Szocio

Barlangban és kamionról is koncerteztek – A varázslat neve: Máltai Szimfónia

„Amikor kicsi voltam és meghallottam a hegedű hangját, mindig sírtam. Nekem az volt az álmom, hogy hegedűs legyek. Egy éve aztán beléptem a „máltaiba”, és hegedűs vagyok. Ezzel szeretnék foglalkozni. A húgom csellózni akar, de az öcsém is hegedülni fog” – mondja a tízéves Suha Pénelopé, miközben az esti pécsi koncert próbájára készült. Míg pakolgat, elmeséli, hogyan változtatta meg az életét a zene: ő a Heves megyei Kömlőről került a Máltai Szimfónia zenekarba, és azóta kinyílt számára a világ. Több helyen is fellépett, imádja, amit csinál. Alig várta a koncertet, ahol este énekel, táncol és cajónon, vagyis egy ütőshangszeren is játszik.

Időpont: este 10 óra. Helyszín: a pécsi Kossuth tér, háttérben a kivilágított Zsinagóga, előtte egy kamionból kialakított színpad. A varázslatos mediterrán éjszakában egyszer csak felcsendül a világ egyik legismertebb alkotása, Sosztakovics második keringője. Dallamok szállnak a lengedező szellőben, a közönség ámulva figyeli a tehetséges fiatalokat, akiket láthatóan szintén elvarázsol a kezük alól kikerülő dallamkavalkád. Hatalmas tapsot kapnak, de nincs megállás, Piazzola lüktető zenéje egy újabb világba repít.

A varázslat neve: Máltai Szimfónia.  A zenekarban játszó fiatalok valamennyien az ország apró, jellemzően hátrányos helyzetű településeiről érkeztek a zene világába egy felzárkóztató programnak köszönhetően.

Nagy Kálmán programvezető azt mondja, ezeknek a gyerekeknek nem lenne lehetőségük zenét tanulni, ezért helybe viszik azt nekik. „Azokra a kistelepülésekre megyünk el, ahol már működik a Jelenlét programunk. Tartunk egy hangszerbemutatót, és lényegében a hangszerek választják ki a gyerekeket. Mi zenekarban gondolkodunk, csoportos oktatás zajlik, fontos, hogy legyen egy cél, amiért közösen dolgoznak. Hetente gyakorolnak, amíg összeáll a műsor, végül közönség előtt mutatják be a programot. Lényegében egy nagy család vagyunk, csipkelődéssel, hullámhegyekkel és völgyekkel. Folyamatosan tanulnak. Azt, hogy hogyan kell felöltözni egy fellépésre, hogyan viselkedjenek, és hogy nagyon fontos a pontosság a zenében (is). Ezeknek az apró, de annál fontosabb momentumoknak köszönhetően egyszer csak azt vesszük észre, hogy a gyerekek változnak, fejlődnek.

Finomodnak, változik az önértékelésük, ki tudják fejezni az érzéseiket, lesz céljuk, jövőképük.

Elsősorban általános iskolásokkal foglalkozunk, harmadik osztálytól felfelé, de vannak idősebbek is. Őket a továbbtanulásban mentoráljuk, aztán visszajárnak a zenekarba, sőt olyanok is akadnak, akik zenei pályára mentek és kistanárként visszajönnek hozzánk. Ezzel példát is mutatnak a kicsiknek, hogy lám, ide is el lehet jutni.”

A koncertek is sokat jelentenek a gyerekek számára. Kijutnak a saját falujukból, először a környékbeli nagyobb városokba, aztán a fővárosba. A csapat rendszeresen játszik a Zeneakadémián, de felléptek már Bécsben és Salzburgban is. Az utazás, a zenélő közösségbe tartozás óriási sikerélményt jelent számukra. A programvezető szerint nem biztos, hogy valamennyien a zenei pályára kerülnek, de az élethez való hozzáállásuk, a tehetségük kibontakoztatása jó irányba terelheti őket. 

„Ez a küldetésünk. Megyünk, keresünk és találunk gyerekeket, akiknek segíthetünk, hogy megváltozzon az életük. Éljenek akár az Ormánságban, akár a Nyírségben, vagy bármilyen hátrányos településen, zsákfaluban. Mi értük vagyunk” – fejtegeti Nagy Kálmán.

A Máltai Szimfónia program az ország hatvan helyszínén működik, régiós és országos szinten is van egy csapat, akik összeszoktak, együtt zenélnek. A pécsi koncertre az ország minden részéből érkeztek gyerekek, többségük Heves megyéből, a Nyírségből és Pécs környékéről. A repertoár széles, a népzene, komolyzene, autentikus cigányzene mellett a könnyedebb műfaj is megjelenik. A számokat áthangszerelték az itteni hangszerekre, hegedűk, gitárok, cselló, bőgő, cimbalom, fúvós és ütőhangszerek szólaltak meg, emellett ének és tánc színesítette a programot.

A pécsi koncert egyik különlegessége, hogy a színpadot egy óriási kamionból alakították ki.

„Megkeresett bennünket egy nagy cég, a Waberers, azzal az ötlettel, hogy nyissunk ki  a kamiont és csináljunk belőle színpadot. Azonnal megtetszett az elgondolás, hiszen amúgy is nagyon szeretjük a különleges felkéréseket. Léptünk már fel barlangban, a víz közepén is. Minden jó ötletre rábólintunk, hiszen a gyerekeknek borzasztó nagy élmény, ha nem csak egy színpadon, hanem máshol is felléphetnek” – magyarázza a programvezető.

Fotók az estéről:

Este végül nemcsak a gyerekeknek, nekünk is különleges élményben volt részünk  A negyventonnás kamionból kialakított színpadon negyven fiatal zenész adott koncertet.  A dallamok, az ének, a tánc ritmusa összefonódik, zeneszó száll a pécsi éjszakában.

Tavaszi szél vizet áraszt. A szólót Pénelopé énekli, a tízéves kislány, akit elvarázsolt, magával ragadott a művészet. Hangjában mintha sorsok szólalnának meg. Az ő sorsa is, amelyet a szerencse talán megfordított.

Aztán sorra jönnek a szívet kitáró, néha megfacsaró, néha megsimogató dalok. A csitári hegyek alatt. Magyar és cigány népdalok. Titkos kert, majd a nemzetközi cigány himnusz, a Gelem Gelem következik. Amikor azt gondolnám, hogy ennél már nem lehet több, jobb, nemesebb és varázslatosabb, akkor jön a meglepetés: egy fúziós dal, a Zöld az erdő című cigányhimnusz és a Nincsen apám, se anyám.

Ezt a csodát nem lehet elmondani. Ezt át kell élni.

A zenei nevelés értéke felbecsülhetetlen. Nemcsak a muzikális alapokat adja meg, hanem általa az agy valamennyi területét megmozgatjuk, hatására több központi terület is aktivizálódik. Fejlődik a mozgáskoordináció, a beszédkészség, a figyelem, a kreativitás, a tanulási képesség. És persze a jellem.

A Máltai Szimfónia program lehetőség e gyerekek számára. De amit mi, nézők, hallgatók kapunk ettől a szeretetben együtt lélegző, családdá vált közösségtől, az az igazi ajándék.

 Fotók: Máltai Szeretetszolgálat