Mitől lehet sikeres a pályaválasztás ebben a korban?
Nemcsak Magyarországon, de nemzetközi összehasonlításban is érvényes, hogy a társadalom és az iskolarendszer elvárja, hogy tinédzser korban lévő fiatalok egy, a jövőre irányuló, de még korántsem erős önismeretre épülő döntést hozzanak. Ezt a helyzetet kellene ellensúlyozni a pályaorientációs támogatással, ami részben az iskola, másrészt pedig a tudatos szülők feladata. Egyrészt a gyermek személyiségéhez, másrészt pedig a felkészültségéhez illő középiskolát és pályát érdemes választani.
Minden szülőben él egyfajta szorongás a gyermek pályaorientációjával kapcsolatban. Aki nem szakember – nem pszichológus vagy pedagógus –, hogyan derítheti ki, mihez van tehetsége, indíttatása a gyermekének?
Már az általános iskolai évek derekán érdemes elővenni a témát a családban. A középiskolát ajánlott lenne közösen kiválasztani. Sok szülő esik abba a hibába, hogy ráhagyja a gyermekre, legyen az, amit ő szeretne. Így a gyermekek nagyon gyakran egyedül maradnak a kérdéssel, hiszen nem ismerik a lehetőségeiket és nem tudják pontosan, mit is szeretnének. Gyakran aszerint választanak iskolát, hogy hová megy a barát, barátnő, hogy ne legyenek egyedül. Laikus szülőként tehát a tájékozódás az egyik legfontosabb lépés, sok közös beszélgetéssel. Eléggé rendszerezett és jól áttekinthető anyagokat lehet elérni az interneten, például a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Továbbtanulási és Pályaválasztási Tanácsadó Tagintézménye oldalán is. A gyakorlati tájékozódás ugyancsak fontos eleme a pályaorientációnak: érdemes ellátogatni munkahelyekre is, ahol a gyermek egy-egy szakmával környezetben találkozhat. Ebben sokat segíthet a szülők kapcsolatrendszere, hiszen barátainkat, ismerőseinket is megkérhetjük, hogy fogadják a gyermeket egy-egy alkalommal és mutassák meg neki, miből állnak a mindennapjaik saját szakmájukban.
Mennyire érett egy nyolcadikos gyermek személyisége ahhoz, hogy ez alapján ítéljük meg, milyen pályára alkalmas?
Pályaválasztási kontextusban személyiség alatt értjük a képességeit, a motiváltságát, az érdeklődését, tehát a szoros értelemben vett személyiségjegyeit. Egy-egy gyermek visszatérő vonásait kell megfigyelnünk, hiszen ezekből rajzolódik ki, milyen az alaptermészete, a szükségletei és a felkészültsége, tehát az alkalmassága bizonyos iskolatípusokban való továbbtanulásra. Nagyon fontos megismerni, milyen a gyermek érdeklődése, mivel foglalkozik szívesen spontán, teljesítménykényszer nélkül. Szülőként érdemes kikérnünk a tanárok véleményét is, hiszen ők más környezetben és teljesítményhelyzetekben is látják a működését.
Hogyan érdemes reagálni, ha egy gyermek olyan szakmát választ, amire alkatilag nem alkalmas? Például balettművészetről ábrándozik, de nincsenek meg hozzá a fizikai képességei vagy informatikai területre vágyik, de matematikából mindig bukdácsolt.
Tiltakozni ellene és direkt módon lebeszélni róla kevésbé hatásos, mint vele együtt végigvenni, milyen képességeket és felkészülést igényel az adott szakterület ahhoz, hogy sikeresen teljesíthessen a pályán. Az Innovatív Képzéstámogató Központ oldalán elérhető a hazai szakképzési rendszerben tanulható szakmák követelményrendszere, beleértve azt is, hogy hol tanulható az adott szakma és, hogy mivel foglalkozik a szakember, vagyis kiknek ajánlott, kiknek való a kiválasztott szakterület.
Fontos, hogy ha a gyermek olyan pályát szemelt ki, amelyre nem alkalmas, ne vágjuk el teljesen az útját ettől a tevékenységtől, hanem kompromisszumos megoldásra törekedjünk. Ha valaki például balerina szeretne lenni, de ez irreális, nem tanácsos egy megbélyegző véleménnyel elvenni tőle az álmait, ami valamilyen okoknál fogva fontos számára. Ilyenkor megfelelő kommunikációval lehet orientálni úgy, hogy másban is meglássa a siker lehetőségét, de a tánccal való kapcsolatáról se kelljen lemondania. Például lehet, hogy nem színpadi balerinaként, hanem a művészetekhez kapcsolódó valamelyik társszakmában is megtalálhatja a helyét.
Attól persze, hogy a gyermeknek jó a kézügyessége és van affinitása a technikai dolgokhoz, nem egyenesen következik, hogy például műszaki pályára szeretne menni, de szülőként – amikor a lehetőségeket kutatjuk a gyermekkel együtt – hívjuk fel a figyelmét azokra a foglalkozásokra, ahol fontos ez a készség. Persze, lehet, hogy a gyermek egyelőre nem fog rá hajlandóságot érezni, hogy ilyen szakmát válasszon.
Mit lehet kezdeni ezzel a passzivitással?
Pszichológusként, pályaválasztási tanácsadóként ilyenkor alternatív utakat keresünk, hogy a még kialakulatlan érdeklődésű gyermek időt nyerjen. Például, ha képes gimnáziumban érettségit szerezni, utána számos lehetősége marad, legfőképpen időt nyer. Esélyesebb, hogy a gimnáziumi évek alatt kialakul az orientációja. Veszélyes ilyen esetben a túl korai szakmaválasztás, mert ezzel kizárunk sok egyéb lehetőséget.
Hogyan dolgozzuk fel a gyermekkel a felvételi kudarcot, ha a vágyott pályára készülve már a beugró felvételin elhasal?
A legfontosabb a kudarc megelőzése, ezért nagyon ajánlott, hogy széles merítésből válasszunk, akár több szakmai irány vagy iskolatípus felé induljunk el. Ha például csak a harmadik helyen megjelölt iskolába jut be a gyermek, akkor is úgy érezhesse, az is az ő választása volt.
A gyermekeknek általában csak A-tervük van, mindenképpen megsínylik, ha nem az első lehetőség sikerül, akkor is, ha a szülővel bejelöltek B-, C- és D-opciókat is.
Ez mindenképpen érzelmi teher, ezért is fontos, hogy a szülővel együtt tisztázzák a lehetőségeket és, amikor az első helyen megjelölt iskolát kiválasztják, mérlegeljék az esélyeket. Fontos, hogy legyenek alternatívák, hogy egy esetleges sikertelen felvételi után ne kelljen teljesen elölről kezdeni a tájékozódást, és így könnyebb a kudarc érzelmi feldolgozása is. A szülőknek is trauma lehet a felvételi kudarc, és ha nem számoltak előzetesen is több opcióval, könnyen tanácstalanná válnak a sikertelen felvételi után. Emiatt is fontos, hogy széles merítésben, több lehetőséget vizsgáljanak meg alaposan már a jelentkezéskor.
A siker kulcseleme tehát a felvételire való felkészülés. Minél több információval rendelkezünk a felvételiről, annál biztonságosabb talajon mozgunk ebben az időszakban és kevesebb meglepetés érhet. Amennyire lehet, a körülményekre is fel kell készülni, hogy kialakuljon egy optimális komfortérzet, ami segíti a gyermeket a feladatokra való koncentrálásban. Az iskolában és otthon is lehet helyzetgyakorlatokat végezni, amelyek a szóbeli felvételit segítenek elképzelni, modellezni.
Mi a jó megoldás, ha a gyermek a felvételi kudarc ellenére is ragaszkodik a saját választásához?
Érdemes tudatosítani, hogy egyetlen felvételi kudarc még nem jelenti azt, hogy le kell mondania az álmáról, hiszen többféle úton is eljuthat a kívánt területre. Az, hogy melyik iskolában kezdem meg a tanulmányaimat, csak arra vonatkozik, hogy melyik úton indulok el a vágyott cél irányába, tehát nem a célunkat határozza meg, csak a kiindulási pontot.
A kudarcfeldolgozás jelentős mértékben függ a személyiségünktől és a felkészültségünktől. A cél mielőbb túllenni a veszteségélményen, az elkeseredésen, de ennek is időt kell hagyni. A kudarcélmény feldolgozásában a mentális munka, a kommunikáció és a megoldáskeresés fog segíteni, tehát a kulcs a jövőbetekintés. Meg kell erősítenünk a gyermeket abban, hogy ez a felvételi fontos ugyan, de sem az élete, sem a pályája sem ezen múlik, tehát semmi esetre sem kell lemondania a céljairól, álmairól.
Ajánljuk még:
„Úgyis átmész” – Mondatok, amiket soha ne mondj egy megmérettetés előtt álló diáknak
Most tényleg be kell küldenem egy 5 perces videót a gyerekemről?! Elsőosztályos felvételi à la Covid
„Anya, mesterlövész leszek!” – Neki álompálya, nekem pokolbéli csúf napok
