Eljátssza vagy tényleg beteg? – Szimulálás és szomatizáció időskorban

Pszicho

Eljátssza vagy tényleg beteg? – Szimulálás és szomatizáció időskorban

Életünk előrehaladtával sajnos nemcsak a fizikai-egészségügyi problémáink gyarapodnak, hanem a lelki gondjaink is. Ezek az esetek túlnyomó részében semmilyen komolyabb testi vagy lelki zavart nem okoznak, viszont szomorú, nyomott hangulatba kerülünk tőlük. Vannak esetek azonban, amikor a lelki problémák fizikai betegséggé válnak. Ennek egyik fajtája az, amikor az illető fizikai problémákra panaszkodik, sőt: kifejezetten érzi azokat, de az orvostudomány nem tudja megmondani, mitől van a panasz, mivel a vizsgálatok során nem találnak semmit a háttérben.

Margit néninek folyamatosan zsibbad a lába, de sem diabétesz, sem keringési, sem idegrendszeri problémája nincsen, és teljesen kizárt, hogy szimulál vagy beképzeli a zsibbadást. Sanyi bácsi csaknem folyamatosan köhög, de sem a tüdejével sem a torkával nincsen semmi baja, és a szíve is rendben van, elméje ép, sohasem játszaná meg a neki is nagyon kellemetlen, s a környezetét is zavaró, szinte állandó köhögést. Géza elmúlt 60 éves, és mindig egy „szaladgálós” ember volt, ehhez képest pár hónapja állapota egyre rosszabb: már szabályosan sántít, holott sem a lába, sem a gerince nem beteg, és maga is túl akar lenni ezen az egész problémán.

A fenti felsorolás nem véletlenszerű: valós esetek, a környezetünkben élő (idős) emberek problémái. El tudjuk képzelni, milyen érzés lehet, mikor minden bevetett trükk, módszer ellenére még mindig fájdalmat érzünk, tüneteket produkálunk, és az orvos mégsem talál semmi okot a panaszainkra. Frusztráló, kétségbeejtő helyzeteket teremt ez – nemcsak az érintett, de környezete, családja számára is! 

Mi állhat az utolérhetetlen panaszok mögött?

Ha orvosilag nem megmagyarázható tüneteket produkál valaki huzamosabb ideig, két dolog is állhat a háttérben. Az egyik esetben gyanakodni lehet arra, hogy az illető szimulál (a szó latinul tettetést jelent), azaz megjátssza a tüneteket. Ha (ritka esetben, mert ez nem jellemző viselkedés!) meg is bizonyosodunk erről, akkor sem az a megoldás, hogy rápirítunk az érintettre, hanem érdemes megpróbálnunk közösen megtalálni azt az okot, amiért a szimuláció kialakult. Nagyon sok esetben a kitalált tünetekkel az illető csak fel akarja hívni önmagára a figyelmet: foglalkozz velem, figyelj rám, én is élek, vedd figyelembe az én szempontjaimat is! Ilyenkor már meg is van a teendő: az illetővel valóban többet kell foglalkoznunk, a rendszeres beszélgetés például rengeteget tud segíteni.

Teljesen más eset azonban az, amikor a tünetek nem megjátszottak vagy esetleg beképzeltek (mint a hipochondria esetében), hanem tényleg léteznek, de egyértelműen nem áll a hátterükben semmilyen fizikai elváltozás, kiváltó ok. Ilyenkor a legrosszabb amit tehetünk az, ha el akarjuk hitetni az illetővel, hogy nincs is baja, „csak bebeszéli magának a problémákat”. Ezzel nem hogy nem segítünk, de kimondottan magára is hagyjuk az érintettet problémájával.

A szomatizáció minden gyönyöre

Mi lehet a háttérben? – tehetjük fel a kérdést. Ezekben az esetekben csak egy dolog egyértelmű: mivel nincs igazolható fizikai ok a háttérben, fel kell keresnünk egy jó pszichológust vagy pszichiátert, mert lehetséges, hogy valamilyen konverziós (más néven hisztérikus) folyamat indult el. A hisztéria már az ősidőktől, az egyiptomi orvoslástól azonosított betegség, később a 19. század végén írtak róla nagyon sokat, egy Charcot nevű pszichiáter jóvoltából, és tanítványának, Freudnak is egyik kedvenc témája volt ez. Freud maga többször használta a konverziós zavar kifejezést, mely a lelki gondok tünetbe fordítását jelenti, míg a hisztéria szerinte már ennek a folyamatnak a „végeredménye”, megjelenése. Mára a hisztéria szó használata is kikopott a szaknyelvből, inkább a köznyelv használja, sokszor tévesen.

A pszichológia ma szomatoform rendellenességről, szomatizációról beszél, az orvosilag nem indokolt fájdalmak, testi tünetek esetén.

A szomatizáció szó szerint testbe fordítást jelent: arra utal, hogy olykor, ha képtelenek vagyunk szavakba önteni, tettekben megélni, vagy akár csak felismerni egy-egy érzést, képesek vagyunk azt magunkban tartani, és testi tünetek formájában megélni. Ez azonban feloldást, megoldást nem hoz – ezért is nagyon fontos, hogy a szomatizáló emberek szakemberekhez jussanak. 

Szépkorú emberek esetében is lehetséges, hogy a lélek nincs nyugalomban, békében, vagy valamilyen régi, vagy esetleg egy friss trauma (például a nyugdíjba-menetel) miatt alakulnak ki a tünetek. Az időskor szakértő pszichológusát geronto-pszichológusnak hívják, tartós, orvosilag megmagyarázhatatlan fizikai tünetek esetén ne szégyelljük őt megkeresni!

Egy jó pszichológus segítségével könnyen lehetséges, hogy felszínre kerül a tünetek hátterében megbúvó probléma, s innentől kezdve kialakítható az a hatékony és személyre szabott módszer, amellyel a lelki gond kezelhető, s ezzel együtt nagyon gyakran a fizikai probléma, ami az okozat volt, meg is szűnik.

A hisztéria tehát semmiképpen sem azonos azzal, hogy valaki nagyon ideges, kiabál, csapkod, tehát hisztérikusan viselkedik – ezt csak a köznyelv nevezi így. Ne bántsuk ezzel a szóval – feleslegesen – azokat, akikben egy rejtett lelki trauma fizikai tünetekben, nagyon gyakran konkrét betegségben nyilvánul meg. És ne próbáljuk az érintettet (további) elfojtásra kényszeríteni, ne legyintsünk a gondjára – épp elég nehéz számára anélkül is a helyzet!

Ajánljuk még:

 
X
Már követem az oldalt