Érzelmekből ötös, avagy az érzelmi intelligencia rejtelmei

Életünk legösszetettebb aspektusai az érzelmek. Ezek révén értjük meg, hogy mire van szükségünk, ezek motiválnak, védelmeznek és kapcsolnak össze minket. Az érzelmek ismerete, az érzelmi intelligencia éppen ezért kulcsfontosságú mindannyiunk számára.

Amikor anyaként felismerjük gyermekünk szomorúságát, és vigasztaló üzemmódba kapcsolunk, akkor tulajdonképpen megfelelő érzelmi tudásunkról adunk tanúbizonyságot. Mert a saját és a mások érzelmeinek azonosítására való képesség az érzelmi intelligencia egyik fontos eleme. Minél erősebb ez a készségünk, annál pontosabban tudjuk detektálni és megnevezni az érzelmeket. Ez segít a hétköznapokban túlélni és elkerülni a konfliktusos helyzeteket. Amikor valaki ártatlanul megjegyzi, hogy milyen viccesen áll rajtunk a kalap, akkor nem mindegy, hogy vele tudunk-e nevetni, vagy úgy értelmezzük, hogy kinevet bennünket. Ha jó érzelmi intelligenciánk van, akkor ki tudjuk értékelni életünk érzelmi helyzeteit és megfelelően tudunk rájuk reagálni.

Viszont alacsony érzelmi intelligenciáról árulkodik, ha képtelenek vagyunk pontosan kategorizálni a saját érzelmeinket. Képzeljük el, hogy megkérdezik tőlünk, hogy hogy érezzük magunkat, és mi azt mondjuk, hogy „jól”. Lehet, hogy a „jól” mögött konkrétabb érzelmeket is felfedezhetnénk, ha lenne rálátásunk. Egy igazán alacsony érzelmi intelligenciával rendelkező személy előbb fogja észrevenni, hogy folyamatosan görcsöl a gyomra (szorong) vagy, hogy állandóan éhes (mondjuk azért, mert depressziós), mint a mögöttük meghúzódó érzelmeket.

Az érzelmi intelligencia azt jelenti, hogy van önismeretünk, önreflexiónk, észleljük és helyesen azonosítjuk érzelmi állapotainkat. Ez különösen fontos, hiszen az érzelmek motiválhatnak minket egyes célok elérésére. Képzeljük el, milyen félelmetes lehet annak az embernek a bőrében élni, aki nincs tisztában az érzelmeivel.

Ha nem tud különbséget tenni izgatottság és feszültség között!

Beletartozik az érzelmi tudásunkba az is, hogy tudjuk, miként „működnek” az érzelmek. Hogy nem lepődünk meg azon, amikor a levertség fizikailag is leterít minket. Hogy képesek vagyunk elfogadni, hogy nem vagyunk szüntelenül boldogok. Ha el is öntenek minket az érzelmeink, az érzelmekről való tudásunk segít minket objektíven nézni a helyzetünket. Kapcsolati szinten egy konfliktus során képesek vagyunk embertársunk viselkedését megérteni. Tehát ismerjük például, hogy hogyan reagálnak az emberek, ha érzékeny pontjukra tapintanak vagy megijednek, és mi a reakciók mögé látunk. Egy passzív agresszív válasz sem háborít fel minket annyira, ha felismerjük a mögötte rejtőző félelmet, szorongást vagy fájdalmat.

Aki pedig ismeri az érzelmeit, az a saját oldalára tudja állítani őket.

A pozitív érzések például bizonyos szinten segítenek növelni a teljesítményünket, a kreativitásunkat. Viszont egy túl magas szintjük már nem enged bennünket a feladatra koncentrálni.

Ha az a munkánk, hogy eladjunk egy terméket, akkor különösen előnyös, ha tudjuk, hogyan lehet fokozni a vásárlói kedvet: ha jól tesszük a dolgunkat, nemcsak az eladások száma, de a visszatérő vásárlók aránya is nőni fog.

Egy jó érzelmi intelligenciával rendelkező egyén tehát megfelelően detektálja az érzelmeket, ismeri a működésüket, képes a saját javára használni őket, de ha kell, föléjük tud emelkedni. Az ilyen ember képes egészségesen szabályozni a saját és akár mások érzelmeit is. Ha egy notórius halogató barátunk felkeres minket, és ránk zúdítja a kétségbeesését, akkor egy jó érzelmiintelligencia-szinttel képesek leszünk úgy szabályozni az érzelmeit és megtenni a szükséges szembesítést, hogy az ne a barátságunk rovására menjen. Ráadásul a mi jóllétünket, lelki nyugalmunkat is képesek vagyunk védelmezni.

Az érzelmi intelligencia összefügg még a jó stressztűrő képességgel és a jó alkalmazkodókészséggel, rugalmassággal is. Megfontoltsággal ruházza fel az egyént. Mindez pedig tanulható és fejleszthető felnőttkorban is. Ha javítani szeretnénk a kapcsolataink minőségén, a saját életminőségünkön, ha szeretnénk jobban megérteni a bennünk és körülöttünk folyó érzelmi eseményeket, akkor erre ma már számos lehetőségünk van.  

Csak legyünk türelmesek magunkkal, nem mindegy, úgy beszélünk-e magunkhoz, mint jó barátunkhoz, vagy olyan türelmetlenek vagyunk gyengeségeinkkel, mintha önmagunk rosszakarói lennénk.