Ha bicikli, akkor abroncs nélküli ruha, ha világjárvány, akkor mackónadrág – divatválaszok a történelemben

Stílus

Ha bicikli, akkor abroncs nélküli ruha, ha világjárvány, akkor mackónadrág – divatválaszok a történelemben

Megtanultuk már a történelem során: a nagy változásokkal együtt a kis dolgok is alakulnak. Nincs olyan egetrengető nagy, életünket felforgató változás, ami ne jelenne meg valamilyen módon a divatban is. És ez már Covid előtt is így volt – és minden bizonnyal így is marad.

Bár lehet, hogy nem egzakt tudomány a divat világa, mégis, rajta keresztül évszázadok óta fontos gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális eseményeket követhetünk nyomon. A viselt ruhák nemcsak az önkifejezés eszközei, de tükrözik azt a világot is, amelyben élünk. A technológiai találmányoktól kezdve a szokások átalakulásán át a törvények változásáig számos esemény járult hozzá a divat fejlődéséhez. Napjainkban a COVID-19 hatására észrevehető egy elmozdulás a kényelmes, praktikus ruházat felé, és a mindennapjaink részévé vált a maszkviselés is, ami akarva-akaratlanul új trendet teremtett. De nem újdonság ez sem: számos eseményt látunk a múltban, ami erősen megváltoztatta a mindenkor aktuális divatot. Ezekből idéztünk most fel párat – már csak azért is, hogy lássuk: vajon mennyire maradandó egy-egy ilyen újítás hatása?

A kerékpár feltalálása

Amikor az 1870-es évek végén megjelent a kerékpár, a nők számára szinte használhatatlan volt. Mivel a szerkezet nagy első kereket kapott, a hátulja közel esett a talajhoz, az arányok szinte lehetetlenné tették az S-vonalú fűzőt és hosszú szoknyát viselő nők számára, hogy kerékpárral közlekedjenek. Ám amikor a századfordulón piacra dobták a kényelmesebb „Safety” kerékpárt (ami már jobban hasonlított a ma ismert bringákhoz), a világ elragadtatva üdvözölte a találmányt. Amellett, hogy ez a modell a nők számára is praktikusabb volt felépítését tekintve – a kerékpározás elterjedésének is köszönhetően –, eljött a rugalmasabb, sportos fűzők és a rövidebb szoknyák divatja.

Első világháború

Az első világháború alatt a nőknek egyre több szerepben kellett helyt állniuk, és ez a ruházkodásukon is meglátszódott. A funkcionális, komfortos viseletek ekkoriban jöttek divatba. Magyarországon a falvakban az adott tájegységre jellemző ruhadarabokat viselték, a nagyvárosokban pedig a francia és angol divatot követték. A háború első évében a nők bokáig érő, fűzős, magas derekú köntösruhákat hordtak, melyek követték a csípő és comb vonalát, vagy magas nyakú angol blúzt, magas derekú szoknyát. A kalap vagy fejkendő ekkor még szinte kötelező volt, anélkül nem léptek ki az utcára.

Az S-vonalú tartás csak 1915-16-ban tűnt el, a magas nyakú blúzok helyét pedig felváltotta a V-nyakú kivágás. A szoknyák nemcsak rövidültek (bokáig vagy boka fölé értek), de bővültek is, köszönhetően az abroncsnak.

A háború első felében megjelentek a katonai egyenruhákat idéző női ruhák is,

1917-re viszont az anyaghiány miatt a ruhák és szoknyák csak lábszárközépig értek, eltűntek a nagy, abroncsos ruhák, szűkültek a fazonok, rövidültek a kabátok is. A háború utolsó évében már egyenes szabásvonalú ruhadarabokat hordtak, de a magas derékvonal megmaradt.

A nők szavazati jogot kapnak

Közel 100 évnyi kampány után a nők szavazati jogáért küzdő mozgalom célja megvalósult. E hatalmas győzelmet követően a nők bátornak, erősnek érezték magukat, a levegőt pedig a lázadás szele járta be. A 20-as évek hölgyei dohányoztak, olykor szitkozódtak a nyilvánosság előtt, markáns sminket viseltek, rövid ruhákat hordtak. A Coco Chanel indította divathullám alternatívát biztosított a fűzőkkel szemben, ami jól rezonált a társadalmi és egyéni felszabadulásra is. Ugyanígy merész stílusuk, bob frizurájuk, cloche kalapjaik, flitterekkel és rojtokkal díszített rövidebb ruháik mind azt példázták, mit jelent fiatalnak és élettel telinek lenni.

Második világháború

A második világháború alatt az anyagmegőrzés prioritássá vált és a katonai befolyás erősen éreztette hatását a ruházkodásban. A ruhák egyszerűsödtek, rövidültek, praktikusabbá váltak, hogy a gyárakban dolgozó nők igényeit kielégítsék. Elterjedtek a párnázott vállakkal, strukturált gallérokkal szabott női öltönyök, melyek meglehetősen maszkulinnak tűntek. Ezzel párhuzamosan Amerikában megszületett Rosie The Riveter ikonikus alakja, amely a hazaszeretetet és a dolgozó nőt szimbolizálta, később pedig feminista szimbólummá vált.

Ekkoriban terjedtek el a fejkendők és turbánok, melyeket a nők védelmi célból is viseltek,

hiszen így elkerülhető volt, hogy hajukat bekapja a gép munka közben. A kendők, turbánok a rendetlen, mosatlan haj elfedését is lehetővé tették, a második világháború alatt a nőknek ugyanis kevés idejük volt a külsejükre. Ekkoriban terjedt el a nylon harisnya is, a háborút követően Christian Dior pedig bevezette a „New Look”-ot, mely ismét a nőiességet, luxust éltette.

Hippi mozgalom

Az 1960-as években a művészet, a zene és a divat a vietnami háború elleni tiltakozások eszköze lett. Az erőszakkal szembeni békét és a szeretetet éltetve a hippi-szetteket pszichedelikus nyomatokkal és festett mintákkal, szlogenekkel díszítették a „flower power” jegyében. A világbékét színes-mintás szettekben hirdették, és mindez az 1969-es Woodstock zenei fesztiválon csúcsosodott ki. A hippi divat globálisan is terjedt és a mai napig fel-felbukkannak olyan trendek, amelyek beemelik a hippi esztétika elemeit.

 

Az Egyesült Királyság recessziói

A brit tervezők és stílusikonok hajlamosak merész kijelentésekkel reagálni a bizonytalanságra. Jól példázza ezt a 20. század második felében fellépő ifjúsági szubkultúrák válaszkísérlete a hagyományos munkáskultúra válságára. Az eltérő szubkultúrák eltérő válaszokat eredményeznek: a modok „zavaróan divatos”, olaszos stílusa a túlzásokra épült, a skinheadek a munkásosztályra utaló elemeket helyezték új kontextusba (bakancs, hózentróger, kopasz/bevonuló frizura). A glam rock és a punk szubkultúra is az 1970-es évek gazdasági hanyatlása során került előtérbe. A punk a hatalommal való szembenállás eszköze, amely azóta a mainstream divatnak is megkerülhetetlen referenciapontot szolgáltat.

 
Fotó: Julien Dumas / Unsplash

A kilencvenes évek ellenkultúrája

Bár sokan úgy hivatkoznak a kilencvenes évek seattle-i zenei színterére – pontosabban a Nirvanára –, hogy katalizálták a grunge-ot, valójában az ennél sokkal mélyebben gyökerezik. A „come as you are” gondolkodásmód az 1987-es gazdasági recesszióra reagálva robbant ki, amelynek következtében a lakosság szembement a luxussal. Megjelent a „Casual Friday” a munkahelyeken, előterébe került a minimalizmus, amit olyan divattervezők is erősítettek, mint Calvin Klein vagy Helmut Lang. A minimalista stílus együtt élt a flanelinggel, a szakadt farmerrel, az „elhanyagolt” vagy annak látszó külsővel.

Az új évezred nagy dobásai: a nagy gazdasági világválság

Amikor a bankok 2008-ban összeomlottak, a gazdasági nehézségeket mindenki megérezte. A nagy recesszió az egyes nemzeteknél másképp érintette a divatot, például Nagy-Britanniában egyre színesebb és vidámabb darabok lettek divatosak – ezt a trendet olyan divattervezők diktálták, mint Katrantzou, Christopher Kane vagy Roksanda Ilincic, míg az Egyesült Államokban a gazdagokat megbélyegezték, és az amerikaiak többsége visszafogottabb, logó nélküli ruhákat választott. Az Celine akkori kreatív igazgatója, Phoebe Philo letisztult esztétikájával és visszafogott formáival üzente a világnak: itt az ideje a minimalizmusnak.

 
Fotó: Hisu lee / Unsplash

Brexit

A tavalyi londoni divathét egyértelműen megmutatta, hogy a divattervezők úgy döntöttek, a közelgő Brexitre merész, figyelemfelkeltő kijelentésekkel reagálnak. A kifutók megteltek aktivizmussal és ellenállással. Az élénk, eklektikus darabok, amelyeket olyan tervezők álmodtak meg, mint Richard Quinn, Matty Bovan vagy Michael Halpern, egyszerre világítottak rá a sokszínűségre és az „egységben az erő” fontosságára a Brexit árnyékában – ám ezek a mozgalmak nem igazán értek el a mindennapi felhasználókhoz.

Nem így a COVID-19!

A világjárvány és a karantén eredményeképpen a globális divatpiac átalakult, új trendek láttak napvilágot. A kényelem kulcsfontosságúvá vált. A deréktól felfelé öltözködés a Zoom beszélgetések miatt központi szerepet kapott, a hagyományos otthoni viseletek előtérbe kerültek, és eddig szinte soha nem tapasztalt mértékben ugrott meg a melegítő szettek, mackónadrágok iránti kereslet. A szájmaszk szó szerint musthave kiegészítő lett, a legtöbb márka piacra dobta saját maszk-kollekcióját. A vásárlók az elején ezt nem nézték jó szemmel, mára viszont egyre többen mondtak igent az egyedi maszkokra.

A sportmárkák megnövelték bevételeiket, és a korábban inkább a nőies stílus jegyében alkotó divatcégek is kihoztak sportos kapszulakollekciókat a megváltozott igényekre reagálva. A komfortosabb öltözékek valószínűleg még sokáig velünk maradnak, hiszen a formális öltözékekre vonatkozó szabályok egyre inkább lazulnak, a sportos szetteket pedig feltehetőleg azok is megkedvelték, akik a járvány előtt nem viseltek ilyen darabokat a hétköznapokon. Ezzel együtt a COVID-19 felhívta a figyelmet a kisebb, lokális divatmárkákra is, továbbá arra, hogy szükség van a lelassulásra a divat terén is a fast fashionnel szemben.

 

Black Lives Matter

Miközben sokan tiltakoznak az utcán a feketék elleni rendőri brutalitás és a rasszizmus ellen, a Black Lives Matter mozgalom támogatói megtalálták a módját, hogy ruhákon, kiegészítőkön keresztül is közvetítsék álláspontjukat. A világjárvány következtében a szájmaszkok az üzenetküldés platformjává is váltak. Számos olyan maszk készült, amelyek reformokat követelő politikai nyilatkozatokkal lettek ellátva, de a szlogenes pólók piaca is megugrott. Nagyobb figyelem irányult továbbá az olyan márkákra, melyek tulajdonosa fekete. Ez a társadalmi változások által előidézett fogyasztói trendet tükrözi, amely végül hosszú távú megközelítéssé válhat.

Forrás: COHEN, PHIL (2001) Szubkulturális konfliktusok és külvárosi lakóhelyi közösségek. In Rácz József (szerk.): Devianciák. Új Mandátum – Budapest

Ajánljuk még:

Mezítláb vagy zokniban: hogyan egészséges(ebb) aludni?
Míg egyeseket kifejezetten idegesít a zokni alvás közben, mások el sem tudják képzelni, hogyan lehet mezítláb elaludni, még az enyhébb évszakokban sem. A téma mindig is vita tárgya volt, és feltehetően a jövőben is az lesz, de valójában nem is az a lényeg, hogy megválaszoljuk a megválaszolhatatlant, hanem, hogy mindannyian megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb módot.