Brehm Alfréd így ír róla Az állatok világa című munkájában: „A rétibagoly valósággal világpolgár, mert Ausztrália és a Maláji-félsziget és szigetségek kivételével úgyszólván az egész földkerekségen előfordul. Igazi hazája azonban a tundra. Sivár otthonából őszönte útra kel, bejárja egész Európát, átrepül Afrikába, bekalandozza Ázsiát s levonul Burmáig, Indiáig. És így az Újvilágban a sarki tájakról lehúzódik az egész hosszú világrészen át messze Dél-Amerikáig”
Majd egy történettel folytatja: „1897-ben nyugati megyéinket roppant egérjárás sújtotta. Ez évben szeptembertől kezdve a következő év április haváig, a rengeteg egér rengeteg baglyot csalt a sújtott vidékekre s alig akadt vágás, melyben reájuk ne akadhattunk volna. Sokszor pár holdnyi fiatalosokból 30-100 darab rebbent fel hajtóvadászat alkalmával. Több vidéken gyűjtöttem köpeteiket ezernyi számban, frissen lövöttek gyomortartalmát is vizsgáltam, de csakis a mezei pocok (Arvicola arvalis) maradványait állapíthattam meg bennük…”.
Nem véletlenül hangsúlyozza a növényvédelemben betöltött szerepét, az elmúlt évszázad vizsgálatai ugyanis egyértelműen bebizonyították, hogy nélkülözhetetlen szerepe van a rágcsálóirtásban. A legtöbb szakember szerint az egyik leghasznosabb bagolyfajunk: „Úgy a telelőre ide érkezők, mint az itt fészkelők u. i. majdnem kizárólag egérrel, pocokkal táplálkoznak, mint azt Greschik J. is megállapította, 304 darab gyomorból és köpetből, amiben káros állatot (egér,pocok) 99%-ot, míg hasznosat (madarak) csupán1 %-ot talált.”
Az erdei fülesbagolytól sárga szemei és rövidebb tollfülei különböztetik meg. Nappal is aktív bagolyfaj, amelynek
hazai populációja mára már alig néhány tíz párra csökkent
– köszönhetően az intenzív mezőgazdaságnak, a túlzott vegyszerhasználatnak, az élőhelyek átalakulásának és az antropogén világ további veszélyeinek.
A nyílt, nedves és időszakos vízborítású területek, zsombékos mocsárrétek, sásos területek és gyepek madara, aki a földön fészkel, akár gabona- és lucernaföldeken, parlagokon is. Legjellemzőbb költési területei a Kisalföld és az Alföld. Hogy átvonul, fészkel vagy áttelel-e nálunk, az nagymértékben függ a rendelkezésére álló táplálékmennyiségtől. A 2014-es inváziós évben például 337 pár költött Magyarországon, míg a 2017–2018 évi felmérések mindösszesen 7-41 párt jegyeztek fel.
Egyetlen fészeképítő bagolyfajunk: fűszálakból álló fészket a talajra építi, ezekbe 5-6 tojást rak, de táplálékdús időszakokban a fészekalj akár meg is háromszorozódhat.
Csak a tojó kotlik, viszont mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében. A fészket mindkét szülő őrzi: főleg a hím, aki valóságos őrszemként éjjel-nappal figyel, hogy családját baj ne érhesse. És ha bárki arra jár, gondolkodás nélkül támad: nincs esélye egyetlen ragadozó madárnak sem, ha fiókáit veszélyezteti.
Mi azonban felépítettünk egy olyan világot, amiben a körülöttünk élő élőlényeknek egyre nehezebb boldogulniuk, ezért már nem elég a szülők kitartó védelme. A réti fülesbagoly élőhelyeinek megőrzése és a zavarás csökkentése kulcsfontosságú feladatunk lenne, ugyanis
a földön fészkelő fajok sokszoros veszélynek vannak kitéve.
Mivel a réti fülesbaglyok számára fontos a nyílt, füves területek, mocsaras részek és mezőgazdasági területek megléte, ezek megőrzése és nyugalmának biztosítása elengedhetetlen az eredményes természetvédelemhez.
Mi pedig, ha egy sérült madarat látunk, ne menjünk el mellette, mert minden élet fontos szerepet játszik az élhető jövő kialakításában. Az MME összeállított egy részletes tájékoztatót arra vonatkozóan, hogy mit tegyünk, ha sérült madarat találunk, és hol érhetjük el az ellátásukra specializálódott hivatalos mentőállomásokat.
Fotó: 123RF
