„Ha te tudnád, amit én…” – beszéljünk a titkokról!

Szocio

„Ha te tudnád, amit én…” – beszéljünk a titkokról!

Mondókákba, mesékbe, dalokba zárt titkokról tanúskodik a magyar népköltészet, amit minden novemberben egy héten át ünnepelhetünk! Titokfejtésbe kezdünk hát...

Ha rájönnétek az élet legfőbb titkára, vagy valami olyasmire, amiről biztosan tudjátok, hogy a legfontosabb kérdésekre adja meg a választ, akkor mihez kezdenétek ezzel a titokkal? Jól gondoljátok át! Hiszen egy efféle óriási dolog nem való mindenkinek! Vannak, akik fel sem fogják, míg mások esetleg épp az ő kárukra előnyt, sőt hatalmat kovácsolnak belőle. Én valószínűleg azt tenném, amit a felmenőink tettek: mondókákba, mesékbe, dalokba zárnám.

Talán csalódást okoztam a válasszal. Hiszen lehetne egy Dan Brown ihlette elképesztően trükkös elérési útvonalat kieszelni és akkor aztán csak világunk Robert Langdonjai lennének képesek megtalálni. Na de őt egy halom szekta, meg mindenféle gonosz üldözi, akiknek ha kezébe kerül a titok, akkor mindennek vége. Szóval, a mi módszerünk sokkal jobb ennél!

Egy-egy alkotásba gyúrva ki kell tennünk a titkokat ország-világ elé, aztán minden gyereknek átadni a kódrendszert, amivel értelmezni tudja ezeket. 

 

Ha ezt a lépést megspóroljuk, hiábavalósággá válhat mindez – ugyanolyan titok lesz az átadni kívánt tudás gyermekeink számára, mint akárki másnak.

 
Pixabay
 

Mindazonáltal a művészet segítségével lejegyezni a tudást, zseniális ötlet volt. Erről tanúskodik a végtelen számú népköltészeti alkotás – csak magyar népdalból több mint 200.000! – ahol igencsak nehéz dolgunk lesz, ha nem tudjuk, hol keressük a titkot. Arról nem is beszélve, hogy a művek egy jelentős része csupán tréfán alapul, vagy épp lejegyzett rögtönzés. Vegyük például az egyik kedvencemet:

Én vagyok a Gyuri, Feleségem Juli.

A kutyám meg Puli. A tehenem Kuli.

Gyuri a kocsmába, Juli a szobába.

Puli a kosárba. Kuli az istállóba.

Megkölkezött Puli. Megborgyazott Kuli.

Megbabázott Juli. Örülhecc már Gyuri!

                                                        (Arad, 1875.)

És a nyelvezetet még nem is említettük!  A művek tele vannak szimbólumokkal, hasonlatokkal, amelyek a természettel összhangban élő ember számára egyértelműek voltak, ám a legtöbb mai ember számára értelmezhetetlenek. Ti mire gondoltok, amikor a „Bújj, bújj zöld ág”-ot éneklik a gyerekek az óvodában? Vagy amikor az „Egy, megérett a meggy” mondókát mondják?

Vajon komolyan gondolja bárki, hogy egy gyerekben felmerül ennek kapcsán a fogantatás menete?

De nekünk, felnőtteknek egy kis ráhangolódással egészen könnyen értelmezhetővé válnak ám e titkok. Segítségképpen a következő népdalt kiegészítem pár sorral, ezeket dőlt betűvel írom a versszakok elé vagy közé.

 

Egy kicsi lélek így szól a Tejút kapujánál:

Kimegyek az útra,

lenézek az úton.

Látom édesemet,

ő es lát engemet.

Akarom szólítni,

szánom búsítani,

Úgyis megszólítom

egy szóval, kettővel.

Lélekfele, aki már a Földre született, az eget bámulva szól hozzá:

Ne menj el, édesem,

ne hagyj el engemet!

Sír a szívem érted,

majd’ meghalok érted.

S jön a válasz:

Könnyű a pókháló,

az is megtart engem,

Csak egy hajszálon is

hozzád ránthatsz engem.

S a felelelet:

Te túl, rózsám, te túl

a világ erdején,

De én jóval innet,

a bánat mezején.

Végezetül felidézik születés előtti fogadalmukat:

Indulj el egy úton,

én is egy másikon,

Hol egymást találjuk,

egymásnak se szóljunk.

Aki minket meglát,

mit fog az mondani?

Azt fogja gondolni,

idegenek vagyunk.

Idegenek vagyunk.

szeretetet tartunk,

Ahol összegyűlünk,

ketten szeretkezünk.

 

A népdalok többsége a szerelemről szól, és a lélek működését könnyíti. Ha ráláthatunk a világ működésére, akkor a megértés és a beleérzés kettőse segíthet a jelenben átélt érzelmek feldolgozásában. Márpedig itt egy világkép egészen konkrétan fogalmazódik meg, ahol lelkek, lélekfelek vannak jelen, van fenti és lenti világ, vannak utak, sorsok és az ezeken átívelő erő, vagyis a szerelem. 

A népdaloknál maradva, a hazai népdalgyűjtemény jelentős részét egy egészen izgalmas térképre vetítve is megtalálhatjuk, ahol belehallgathatunk, hogy egy-egy mai településen milyen dalokat énekeltek fel a népzenegyűjtők számára.

Ne feledjétek, kincsek és titkok tárháza ez, és még az is megeshet, hogy épp saját dédszüleitek hangján fogjátok meghallani őket!