Séta, gyaloglás, kirándulás, az ünnepi lakomázások és punnyadások levezetéseként. Kikapcsolódás a friss levegőn. Nem sokaknak adatik meg, hogy gyönyörű fenyvesekben tegyék ezeket a kirándulásokat, kis hazánkban ugyanis a legtöbb helyen lombhullató fák, cserjék színezik a tájat. Nekem szerencsém van, mert ha elindulok gyalogolni, a falu végén csak felkapaszkodok a dombra, és ott már erdei fenyők csoportja vár – igaz, ők tájidegenek, de szeretem beszippantani illatukat, nyáron az árnyukban szusszanni egyet, télen pedig üdítően hatnak akár hó van, akár csak a kopár mészkő. Jó lenne az örökzöldek közt feltöltődni, de legtöbbször marad a lombtalan ágak, az ázó avar, a szélben zörgő vesszők és az őszről itt maradt termések, száradt fűszálak látványa.
És mindezek fénytelen szürkesége. Vagy éppen ezernyi árnyalata? Galambszürke, palaszürke, egérszürke, és efféle jelzőkkel tarkíthatjuk a mondandónkat, ha minél pontosabban szeretnénk kifejezni egy szín hovatartozását. Az egyhangú, unalmas dolgok is szürkék, mint a hétköznapok, a világ, az ember, a stílus, a hivatalnok, a veréb.
A szürke lehet barát is. Nem csak a palackban, januári vidítónak! Ismerjük fel a mezőn, a kertben fellelhető szürkék egyhangúságában az egyedit. Ha igazi téli napon indulunk útnak, reggel még fehér zúzmara csipkézheti a füveket, az ágakat. Ha egy pillanatra kibújik a nap a felhők közül, pompás fotótémává válhat egy szomorúan bókoló fű is.
Érdemes gyűjteni egy csokorra való „gazt”. Ha közelebbről megnézzük, nem is gazok, csupa kedves növény őszről itt maradt csontváza: királydinnye, aranyvessző, mácsonya, len, apróbojtorján, csörgőfa termése és megannyi társuk, amelyekből hatalmas, pompás csokrot köthetünk. A szárakat spirálisan fogjuk össze, így jól meg fogják tartani egymást. Érdemes kesztyűben dolgozni, mert a száraz kórók érdesek, szúrósak lehetnek. Remekül mutat majd a csokor a teraszon, a hideg reggel akár ki is csipkézi jégkezével. Egy régi kupába állítva kellemes hangulatot teremt az előszobában is tavaszig, amikor lecserélhetjük üde növénykére, a csokor pedig a komposzton élheti utóéletét.
Aki hely hiányában nem gondolkodik gigantikus méretekben, egy maréknyi megszáradt aranyvesszőhajtással is puha-meleg hangulatú kompozíciót állíthat össze. Olyan jó ránézni, mintha egy cirógatnivaló, pihepuha kis bundácska pihenne az egyszerű üvegvázában.
Az iszalag vagy folyondár (Clematis) megszáradt terméscsoportjai gyapjúgomolyag-szerűen billegnek a megszáradt szárakon. Ezek lecsipkedve szépen mutatnak egy üvegtálban. Érdemes fedeles változatban gondolkodni, hogy a pihék ne szálljanak szét száradás közben a szobában, és ne lepje be a por.
Amíg még itt vannak a hosszú, sötét délutánok, a vízkeresztkor lebontott ünnepi égősorok se kerüljenek a süllyesztőbe! Akár egy öblösebb befőttesüvegben gyömöszölt szöszös gomolyagok közé tekerhetjük, és így természetes kis hangulatlámpává lényegülhet.
A januári naptárban is sorakoznak ünnepnapok, név- és születésnapok. Az ajándékok csinosításához ezek a termések, a nyuszifül, a gyapjas tisztesfű vagy a hamvaska molyhos levelei pompások.
Ugye, hogy nem is olyan egyhangú a szürke, még ha nem is rózsaszín szemüvegen át tekintünk rá?
Ajánljuk még:
MEGSZABADULTAM ETTŐL AZ ÖT DOLOGTÓL AZ OTTHONOMBAN, ÉS AZÓTA BOLDOGABB VAGYOK
TESZTELTÜK: VALÓBAN KI LEHET FEHÉRÍTENI A BESÁRGULT CSIPKÉT?
VESSZŐCSILLAGOS AJTÓDÍSZ TERMÉSZETES ANYAGOKBÓL
4 szobanövény, ami visszahozza a tavaszt és télen is színt varázsol az otthonodba
„A tél nem csak a szürkeségé!” – ez a jeligém, mióta a kötelező és kellőképp fárasztó lakásfelújítás után a dekorációkra összpontosítottam a figyelmemet. Színpompás, virágba boruló növényeket álmodtam meg a nappaliba, amiket még a hidegebb időszakban is bátran, gond nélkül csodálhatok. Hogy lehetetlen-e? Közel sem! Mutatom, melyek azok a szobanövények, amelyek télen is tavaszt varázsolnak az otthonodba.
