„Kiválogatván azokat a füveket, melyekből böjti levest akarsz főzni” – kezdi az 1840-ben kelt szakácskönyv a recept leírását, tudván, hogy a háziasszony vagy szakácsnő birtokolja a tudást, milyen füvek kerüljenek a fazékba. Az ibolyavirág is egy klasszikus összetevője a németföldön kedvelt zöldcsütörtöki levesnek – amikor hagyományosan zöldet eszünk.
A többi hozzávaló: zsenge cickafark, útifű, százszorszép, mezei sóska, csalán, kerekrepkény, tyúkhúr, madársaláta, medvehagyma, mind-mind a tavaszi kertből kerülhet a konyhára. Üdeségükkel, friss zöld ízükkel kényeztetnek – és nem utolsósorban vitamintartalmukkal gazdagítanak. Mivel minden kert más és más hozzávalót kínál, és az időjárás is minden évben hozzászól a kínálathoz, ezért a zöldcsütörtöki leves sose lesz egyforma. Éppen ezek az árnyalatnyi különbségek teszik izgalmassá. A zöld ízekben tényleg ott a tavasz, élvezzük minden kanálban, és ezzel egyben ráhangolódunk, bevezetjük a hagyományos húsvéti ételek sorát.
Hozzávalók:
- 2 evőkanál olívaolaj
- 3 szál újhagyma
- 40 dkg burgonya
- 3 marék friss zöld a kertből: zsenge cickafark, útifű, százszorszép, mezei sóska, csalán, kerekrepkény, tyúkhúr, pitypang levelei vegyesen
- 1 csokor ibolyavirág
- só, tarkabors
- esetleg 1 dl tejföl
- a tálaláshoz pirított zsemlekocka
Elkészítés:
Az apróra vágott újhagymát az olívaolajon megpároljuk, hozzáadjuk a felkockázott burgonyát. Felöntjük 8 dl vízzel, megsózzuk és fedő alatt addig főzzük, míg a burgonya megpuhul.
A zöld leveleket összevágjuk, és a fővő levesbe szórjuk. Kb. 3 percig forraljuk, majd a tűzről levéve botturmixszal pürésítjük az egyveleget. Kevés tarkaborssal és esetleg tejföllel ízesítjük (utóbbi el is hagyható, ha mentes változatát készítjük az ételnek), majd ibolyavirágokkal gazdagon megszórjuk.
Pirított zsemlekockát kínálhatunk mellé.
