Pszicho

Nem bírod elviselni a másikat? Lehet, érint az érzelmi allergia

Allergiáról akkor beszélünk, ha a szervezetünk védekezni kezd valami, számára ismeretlennel vagy potenciálisan veszélyessel szemben. De mi van akkor, ha ez a valami egy személy, viselkedés vagy tulajdonság? Ez az érzelmi allergia.

Az érzelmi allergia hasonlóan működik, mint például a pollenallergia. Amikor találkozunk az allergénnel, amit a szervezetünk ismeretlenként vagy veszélyesként azonosít, egy nem megszokott, akár túlzott reakció állhat elő. Ha például a parlagfűre vagyunk allergiásak, akkor a közelében köhögni, tüsszögni kezdünk, esetleg viszketést tapasztalunk. Mert a szervezetünk már tudja korábbról, hogy ez egy olyan anyag, ami ellen jobb, ha védekezik.

Így alakul ki az érzelmi allergia is: az életünk során ér minket valamilyen élmény, ami olyan mély nyomot hagy, hogy később, amikor valami emlékeztet rá, érzelmi allergiát vált ki belőlünk. Az emlékezés élménye lehet tudatos, de az is lehet, hogy teljesen tudattalan módon zajlik le. Tehát nemcsak akkor reagálhatok érzelmi allergiával, ha meg tudom mondani, hogy ez a helyzet most felidézett bennem egy korábbi élményt, hanem enélkül is. Az érzelmi allergia tehát

egy pszichológiai védekező mechanizmus.

Azt szolgálja, hogy távolítsuk magunkat a helyzettől, ami nagyon erős negatív élményeket idéz fel bennünk. Nem diagnosztizálható jellemző, a kifejezés pusztán arra szolgál, hogy segítsen megérteni, egyes emberek miért reagálnak bizonyos helyzetekre úgy, ahogy.

Az érzelmi allergén

Azok, akik allergiásak bizonyos tulajdonságokra vagy jelenségekre, általában gyakrabban élik meg azt a negatív érzelmet, mert számos helyzet van, ami számukra kiváltja. Ezek általában olyan ingerek, amelyek mások számára akár teljesen észrevétlenek maradhatnak.

Ráadásul a reakció olyan erős lehet, hogy ellehetetleníti a reális helyzetérzékelést és cselekvést. Ezért az egész viselkedés apróságokra adott túlzott reakciónak tűnik a külső szemlélő számára. És persze, akkor és ott valóban az is, ám az érintett élményvilágában jóval több:

nem a jelenbeli helyzetre reagál, hanem a múltbeli eseményre.

A jelen helyzet annak a megismétlődésére utal, emlékezteti rá, ami szorongást, feszültséget, idegességet aktivál.

S nemcsak közvetlen emberi kapcsolataink válthatják ki ezeket a reakciókat, hanem akár egy filmbeli jelenet, színházi előadás is.

Antihisztamin helyett tudatosítás

Szerencsére sok mindent megtehetünk magunkért érzelmi allergia esetén. A legelső lépés, hogy legyünk tisztában vele, pontosan mire is vagyunk allergiásak. Mint ahogy a tüsszögésünk okának keresésénél sem elég, hogy „valamilyen tavasszal virágzó fára” jönnek elő a tüneteink, ebben az esetben is tudnunk kell, pontosan mely emberi viselkedések, érzések hozzák elő a túlzott reakciókat.

Ennek kiderítéséhez figyeljük meg részletesen azokat a helyzeteket, amikor „allergiásan” reagálunk: mi történik, milyen érzések vannak jelen, hogy viselkednek a környezetünkben lévők? Ha már elég ilyen leírást gyűjtöttünk, ki fog rajzolódni belőle egy mintázat, ami közelebb visz saját működésmódunkhoz. Ha pedig már tudatában vagyunk, mi váltja ki a reakciónkat, másokat is figyelmeztetni tudunk. Ha például mások nyűgössége, „hisztizése” az, ami így hat ránk, szóljunk már előre.

Nem érdemes a másikra vonatkozóan megjegyzéseket tenni – például, hogy elviselhetetlen, ahogy hisztizik –, mert nem az illető megbántása a cél, hanem önmagunk védelme.

Ehelyett elmondhatjuk, hogy azért nehéz együttéreznünk vele, mert személyes érintettségünk van ebben a viselkedésben. Kifejthetjük, hogy a reakciója az adott eseményre teljesen érthető, nem az érzéseit kérdőjelezzük meg, csak nehéz megbirkóznunk azzal, ahogyan arra reagál. Ezzel szépen határt jelölünk ki magunk köré, ami mások számára is nyilvánvaló.

 

A mi felelősségünk

Ha azt gondoljuk, most majd könnyen mentséget találhatunk, ha egy-egy helyzetben indokolatlanul gorombák vagyunk, akkor sajnos tévedünk: speciális érzékenység ide vagy oda,

a saját viselkedésünkért és reakcióinkért akkor is mi felelünk.

Arra nincs ráhatásunk, milyen érzéseink keletkeznek mélyen legbelül, de arra van, hogyan hozzuk ezeket mások tudomására. Ha bántóan viselkedünk, ne lepődjünk meg, hogy erre mások is hasonlóan, vagy épp ellenkezően – elfordulással – reagálnak.

Ugyanakkor, ha heves a belső élményünk, a viselkedésünk csillapítása óriási önkontrollt igényelhet. Ez nem könnyű feladat, de van megoldás: a saját élettörténetünk feldolgozásával, a „piros gombjaink” azonosításával ezek az élmények újrahuzalozhatóak, ami hosszú távon egy kiegyensúlyozottabb működésmódhoz vezethet. Egy ilyen önismereti út, nagy falat is lehet, de egy megfelelő segítővel igenis megéri belefektetni az energiát és az időt!

Ajánljuk még:

„Régen a mese volt a Google meg a mesterséges intelligencia” – interjú Nagy Luca meseterapeutával, önismereti mentorral

Ha a mesékre gondolunk, automatikusan a gyerekek jutnak eszünkbe, pedig a felnőtt élet nehézségei közepette is nagy segítséget nyújthatnak a történetek. Nagy Luca Múzeumi Mesék nevet viselő foglalkozássorozata a kiállítások világát ötvözi a meseterápiával. Vele beszélgettünk a programról, valamint önismeretről, kapcsolódásról és megküzdésről is.