Szocio

Boszorkányok egymás közt vagy csak a régi fonók hangulata? – A női körökről

A feminizmus új fellegvárai? Okkult boszorkánykörök, tele mantrákkal, varázslattal és spiritualitással? Vagy szimplán tér arra, hogy nők egymás között beszélgessenek? Utánajártunk, mit takarnak az egyre népszerűbbé váló női körök, és miért csatlakoznak hozzájuk világszerte egyre többen.

Az elmúlt tíz évben terjedtek el világszerte, hazánkban pedig egyértelműen a pandémia után alakultak meg. Valójában azonban egyáltalán nem újkeletű jelenség ez: már az őskorban is jellemző volt, hogy a nők őrizték a tüzet, körbeülték azt, és munkálkodás, főzés közben egymással beszélgettek. Később ugyanez a hagyomány élt tovább a fonókban, ahol a falubeli nők találkoztak egymással, dolgoztak, és közben mindenki megoszthatta, mi jár a fejében, milyen gondjai vannak, min megy keresztül az életében. Ezeken az alkalmakon a falu teljes női lakossága részt vett, egyszerre voltak jelen nagymamák, anyák és lányaik,

így a generációkon átívelő női tudás hozzáférhetővé vált.

Szintén számos kultúrában van régmúltba nyúló hagyománya annak, hogy a nők teliholdkor összegyűlnek megünnepelni nőiségüket és menstruációjukat. Az első emlék az úgynevezett „vörös sátor” tradícióról Krisztus után 800-ból származik. Az elgondolás szerint a nő a holdhoz hasonlóan folyamatosan változik, így ha törekszik összehangolni mindennapjait, aktív és passzív időszakait a növő és fogyó holddal, az képes megerősíteni és energiával feltölteni őt.

Miért lehet szüség a női körökre?

A modern kor szokásaiból egyre inkább kivesztek a nők rendszeres találkozói, legyen szó közös tevékenykedésről vagy a holdciklushoz kötött hagyományokról: a generációk eltávolodtak egymástól, a fiatalok elköltöztek a falvakból, jóval kevésbé képezi a mindennapok részét az, hogy a különböző korosztályok érdemi párbeszédet folytassanak egymással. Az individualista szemlélet, a teljesítménykényszer és a túlhajszoltság kultúrája mind olyan tényezők, amelyek nem teremtenek lehetőséget arra, hogy az ember megálljon és időt szenteljen a beszélgetésre. Örülünk, ha a párunkkal, a barátainkkal találunk alkalmat, amikor egymásra tudunk figyelni.

A kapcsolatok beszűkülése azt is eredményezte, hogy viszonylag homogén csoportokkal érintkezünk: a hozzánk hasonló élethelyzetben lévőkkel, az ő nézőpontjaikat, tapasztalataikat ismerjük, és

nem kapunk valós rálátást, érdemi információt arról, hogy a tőlünk eltérő életszakaszban lévők milyen szituációkkal néznek szembe.

Egyszóval burokban élünk. Pedig rengeteget lehet tanulni egymástól, illetve erőt adni egymásnak. 

Mára gyakorlatilag elcsépelt frázissá válik, hogy kapcsolataink átkerülnek az online térbe, elmagányosodunk, és virtuális platformokon éljük a szociális életünket. Ugyanakkor egyre erősebben jelenik meg az igény, hogy ez a trend ne folytatódjon. Különösen a pandémia után vágynak egyre többen a való életben lezajló kapcsolódásra.

Mi történik egy női körön?

A női körök nagyon leegyszerűsítve csupán arról szólnak, hogy nők összegyűlnek és beszélgetnek egymással. Ez tulajdonképpen egy biztonságos tér, ahol ítélkezésmentes közegben oszthatja meg bárki a gondolatait – ezt minden esetben hangsúlyozzák a szervezők. Lehetőséget teremtenek arra, hogy a résztvevők kilépjenek a saját zárt közegükből és egy olyan közösség részévé váljanak, ami a megszokottól sokkal heterogénebb, hiába nem képviseltetik magukat rajta a férfiak.

A különböző korú, különböző módon élő nők jelenléte és a gondolataik, amit megosztanak, segít megtapasztalni, hogy az ember nincs egyedül a problémáival, más is átment már hasonló helyzeteken, ez pedig rendkívüli erőt tud adni. Lehet, önmagában elég az, ha kicsit kilátunk a saját kis világunkból, és találkozunk más helyzetekben lévő nőkkel – a sajátunk megítélése is változhat ennek kapcsán.

Kicsit olyan ez, mintha visszahozná a falu, a fonó élményét, ahol elhihetjük, hogy szükségünk van egymásra,

megmutathatjuk sérülékenységeinket, lekerülhetnek a maszkok, hiszen egymás között vagyunk, bizalmi légkörben.

A női körökben fontos szabály, hogy nem adnak a résztvevők konkrét tanácsokat egymásnak: ezek nem problémamegoldó alkalmak, és nem is a terápia eszközei, sokkal inkább az önreflexió, saját magunk megismerésének és az önmagunkkal való összhangba kerülésnek a színterei.

Gyakran kezdődnek az alkalmak meditációval, aminek természetesen lehet spirituális tartalma, ugyanakkor azt a célt is szolgálja, hogy képes legyen az ember „megérkezni”. A jelenre összpontosítás és elcsendesedés hatására képessé válunk kint hagyni az apró-cseprő problémáinkat és a teendők pörgetését a fejünkben. A női körökben ugyanakkor nincs semmilyen kötelező elem, épp ez benne a felszabadító: elegendő egyszerűen beleengedni magunkat a pillanat megélésébe, a folyamatos tenni akarás és cselekvés helyett önmagunkra figyelhetünk és a többiekre. Ebből végső soron mi magunk gazdagodunk.

A női közösségi alkalmaknak számtalan formája létezik: van, ahol a szakrális energiák, a belső istennőhöz való kapcsolódás kerül előtérbe relaxációval vagy mozgásos energiagyakorlatokkal, tánccal, más köröket kifejezetten kisbabás anyáknak hoztak létre, hogy ők váljanak egymás falujává, ami segíthet a nehéz időszakokban. Előfordul, hogy a személyes találkozásokkal önmagában a közösségi minőség emelése a cél, vagy éppen a munka, karrier klasszikusan férfiasnak nevezett attribútumai – mint a teljesítményorientáltság, racionalitás, céltudatosság – mellett a női minőségek – mint a lágyság, érzelmesség, intuíció – újramegtalálása a vezérelv.

Egyes alkalmakat népi gyógyászatot tanuló, női szertartásvezető tart, míg másokat pszichológus, coach vagy jógaoktató szervez

A forma, a keret lehet más, de a lényeg ugyanaz.

Egymás támogatása

Közös momentum, hogy a szervezők és résztvevők is arról számolnak be: azzal, hogy nők gyűlnek össze, és kapcsolódnak egymáshoz egy biztonságos közegben, nyitott szívvel és elmével, olyan energiák képesek áramlani, amelyeket az életük más területein nem tapasztaltak még. Gyógyítanak, táplálnak, közelebb hoznak önmagadhoz ezek az alkalmak. Tekinthetsz rá spirituális utazásként vagy egyszerűen az én-idő egy olyan fajtájaként, amikor dedikált helyet szánsz az életedben önismereted mélyítésére.

Az itt jelenlévő sisterhood, vagyis a nők egymást támogató, megerősítő ereje egy olyan tapasztalás, ami a hétköznapokban kevésbé mutatkozik meg.

Az eltérő korú, eltérő gyökerekkel és kultúrával rendelkező résztvevők azonos céllal gyűlnek össze: egy olyan közösségnek szeretnének a tagjai lenni, amely nem csupán bájcseveg, hanem valós, elmélyült beszélgetéseket képes folytatni, és ezzel támogatni egymást. Talán ez adja a női körök varázsát.

Ajánljuk még:

Virágzó közösségek, áldáshozó hagyományok – az idei Úrnapja legerősebb üzenete Budaörsről

Országszerte több településen is szokás virágos sátrat és virágszőnyeget készíteni Úrnapjára. A hagyomány leglátványosabb formáit talán a Budapest környéki, jórészt sváb és szlovák nemzetiségű településeiben figyelhetjük meg, és a káprázatos virágözön jelentéstartalma és üzenete egyre gazdagabb, ahogy távolodunk a szokás 19. századi formáitól. Az eredetileg elsősorban paraliturgikus cselekvésként meghonosodott úrnapi sátor-állítás és virágszőnyeg-készítés szerepe mára jócskán túlmutat az egyházi, vallásos kereteken: a helyi közösségek identitásának szerves részévé vált, és felértékelődött generációkat összekovácsoló, közösségszervező ereje. Idén Budaörsön követtük nyomon az egyik legszebb oltár készítését, majd a szombati koszorúkötést, a vasárnapi virágszőnyeg leterítését, és elmondhatjuk: a látvány csak a felszín, a lényeg a közösségi összetartozáson van. A hagyomány emberi oldalát mutatjuk.