A gyermekek talán ösztönösen ráéreznek bizonyos ételpárosításokra, így hát nyomás alá helyezett szülőként zacskószám vettünk ilyen-olyan betétet azok alakjától függetlenül.
Amikor aztán valaki szememre hányta a franciás nagyzolást (ugye, kruton) figyelmébe ajánlottam eleink ételleírásait: vajon ők hogy merték mindenféle lévüket pirított kenyérre (karéj, darabok, kockák) merni – csak úgy magyarosan?!
Innen már csak egy lépés volt, hogy ez is készüljön itthon – különösen akkor, ha a közös ebéd rögtönítélő bírósága szerint még finomabb is, mint a bolti. Ráadásul:
- Te döntesz arról, mennyi E-t engedélyezel, mi legyen pontosan az ételbe. Ennek köszönhetően tudsz ügyelni arra, ha bármilyen „mentes” diétát kell tartani!
- Az is értékes lesz így, ami szikkadt és „a la nature” már nem lenne gusztusos, szóval megmentheted a kenyeret a kidobástól!
- Jóval olcsóbban jöhetsz ki így a dologból, mintha megvásárolnád a kész terméket.
- A saját alakodra (és a családtagokéra) még inkább figyelhetsz: a serpenyős pancsolás helyett itt a gyors zuhany is működik az olajozásnál…
- Te lehetsz az az anya/apa, feleség/férj, aki még ezt IS tudja!
Így készítsd el!
A pékárut (nálunk csak garantáltan tejmentes jöhet szóba) héjától megfosztva kockára vágom (a felhasználók igényeihez igazodó méretben). Az olívaolajat először sózom.
Ezután nálunk két irány van: az egyik a bazsalikomos-római köményes, a másik a rozmaring(por)os-fokhagymás.
Utóbbinál előfőzés, sütés is szóba jöhet. A fűszeres zsiradékot kiskanállal oszlatom el a viszonylag lapos tálban heverésző kockákon, egyenletes eredményre törekedve.
A sütőt előmelegítem, nekem leginkább a 200 Celsius fok körüli hőmérséklet vált be. A pizzára – kekszre méretezett tepsit sütőpapírral kibélelem. A végén aztán a kenyérdarabok színe és állaga alapján láthatjuk is, hogy kész.
Az illata utánozhatatlan és hát egyesek mifelénk képesek magában is elropogtatni. Vigyázat: másnál is fenyegethet ez a veszély!
Nyitókép: 123RF
