Szép

Ikonikus szépségek – Te tudod, ki formálta a múlt század trendjeit?

Ma leginkább már csak a filmekből tudjuk, milyenek is voltak a 20. század sminkjei, de mindenkinek ismerősen csenghet Coco Chanel, Marilyn Monroe, Twiggy, Madonna vagy Britney Spears neve. Mindannyian az adott korszak karakteres képviselői voltak, így érdemes feleleveníteni, hogy mik is számítottak annak idején „trendinek”. 

Az első világháború utáni életmódbeli és társadalmi hatások érződtek a szépségideál változásában is. Fontossá vált a sport és a tánc, így a tökéletes nőideál is megváltozott. A korábbi telt formákkal ellentétben a karcsú derék nagy hangsúlyt kapott. Felbukkannak a korszak „garconne”-jai, akik bubifrizurát viseltek, és akik önálló és határozott egyéniségek. Szintén ebben a korban élt a nők egyenjogúságát hirdető tervező, Coco Chanel – nem véletlen, hogy bemutatóin a modellek hasonló frizurát viseltek.

Ha a ‘20-as évek sminkideálját szeretnénk megfogalmazni, akkor elég csak a Nagy Gatsby című filmre gondolni, és mindenkinek beugrik a kor hangulata: az az elegáns és őrült,

bevállalós és látványos nőies stílus, amiért bomlottak a férfiak.

Napjainkra pedig akár a farsangi időszakban is tökéletes választás lehet, ha felelevenítjük az időszakot, aminek legfontosabb elemei a cérnavékony szemöldökök, a füstös szemek és a vörös vagy bordós, szívecskére formázott ajkak.

A második világháborút követően egy újabb hullám érkezett, ekkoriban az emberek újra teljes egészében ki szerették volna élvezni a béke időszakát. Megváltozott a szépségideál, a nők egyre nagyobb szabadságot kaptak, munkát vállaltak, így saját pénzt kereshettek, amiből magukra is költhettek. Kozmetikába, fodrászhoz járhattak, a filmekből megismert sminkeket és szempillákat készíthettek vagy készíttethettek el nekik. A szem hangsúlyozása kerül a középpontba és minden ehhez kapcsolódó szépségápolási termék lelkes fogadtatásra talált.

Az ‘50-es években Audrey Hepburn, Marilyn Monroe, Liz Taylor, Grace Kelly és Brigitte Bardot voltak a korszakalkotó szépségikonok. Sminkjükre az alapvetően ártatlan, őziketekintet volt a jellemző, natúr vagy világos színű szemhéjpúder használatával. A tusvonal egyre hosszabbá és cicásabbá vált, a szemöldök is hosszabban ívelt lett. A sápadt bőrhöz az intenzív vörös ajkak és körmök zseniális kontrasztot biztosítottak. A tökéletesre alapozott archoz mérten a pirosító mennyisége minimális volt. Ekkoriban indul igazi hódító útjára a műszempilla, amelyet már nappal is viseltek a hölgyek.

Itthon debütál a Nők Lapja és az Ez a divat, sőt felbukkan az Ifjúsági Magazin is. A közös mindegyikben az, hogy egyre többet foglalkoznak bennük a sminkeléssel, valamint olyan újdonságokkal és kipróbált termékekkel, mint például

a korabeli Kék-vörös szappan, a luxusáruházakban beszerezhető Opera rúzs és kölni.

Ha egy erős kontrasztot szeretnénk vizsgálni, akkor, amíg ma a városi szennyeződés, a szmog és a légkondícionáló elleni védekezés az egyik legfontosabb szakmai kérdés, addig a korabeli Nők Lapja azzal foglalkozott, hogy hogyan is lehet hatékonyan eltüntetni a port, szennyeződéseket a munkáslányok bőréről…

Később, a ‘60-as évek környékén teljesedett ki a műszempilla viselete, és Twiggy (ami magyarul ágacskát jelent) lett a korszak egyik meghatározó egyénisége, első számú nemzetközi modellje. Bár vékony, szinte fiús alkatával nem tartozott a korszak szépségideáljába, de üdítő jelenség volt, és mivel mindig mosolygott, önmagát adta és egyéniség is társult hozzá, az emberek imádták. Frizurája fiúsra vágott volt, brutálisan sűrű és feltűnő műszempillákat hordott, alul pedig tussal festette pilláit, amivel trendet teremtett a korabeli nők körében. A natúr szemhéjpúderhez mélyítővonalas szemsminket és barackos, natúr árnyalatú rúzst viselt. Világhírű fotósok készítettek róla felvételeket, és szinte minden vezető divatmagazinban megjelent, majd egy saját ruhakollekciót is létrehozott. Négy évet volt jelen a szakmában, de arra, mai szóval élve azt lehet mondani, hogy bizony rendesen „kimaxolta”. A nők pilla iránti imádata pedig a mai napig megmaradt.

Ezután érkezett a ‘80-as évek, amely az extrémitásról szólt a maga csillogó és neon világával.

Manapság az ásványi sminkek a divatosak, ám akkoriban csillámot használtak szemhéjpúderként is, amely garantáltan buja csillogást biztosított. A tus használata szinte megszűnt, és átvette helyét a szemceruza, és a szempillaspirál is kötelező kellékké vált. A korszakban erősen sminkelték magukat a nők – elég csak Madonnára gondolnunk, aki fehér alapozót és látványos, füstös szemsminket szexi ajkakkal kombinált, a pirosítás pedig az arc almácskáira került barackos vagy narancsos árnyalatban.

A ‘90-es évek sminktrendjeit már én is előszeretettel gyakoroltam, online tartalom hiányában az akkoriban megjelenő kozmetikai katalógusokat böngésztem szüntelenül, hogy megtudjam, mik a legújabb trendek, hogyan születik meg egy profi fotóhoz illő smink, és mik szükségesek hozzá.

Volt barnás-vörös rúzsom, bár bevallom őszintén, a barna ajakkontúr ceruzát valahogy sosem értettem igazán... Nálam a csillogó szájfények voltak az abszolút nyertesek, ahogy a kor sztárjának, Britney-nek is. A grunge stílus a rocker lányok nagy kedvence volt ebben az időben: bordós vagy lilás rúzs és fekete, vagy szürkés, füstös szemek.

Egyébként, mint tudjuk, előbb utóbb visszaköszönnek a divatok: idén éppen ez a stílus. Hiszen, ha nem is teljes egészében, de minden korszakalkotó stíluselem visszatér egy idő után, és valamelyest modernizálva újra reneszánszát éli. Az online világnak köszönhetően pedig rendkívül gyorsan és pontosan tudunk tájékozódni a legújabb, aktuális sminktrendekről.

Ajánljuk még:

Egy ország, ahol nemcsak nyaralni, de magyarnak lenni is jó

Sok helyen jártam már külföldön, és az emberre előbb-utóbb rákérdeznek, honnan is jött. Ilyenkor, ha sikerül Magyarországot belőni a térképen, egy hosszabb beszélgetés – mondjuk egy vacsora – alatt már szóba kerülnek az olyan témák is, mint a nyelvünk eredete, az Aranycsapat vagy a felbomlott Szovjetunió, a kifejezetten érdeklődőkkel pedig már érintjük Trianont és az 1956-os forradalmat is. De mindig volt egy olyan érzésem, akármennyire is befogadó volt egy közeg, hogy ezek mégiscsak a mi könnyeink, ne várjam, hogy ők is átérezzék, mit élt át a magyar nemzet. Albániában azonban valami egészen mást tapasztaltam: ahol csak meghallották, hogy magyarok vagyunk, a minimum volt, hogy meghívtak minket egy albán rakira. De miért is?