis hogy néz ez ki a gyakorlatban? Hogy lehet egy gyermekét kísérő elefánt agyarából lakásdísz, és hogy kerülhet bele a tobzoska egy távoli étterem kínálatába, észrevétlenül? „A sor az orvvadászoknál kezdődik, akik gyakran helyi szegény emberek. Őket követik a „gyűjtők”, a helyi kereskedők, majd a lánc harmadik eleme a közvetítő, aki megszervezi a csempészetet a távoli úticél irányába, és aki egyben a csempészek kapcsolattartója is. Végül a nemzetközi kereskedőkhöz jutunk, akik már a célországban működnek. A rendszer
korrupt rendőrök, repülőtéri hivatalos személyek, parti őrök, vámtisztek és hivatalnokok egész csapatával van átszőve.
Kulcsszerepük van, hiszen a terméket tisztára kell mosni, azaz eltüntetni az eredetét, így a legtöbb esetben esély sincs a bűncselekmény teljes folyamatának feltérképezésére” – fűzi hozzá Dr. Zsigmond Csaba.
Azért valljuk be: a mai szabályok, megfigyelőrendszerek és technológiai megoldások mellett nem olyan egyszerű a láthatatlanság biztosítása. Mindez lehetetlen lenne az olyan hivatalnokok, ügyintézők nélkül, akik szemet hunynak, elfordulnak, aláírnak.
A nemzetközi nyomozati anyagokból számos konkrét esetet megismerhetünk, ami erős összefonódást mutat a szervezett bűnözés egyéb formáival. Egyes kelet-ázsiai országokban például
évszázadok óta él az a téves hiedelem, hogy az orrszarvútülökből készült őrleménynek gyógyító hatása van, ezért becsült egyedszámuk az 1960-as években mért 100 ezer példányról az 1990-es évek elejére 2410-re esett vissza,
majd ez a csökkenés egy rövid ideig tartó szünet után újraindult: „ Az orrszarvútülök kereskedelme a szervezett bűnözői szindikátusok és a maffia típusú bűnszervezetek kezében van, többek között a szigorú hierarchiával rendelkező hírhedt „kínai triádok” irányítják, amelynek tagjai emellett drog- és fegyverkereskedelemmel is foglalkoznak” – meséli a szakember.
Jó példa erre a tokhalak esete is, a nemzetközi szervezetek nyomására ugyanis 2007-től Oroszország is megtiltotta a vadon élő tokhalak halászatát, amihez végül az összes Kaszpi-tengeri ország csatlakozott. Válaszul szinte azonnal létrejött a határokon átívelő ellátólánc, az orosz maffiacsoportok aktív részvételével – a laikus számára nehezen felfogható dimenziói ezek a zsarolásnak, védelmi pénzeknek és korrupciónak.
De legalább ennyire izgalmas a vállalati bűnözés is: Európa területén
az illegális vadkereskedők több mint 30 százaléka legális szereplőként is jelen van a piacon.
„Ők lehetnek törvényesen működő, nyilvántartásba vett állatkereskedelemmel foglalkozó cégek, állatkertek, cirkuszok, régiségboltok, de akár divatáru-kereskedők vagy állattenyésztők is. Például 2009-ben sikerült leleplezni egy olyan, elefántcsont-kereskedelemmel foglalkozó illegális csoportot, aminek hátterében legálisan működő vállalkozások álltak. A hatóságok több mint tíz tonna elefántcsontot foglaltak le hajókon, amelyeket a csempészek műanyag hulladékként tüntettek fel az okmányokon. Hat tisztviselőt is letartóztattak, akik illegálisan pecsételték le a szállítókonténereket, és egy tanzániai parlamenti képviselő neve is felmerült az ügyben” – így az alezredes.
És minél mélyebbre ásunk, a valóság annál elképesztőbb. Az UNODC (Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala) által 2020-ban kiadott World Wildlife Crime Report (A vadvilágellenes bűncselekmények globális jelentése) szerint közel hatezer fajt foglaltak le 1999 és 2018 között, és az illegális állatkereskedelemben a világ minden országa szerepet játszik.
Amíg 1999-ben mindössze 3317 lefoglalást regisztráltak, addig 2017-re ez a szám 20 762-re emelkedett.
Legnagyobb arányban az emlősök érintettek 23 százalékban, utánuk jönnek 21 százalékkal a hüllők, majd a madarak 8,5 százalékkal.
2009 és 2013 között a lefoglalt vadon élő állatok több mint egyharmada elefánt volt, míg az orrszarvúak csupán 5,5 százalékot képviseltek. 2014 és 2018 között az elefántok aránya 30 százalékra mérséklődött, azonban az orrszarvúaké majdnem elérte a 12 százalékot. A 2013-ig a csupán négy százalékot kitevő tobzoskakereskedelem a 2014-2018-as időszakra csaknem 14 százalékos részesedéssé nőtt.
Hogyan nő meg az állat ára?
„Például a tokhalak esetében az orvhalászok rendszeresen dolgoznak együtt a rendőrséggel és más hivatalos szervekkel: fizetnek a tengerre való belépésért (jelenleg 1500 dollárt), illetve a fogott zsákmány után százalékot is szolgáltatnak a hivatalos személyeknek.
Minden tíz kilogramm védett hal ikrái, vagyis a kaviár után egy kilogramm a rendőrségé, egy kilogramm pedig a „védelmezőé”.
Sőt, olyan eset is van, amikor maga a korrupció is intézményesült formát ölt, vagyis elszedik a csempészektől a veszélyeztetett növényt vagy állatot, és maguk bocsátják áruba” – meséli a szakértő.
De hogyan nő meg az ár? Vezessük le a folyamatot egy hüllő élő állatként történő csempészésén: a helyiek gyűjtik be őket másodlagos jövedelemforrásként, és otthon tartják mindaddig, amíg egy közvetítő át nem veszi tőlük. Egy hüllő ára ezen a szinten 1 és 15 dollár közé esik, tehát mindössze ennyit kapnak egy példányért. A közvetítők ezután gyakran legálisan bejegyzett vállalatoknak adják tovább a befogott állatokat, amelyek hivatalosan tenyésztőüzemként működnek. A szállítás már a kísérő okmányok szerint tenyésztett egyedekkel zajlik, és így legálisan kerülnek a célországokba. Bármennyire is hihetetlen, sokszor egyenesen a kisállat-kereskedőkhöz.
A folyamat végére az egydolláros hüllőből akár 2000 dolláros hobbiállat is lehet.
De jó példa a tobzoska is, ami az egyik leginkább keresett faj a veszélyeztetett állatok közül. A pikkelyei a hagyományos kínai orvoslás egyik gyógyszereként ismertek, az orrszarvútülökhöz hasonlóan évezredek óta használják a vérkeringés szabályozására, az anyatej kiválasztására, bőrbetegség kezelésére és a mellrák megelőzésére is. A tobzoskavadászatot kezdetben a lokális kereslet kielégítése céljából végezték, majd megjelentek a tehetősebb helyi kereskedők és közvetítők, akik tömegesen vásárolták fel az elejtett állatokat.
A nemzetközi illegális kereskedelmi láncolatba újonnan belépő vadászoknak mindössze 3-5 dollár költséget jelent a felszerelés (különböző állatcsapdák), és az elejtett kisebb állatokért 8-13 dollárt kaphatnak, míg a nagyobb példányokért akár 25-30 dollárt is. Ugandában egy gyakorlott vadász képes akár húsz állatot is elejteni egy nap. A láncolatban részt vevő személyek száma öttől akár tizenöt főig is terjedhet, és mire a tobzoska pikkely eljut az orvvadászoktól a fogyasztókig, a feketepiaci ára akár több mint tízszeresére is nőhet.
Hogyan csempésznek?
Az emberi nem elég találékony, a tobzoska esetében
a fagyasztott hús közé rejtik a szállítmányokat, de volt már példa arra is, hogy viaszgyertyákba öntve rejtették el.
Az eddigi egyik legnagyobb lefoglalt tobzoskapikkely-szállítmányt, hat tonnát hajón, lezárt konténerben szállították be Afrikából Malajziába, a rakományt kísérő okmányon kesudió szerepelt. Az elmúlt évtizedben körülbelül egymillió példányt fogtak be a vadonból, aminek következtében a tobzoska a CITES különösen veszélyeztetett fajokat tartalmazó, I. számú mellékletbe került.
A washingtoni egyezmény vagy más néven CITES (Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről) ma már több mint 40 900 fajt – köztük 6 610 állatfajt és 34 310 növényfajt – véd a kizsákmányolás ellen.
Van ám példa Európában is az illegális állatkereskedelemre, sőt, Magyarországon is. Talán távolsága vagy egzotikussága miatt, de a legtöbben úgy vélik, hogy ez a távoli földrészek sajátja. „Európából kifelé főként angolnát visznek, jellemzően Kínába, személyi poggyászban. A budapesti reptéren zömmel postai csomag formájában próbálkoznak a csempészek: hazánkba a korallok és védett növények mellett a kígyóbőr, krokodilbőr, rovar, papagáj és még a hal csempészése is előfordul. Az Európai Uniót érintő illegális állatkereskedelem behozatali oldalán zömmel a gyógyhatású készítmények képviseltetik magukat, emellett a vörös hiúz, az elefántcsont, a görög teknős és az egzotikus madárfajok illegális kereskedelme a legjellemzőbb.
A tengeri csikóhal tartalmú tabletták, az orvosipióca-krémek, a hiúzbundák, az elefántcsont faragványok, az engedély nélkül halászott korallok és a házi kedvencnek behozott görög teknősök mind részei az európai kínálatnak.
2015 és 2020 között összesen 2767 görög teknőst foglaltak le a hatóságok, és közel három tonnányi elefántcsont szállítmányt füleltek le. Korallból ez a szám elérte a 22 tonnát, élő orvosi piócából pedig közel hatezer példány lépte át az EU-s határokat.
Talán a legelkeserítőbb mind közül a madarak illegális kereskedelme, amiket gyakran csempésznek át élve, repülővel, kézi poggyászban vagy a ruha alatt. Ezeket a szerencsétlen állatokat műanyag palackokba vagy WC papír gurigába rejtik, de az sem ritka, hogy combra vagy derékra kötözve próbálják meg áthozni a határon. A felmérések szerint
a csempészett élőállatok mindössze 30 százaléka éli túl a megpróbáltatásokat,
így ezekben az esetekben már csak a szállítási folyamatot tekintve is felmerül az állatkínzás bűntette.
Csendes fajkiirtás
Dr. Zsigmond Csaba szerint amíg a kereslet adott, a helyzet nem fog sokat javulni: „Az illegális állatkereskedelemmel kapcsolatba hozható bűncselekmények felderítése számos nehézségbe ütközik. Már alapvetően ott gondok adódnak, hogy ha az adott faj csak a célországban élvez védettséget, és a forrásországban nem, akkor nagyon nehéz a felelősségre vonás. Amíg a forrásterületek korrupciós hálózatai működnek, amíg ekkora mértékeket ölthet a helyiek folyamatba történő bevonása, amíg az illegális vadászat bevételi forrás lehet, és amíg nem lép fel minden ország egységesen a fajok védelme mellett, addig az igazán fontos eredmények elérése még várat magára. Európában már nagyon komoly törekvések vannak a felszámolásra, és a hazai bűnmegelőzési és igazságszolgáltatási gyakorlat is sokat fejlődött. De szükség lenne a forrásországokban megfelelő edukációra, a fogyasztói oldalon a tudatosságra, vagyis az illegális áru tudatos elutasítására. Sajnos, a csendes fajkiirtás továbbzajlik. Abban a világban, amiben a legnépszerűbb online plázákról is elérhetőek az ilyen termékek, amiben veszélyeztetett madárfajokat tesznek a tányérra, és állatokat kínoznak egy szép cipőért, nem tudom, mire lehetne számítani”.
Ajánljuk még:
Elveszett sötétség – Mit tesz ez velünk?
„Ne dobj ki semmit!” – így öltöztek liszteszsákokból az amerikaiak a nagy világválság idején
Építészek a hajléktalanokért – a Lakni kell program alapítójával beszélgettünk
