Rorschach-teszt: mi rejlik a híres tintapacák mögött?

Személyiségteszt – unalmas kérdések nélkül

A Rorschach-teszt egy százéves vizsgálati eszköz, amelyet Hermann Rorschach dolgozott ki annak érdekében, hogy a személyiség egészét vizsgálhassa egyetlen teszttel. Munkáját az évtizedek alatt rengetegen bírálták, ám sok helyen mai napig használják, szakmabeliek sora esküszik hasznosságára. Így aztán páciensek tucatjai töltik ki a tesztet minden hónapban.

A felvétel során a vizsgálati személy összesen 10 képet lát, amelyeken különböző, szimmetrikus tintapacák vannak. A feladat mindössze annyi, hogy választ adjon arra a kérdésre, mit lát a pacákban, mire emlékezteti őt, ami előtte van.  Rorschach úgy vélte, amikor valamilyen meghatározatlan elemet nézünk – amilyen egy tintapaca is –, és az a feladatunk, hogy a látottaknak jelentést adjunk, akkor csak a saját egyéniségünkre, szemléletmódunkra és viselkedési szokásainkra alapozhatunk. Vagyis bármit látunk a nonfiguratív ábrákban, az rólunk szól. A válaszadásban ráadásul gyakran jelenítjük meg a vágyainkat és a tudattalanul bennünk lévő gondolatokat, hajtóerőket is. Ezekkel pedig számtalan dolgot árulunk el a saját személyiségünkről. 

A táblák mindegyike más felhívó jelleggel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy mindegyiknél adott egy tematika, amelyhez viszonyítva a szakember értelmezni tudja a válaszokat. A válaszok Rorschach szerint akár mentális betegségben való érintettségről is képesek információt nyújtani.

5 tény a Rorschach-tesztről, amit biztosan nem tudtál

1. Az ötletet egy gyerekjáték adta

A legendák szerint Herman Rorschach gyermekként annyira kedvelt egy klecksográfia nevet viselő játékot, hogy barátai Klecks-nek becézték. Ennek a játéknak az volt a lényege, hogy tintát kellett fröccsenteni a papírlapra, majd összehajtogatni azt, s az ismételt kinyitás után a játszótársakkal átbeszélhették, ki szerint mire hasonlít az új paca. Rorschach pszichiátriai tanulmányai során valószínűleg jól emlékezett a játékra...

2. Nincs történet a tesztalkotásra

Damion Searls, A tintafoltteszt és az észlelés rejtélyei című könyv szerzőjének leírása szerint Rorschach sosem közölt feljegyzéseket arról, pontosan mi alapján is indult el a teszt kidolgozásában. Elmondásaiból mindössze annyit tudunk, „empirikus megfigyelések” vezettek az összefüggésekhez.

3. Több mint 40 pacától indult

Rorschach a kutatás fázisában, még a teszt publikálása előtt, negyvennél is több típusú tintapacát alkalmazott annak érdekében, hogy megtalálja a leginkább informatívakat. Ki is választott 15-öt, de nem talált olyan kiadót, aki ebben támogatta volna, végül 10 képben sikerült megegyezniük.

4. Száz éve ugyanaz a tíz paca

Minden szakember, aki csak dolgozik a teszttel, ugyanazokat a képeket használja. Nincs több változat, mind teljesen azonos az eredeti, száz éve Rorschach által megalkotott pacákkal. Ez fontos is, hiszen csak ilyen módon hasonlíthatóak össze egymással az eredmények, csak így lehet fenntartani egy standardot vagy normát, amihez viszonyítjuk az adott egyén válaszait.

5. Érdemes határt szabni a kíváncsiságunknak

A szakemberek fontosnak tartják, hogy az, akivel felveszik a tesztet, akkor találkozzon először a képekkel. Ha korábban is megnéztük már a képeket, esetleg olvastunk is róluk, készültünk a válaszadásra, az befolyásolhatja válaszainkat, amelyek így lehet, kevésbé lesznek érvényesek. Ez pedig tulajdonképpen ellehetetleníti, hogy a szakemberek értékes információt nyerjenek velünk kapcsolatban – vagyis mindenki rosszul jön ki a dologból.

A Rorschach-teszt a klinikai pszichológusok munkájában az egyik leggyakrabban használt teszt, találkozhatunk vele pszichiátriai osztályon vagy szakrendelésen is. A teszt széles körű alkalmazhatósága miatt sosem tudhatjuk, mikor kerülünk olyan élethelyzetbe, hogy nekünk magunknak lenne segítség, ha felvennék velünk, ez is egy fontos érv amellett, hogy ne nézzük meg előre a képeit!

Nyitókép: Freepik