Muti a konyharuhád, megmondom, ki vagy!

Odavagyok a szép konyharuhákért. Szerintem azok nemcsak hasznosak, de ha szépeket választunk ki, akkor konyhánk ékességei is lehetnek. Ajándékba is szívesen adom másoknak, mert szerintem sokkal jobb egy klassz konyharuhát kapni, mint egy pár zoknit. Férfiaknak is bátran ajándékozok belevaló, vicces, kedves konyaruhát. Még sose tapasztaltam fanyalgást, sőt úgy láttam, hogy egy jól megválasztott konyharuha telitalálat lehet, ha ajándékról van szó. Arról, hogy milyen kis cukikat lehet vásárolni, már szót se ejtek, arról se, hányszor esek kísértésbe. Most is, egy kisrókás jött velem szembe, hát van háziasszony, aki képes ellenállni egy kisrókás konyharuhának így az ősz kezdetén?

Én már láttam is magam előtt, ahogy azzal törlöm szárazra a konyhapultot. Csoda, hogy elcsábultam? Csoda, hogy a lányomnak is vennem kellett? Na ugye, hogy nem. Szinte magától ugrott a bevásárlókosaramba.

Azért, hogy bebizonyítsam nektek is, hogy helye van a konyhában a szép konyharuhának, összeszedtem néhány igazán csábító fotót szép konyhákról, szép konyharuhákról. Görgessétek olyan örömmel, ahogy én válogattam.

De előtte olvassátok el, milyen a jó konyharuha és hogyan is kell azzal bánni! Régi emlék, hogy a háziasszonyok a hétköznapokon sok mindent használtak konyharuhaként a konyhában, de legtöbbször, azt, ami nem máshol már nem tudták hasznát venni. Kinyúlt, összement kistrikóból, pólóból, papírvékonyságúra kopott lepedőből téptek konyhai rongyokat, amik aztán vagy a mosogatásnál, vagy a törölgetésnél jöttek jól. Ezek inkább funkcionális, mint szép holmik voltak – a szükség takarékosságra, praktikumra tanította a háztartást vezetőket. 

Igazi konyharuha az ünnepeken került elő, azzal takarták például a kenyeret meg a süteményeket, ki ne száradjanak. A háziasszonyok ezeket a (nem egyszer hímzett, sok munkával elegánsra díszített darabokat) igen nagy becsben tartották, főleg, hogy a régebbi korokban amikor maguk szőtték a textíliát, igen féltették a kényes, nagy gonddal előállított konyhai darabokat is.

A nem oly régen használatos kinyúlt kistrikó nem tűnik mára vonzónak, de továbbra is biztos kézzel nyúlnak a konyhai rongyok után a nők. Szükség van rájuk, és mára a világ változott annyit, hogy megengedhetjük magunknak, hogy ne csak ünnepeken vegyük körül magunkat szép használati tárgyakkal. Köznapi luxus ez, ami nélkül lehet élni, mert a vizet ma is felszívná egy kopott póló – ugyanakkor ma már annyi mindenre költünk, amire egykor nem áldoztak, és annyi hasztalan kacattal vesszük körül magunkat, hogy ha inkább egy használati tárgyból választunk dekoratívat, szívünknek kedveset, szerintem jó (jobb) döntést hozunk.

Milyen tehát a jó konyharuha?

Olyan, ami szép, és sokáig szép is marad, ha vigyázunk rá – dacára a használatnak. Természetes alapanyagú, len vagy pamut, de mindenképp olyan, ami jó nedvszívó képességgel rendelkezik. Továbbá se nem túl nagy, se nem kicsi. Mert a nagyobb méretű konyharuha nem áll jól kézre, a kicsi meg nem való semmire. Se nem takar, se nem zavar, olyan, mintha nem is lenne. Számít az alapanyag vastagsága is: az a jó, ha olyan 300 g/m2. rostsűrűségű darabot találunk. Ha ilyet vásárolunk, nem lőhetünk mellé.

A konyharuhák egy részét inkább csak takarásra használjuk a konyhában ma is, vagy a konyhai dizájnt szolgálja, egy része azonban meglehetősen nagy igénybevételnek van kitéve. Zsíros foltoktól kezdve mindent (is) törölgetünk azokkal a konyhában. Így gyakran kell mosni és fertőtleníteni azokat –  érdemes hát strapabíró, egyszínű (vagyis minta nélküli) konyharuhákat választani, hogy se kifőzésnél, se vegyszeres fertőtlenítésnél ne jelentsen gondot a minta őrizgetése.

Fontos az is, hogy a konyharuhák mosásánál egyáltalán ne használjunk öblítőt, hiszen ezek érintkezhetnek élelmiszerrel, illetve vizes környezetben dolgozunk velük, ahol kioldódhat az öblítő maradéka. De éppolyan fontos, hogy a mosószert meg a fertőtlenítőt a lehető legalaposabban öblítsük ki belőlük. A konyharuha, konyharuha. A konyhában van a helye, a lakás más pontjain ne használjuk, vagyis nem azonos a porronggyal és az ablaktisztításnál se a konyharuhát vessük be.

És hogy milyen csodákat szereznék be szívesen, ha most kezdenék konyharuhagyűjtésbe?

Szívek és boríték, ezzel nem lehet melléfogni egy konyhában sem:

A konyhai élethez közel állnak a baromfik, nem? Ha igen, akkor itt van egy csodás, tyúkos konyharuha!

Fekete-fehér, igen-nem? Igen!

Csíkos, mintás, színes cukik:

Ez egy igazán vicces darab, ezzel nem lehet csak úgy fejetlenül tenni venni a konyhában!

Egy klasszikussal zárjuk a sort. Fogadjunk, hogy ilyen kockás kis konyharuhája mindenkinek van!