Visszaállhat a természet rendje, ha felhagyunk az idő manipulálásával

Megosztó

Visszaállhat a természet rendje, ha felhagyunk az idő manipulálásával

Nagyjából azóta kufárkodik az ember az idővel, amióta csak létezik kulturális időszámítás, azaz mióta (kevésnek találva a napóra csalhatatlan mércéjét) megalkottuk a mechanikus órákat. Méri, visszapörgeti, megnyújtja: próbálkozik hasznot húzni az idő múlásából különböző trükkökkel. Ezerévek távlatából egyetlen bizonyosságot látunk: minden esetben a jobb életminőség érdekében, a saját magunk által választott életritmushoz próbáltuk igazítani az óra járását. Többek között emiatt bonyolítottuk meg életünket a 20. században az óraátállítással.

Mit diktál a természet rendje?

Két napfordulóval és két nap-éj egyenlőséggel szabályozza a természet a bolygó életének ritmusát, így minden évszaknak megvan a maga „csillagászati középpontja”. Olyan viszonyítási pont ez, amelyhez az idő mérését is igazítjuk: a tavaszi (március 21. körül) és őszi (szeptember 23. körül) nap-éj egyenlőség alkalmával, amikor az Egyenlítő áthalad a Nap középpontján, a nappal és az éjszaka hossza szinte megegyezik, a nyári (június 21.) napforduló a leghosszabb nappallal, míg a téli (december 21.) napforduló a leghosszabb éjszakával „kényeztet” bennünket.

Az égi jelenségek strukturáló ereje abban rejlik, hogy figyelni tanítanak: megtanítottak minket számba venni a változásokat és alkalmazkodni a természet ritmusához.

Bár az óraátállítás gondolatát Benjamin Franklinnek tulajdonítják, végül csak jóval később, 1916-ban alkalmazták először a módszert, az Egyesült Államokban, energiatakarékosság céljából, majd Európa is átvette ezt a gyakorlatot. A takarékosság szempontja (kevesebb világítás szükséges így) máig uralkodó nézet az óraátállítás előnyeit hangsúlyozók körében.

Fotó: 123RF

Magyarországon Az Est 1916. április 16-i számában hozták az olvasók tudomására a nyári időszámítás bevezetését, melyet április 30-án éjszaka 11 órára időzítettek: ekkor kellett egy órával előbbre állítani a mutatót, ami szeptember 30-ig így is maradt. Mint minden újdonság, nyilván ez is felborzolta a kedélyeket, ám a „vihar” szép csendesen elült szeptember 30-ig, a téli időszámításra való átállásig.

Az óraátállítás 20. századi története valóságos kalandregény. Nemcsak népszerűsége ingadozott, de alkalmazását is szünetek és vicces körülmények tarkították. Magyarországon 1954 és 1957 között az elektromos energiával való takarékosság miatt működtettek két időzónát az évek során, majd 1957 és 1979 között megszűnt az időmérő „manipulálása”.

Clock in the autumn

Fotó: 123RF

Majd 1980. április 6-ban vezették be ismét, – úgy tűnik, „utoljára” – a nyári időszámítást, ugyancsak energiamegtakarítási megfontolásból: a napfényes órák számának növekedésével több villamosenergiát takaríthattunk meg. Az Európai Unió végül 1996-ban egységesítette a nyári időszámítással kapcsolatos irányelveket, és ekkortól kormányrendelet szabályozta az óra átállítását.

Gazdasági érvek kontra egészségügyi szempontok

A MAVIR (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító ZRT.) mérései szerint a nyári időszámításra való átállás jelentős villamosenergia-megtakarítást eredményezett:

éves szinten egy közepes méretű hazai város teljes fogyasztásával egyenértékű áramot spóroltunk meg.

A legutolsó, tehát 1980. évi bevezetésétől a nyári időszámításnak köszönhetően mindösszesen 4000 gigawattórát, azaz a teljes ország ötheti áramfogyasztását takarítottuk meg – ezzel összefüggésben károsanyag-kibocsájtás terén is kevesebb van a számlánkon, vagyis a környezetnek is jót teszünk vele. Mindezzel együtt az óra előre- és visszaállítása biológiai ritmusunkat is megbolygatta, többféle panasszal keserítve meg bennünket évente kétszer is a mutató tologatása utáni hetekben.

Sand and golden glitter passing through the glass bulbs of an hourglass measuring the passing time as it counts down to a deadline or closure on a black background with copy space

Fotó: 123RF

Az Európai Parlament (EP) 2019. március 26-án döntött az egy órás óraátállítás 2021-ben való megszüntetéséről, társaadlmi egyeztetés alapján, melynek keretében a megkérdezettek 84 százaléka az óraátállítás ellen voksolt. Az EP döntésének értelmében tehát már 2021. tavaszán minden tagállam eldönthette volna, melyik időzónában szeretne maradni. Az EP saját döntése azonban nem volt elegendő az óraátállítás megszüntetéséhez, ugyanis ezt követte volna a nemzeti kormányokat képviselő tagállami Tanáccsal való egyeztetés és konszenzus kialakítása, amely mai napig várat magára. Akik tehát nagy reményeket fűztek a helyzet rendezéséhez, azoknak bizony csalódniuk kellett, hiszen ma is visszatekertük az idő kerekét egy órával hajnali 3:00-kor, így 2025. márciusában állíthatjuk előre ismét vekkereinket. 

A jelenlegi magyar elnökség idején is napirenden van a téma, azzal az állásponttal, hogy az óraátállításnak úgy volna értelme, ha ezt minden állam egységesen elfogadná és alkalmazná, különben időeltolódásban élnénk szomszédainkhoz képest.

concept of time and hands

Fotó: 123RF

Az egészségügyi tényezők közül az alvás és ébrenlét ciklusának szabályozása az az elsődleges szempont, ami miatt a Magyar Alvásszövetség is üdvözölte az EP döntését az óraátállítás eltörléséről. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy

visszatérünk a természetes életritmushoz, hiszen nem erőltethető rá az emberi szervezetre a folyamatos ritmusváltás.

Statisztikai adatok szerint az óraátállítás hatása a balesetek arányának megnövekedésében is tetten érhető, így mindenképpen javasolt annak eltörlése. 2017-ben éppen a finnek által kezdeményezett petíció nyomán került terítékre a kérdés az Európai Parlamentben. A 70 ezer aláírással beadott indítvány éppen ezekre az egészségügyi okokra hivatkozva kérte az óraátállítás megszüntetését.

Detail of the Prague Astronomical Clock (Orloj) in the Old Town

Fotó: 123RF 

Végleg átállni, de hová?

A lakossági preferenciákat tekintve a magyar népesség zöme (78%) egyértelműen üdvözli az óraátállítás megszüntetését és szintén többen vannak (62%), akik a nyári időszámítás megtartása mellett voksoltak. A meteorológusok viszont arra figyelmeztetnek, hogy sem a bioritmusunk, sem pedig az információáramlás szempontjából nem ez volna az előnyös választás.

Bár nincsenek tudományos bizonyítékok az óratologatás hosszútávú egészségkárosító hatására, abban egyetértenek a szakemberek, hogy a megszokott bioritmusunkból mindenképpen kizökkent egy időre.

Olyan, mintha más időzónába utaznánk: ahány óra az eltérés, minimálisan annyi hétre van szüksége a szervezetnek az átálláshoz. Az egyórás eltérések tehát legalább egy hétig megviselnek. További meteorológiai szempontok szerint pedig az előrejelzéseket is egy órával korábban kapnánk meg, amennyiben végül a téli időszámítás mellett döntenénk.

Alarm clock and scarf.

Fotó: 123RF 

Az óraállítgatás megszüntetésének igénye nyilvánvalóan összefügg a 21. századi európai ember életminőségében és életformáiban bekövetkezett változásokkal. Az alternatív energiaforrások térnyerésével és az online és digitális megoldások széleskörű elterjedésével egyrészt képesek vagyunk energiatudatosabban élni, másrészt pedig tevékenységeinket egyre kevésbé befolyásolja a napos órák száma. Így valószínű, hogy nincs is szükségünk az időmérés további manipulációjára; úgy tűnik, elegendő lesz nekünk ezentúl a természet megbízható rendje, és engedjük az időt a maga csillagösvényén haladni.

Nyitókép: 123RF

Ajánljuk még:

Tényleg nem fér bele az időbe a sport?

Évek óta küzdök azért, hogy a mozgás, a rendszeres sportolás stabilan jelen legyen az életemben. Hatalmas kihívás ez számomra. Hol jobban, hol kevésbé, de azért sikerül valamelyest becsempésznem a hétköznapjaimba a mozgást, csak ahogyan mások, én is az idővel állok hadilábon.