Mit nevezünk bioműanyagnak?
„A műanyagiparban a bio jelző az angol biobased kifejezésből ered, és azt jelzi hogy az adott anyag valamilyen növényi alapanyagból, azaz megújuló erőforrásból készül – szemben a hagyományos műanyagokkal, amelyeket kőolajszármazékból állítanak elő. A másik gyakori kifejezés, amit hallunk a bioműanyagokkal az angol biodegradable kifejezésből pontatlanul fordított lebomló jelző, ami viszont félreértésre ad okot, ugyanis azt sugallja, hogy az anyag már lebomlóban van, holott csak magában hordozza a lebomláshoz szükséges tulajdonságokat.
A biopolimerből készült eszközök is csak megfelelő környezeti feltételek mellett indulnak bomlásnak.
Ahhoz, hogy valamit bioműanyagnak hívjuk, mindkét feltételnek teljesülnie kell”
– kezdi a fogalomtisztázást Dr. Tábi Tamás.
A hagyományos műanyag fenntartható alternatíváinak tehát tökéletesen kell tudniuk illeszkedni a természet körforgásába. „A bioműanyag alapanyagai olyan megújuló növényi erőforrások, mint a kukorica, a búza és a cukor: ezekből vonják ki a keményítőt, amit biovegyipar granulátum formájában alapanyagként használ és a klasszikus műanyagok előállításának technológiájával tud gyártani és – az egyik lehetséges visszaforgatási módszerrel – komposztálható. Az így kapott komposzt tökéletesen alkalmas a növények tápanyagellátásának pótlására, tehát hatékonyan visszaforgatható a természetbe úgy, hogy semmilyen egészségkárosító anyagot nem tartalmaz” – mondja a szakember.
Szintetikus versus bio: miért cserélnénk le a jól bevált hagyományos műanyagokat?
A bioműanyagok hatékonyságának fokmérője elsősorban természetesen egészségkímélő hatásuk, ugyanakkor fontos látnunk, hogy a szintetikus anyagokkal szemben mennyi idő alatt bomlanak le. Míg a klasszikus műanyagok évszázadok alatt sem képesek lebomlani, a bioműanyagok komposztálódásához szabad természetben évek is elegendők, ipari komposztálással viszont hetek alatt értékes alapanyagot kapunk, amivel táplálhatjuk a talajt. A spontán lebomlási folyamat hosszát természetesen befolyásolják a talajviszonyok és az időjárási körülmények is.
Fogyasztói szemmel a bioműanyag alternatívák jelenleg egyetlen kihívása az áruk, előállításuk ugyanis költségesebb, mint a hagyományos műanyagoké, de minden más szempontból ugyanolyan hatékonyak, mint a szintetikus anyagok. „Ha nincsenek komposztálási körülmények, tehát magas hőmérséklet, páratartalom, baktériumflóra, akkor ezek a bioműanyagok is ugyanolyan stabilak tudnak lenni, mint a hagyományos műanyagok. Ipari felhasználásban egy olyan tényező van, ami befolyásolja a bioműanyagokból készíthető eszközök típusát: a bioműanyagok olvadáspontja alacsonyabban van, így nem alkalmasak üvegszállal, fémszállal készített kompozit alkatrészek gyártására” – tudjuk meg dr. Tábi Tamástól.
Az élet mely területén a a legkönnyebb leváltani a káros műanyagokat?
A bioműanyag alternatívákat elsősorban az élelmiszer- és a vendéglátóipar tudja hatékonyan alkalmazni, és ez fogyasztói szempontból is a legsürgetőbb. „A hagyományos pilikarbonát (PET) palackokból kioldódó PFA-k azaz örök vegyi anyagok szervezetre gyakorolt káros hatásait sok kutatás bizonyította már. Ezzel szemben a bioműanyag palackok, evőeszközök és az élelmiszerrel érintkező csomagolóanyagok nem bocsájtanak ki káros bomlásterméket, így csecsemők számára ugyanúgy biztonságosak, mint mindenki más számára. Míg egy szintetikus polimer előállításához 2,2 kilogramm szén-dioxid per kilogramm szükséges, addig az egyik legkedveltebb bioműanyag, a PLA esetében 0,4-0,5 kilogramm szén-dioxid per kilogramm előállított bioműanyag a mérlegünk, ami azt jelenti, egy PET palack helyett mi több mint négy bioanyag palackot tudunk ugyanabból az energiából létrehozni” – mondja a szakember.
Hol tart most a bioműanyagok gyártása?
A hagyományos műanyagok az 1950-es években kezdtek el megjelenni a fogyasztási sikkek piacán, de csak a '70-es években váltak tömegessé. Ezzel szemben a bioműanyagok múltját még két évtizedben sem mérhetjük, és ez persze a használható bioműanyagok számában is megmutatkozik: „Jelenleg éves szinten 500 millió tonna műanyagot gyártanak a világon, a bioműanyagok előállítása ehhez képest csupán 1%. Míg hagyományos műanyagból több száz fajtából tudunk választani, addig bioműanyagból 4-5 nagy típus van” – mondja a szakember, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a bioműanyagokat hamisítványaival is találkozhatunk már:
Az egyik példa a WPC, azaz a Wood Polimer kompozit nevet viselő társított alapanyag, ami jól néz ki, a fogyasztók pedig szeretik, mert azt látják, hogy farostok vannak benne, de azt nem tudja, hogy a farostot sima műanyagba keverik bele. A valóságban rosszabb, mint a sima műanyag, mert a belerakott farost miatt ennek az alapanyagnak az újrahasznosíthatósága romlik. Nem lehet annyiszor újrahasznosítani, ledarálni, újrafröccsönteni, mint egy hagyományos műanyagot. Komposztálni természetesen ugyancsak nem lehet.”
Miből ismerjük fel a bioműanyagokat?
Külső ismérvek alapján tudjuk megkülönböztetni a hagyományos és a bioműanyag alternatívákat, azonban vannak olyan tanúsítások, amelyek jelölései megbízható iránymutatásként szolgálnak. „A bio jelző két dolgot jelent: biológiai alapú (biobase) és biológiai úton lebontható (biodegradable). Ezt a két feltételt lehet minősíttetni. Az egyik legnagyobb ilyen minősítő vállalat a TÜV Ausztria, amely úgynevezett TÜV OK biobased tanúsítást, illetve TÜV OK compostable tanúsítást állítanak ki. A fogyasztó tehát úgy tud megbizonyosodni róla, hogy ténylegesen biotermék van a kezében, hogy annak van valamilyen tanúsítványa” – tudjuk meg dr. Tábi Tamástól.
Fel kell ismernünk, hogy az egészségesebb, környezetkímélő, fenntartható alternatívák bevezetése és a káros polimerek lecserélése nem csak ipari kapacitás és kutatás-fejlesztés kérdése, hanem nagyon is sok múlik rajtunk, fogyasztókon. Minél tudatosabban választjuk meg eszközeinket és minél figyelmesebbek vagyunk a mindennapi fogyasztási cikkek vásárlásakor, annál nagyobb eséllyel tudjuk kímélni a bolygót és saját egészségünket.
A cikk megjelenését a Cleaneco támogatta.
