A világ legjobb címe. Vagy nem... – Hazug igazságok nyomában

Elképesztő népszerűségnek örvendenek a világ nagy igazságait / hazugságait leleplező összeesküvés-elméletek. Ezek arra az elvre épülnek, hogy minden társadalmi, gazdasági, politikai jelenség mögött kell lennie valami mélyebb mozgatóerőnek, hiszen bármi is történjék a világon, abból egyesek biztosan profitálni fognak anyagilag is, míg mások nem, vagy egyenesen veszítenek. Szeretnénk a dolgok mögé látni, ám amikor úgy érezzük, hogy sikerült, kiderül, hogy vannak, akik rajtunk keresztül még mélyebbre láttak. Manipulálnak minket, vagy mi manipuláljuk önmagunkat? Kívül lehet maradni egy rendszeren, aminek nincsenek külső határai?  

Kezdjük az okfejtést egészen közelről, a marketing irányából. Bármilyen, ember által lakott területen járok, lépten-nyomon jelek, szlogenek sokaságával találkozom.

Bármit nézek, olvasok, mindenhol termékek nyílt vagy bújtatott reklámjai sorakoznak.  

Ha magamból indulok ki, úgy feltételezem, hogy tudom mire van szükségem, azt is, hogy mik a lehetőségeim, így hát felőlem aztán érhet bármilyen marketingcunami, nem fog befolyásolni különösebben.

Aztán megnéztem pár videót, ahol egy ismert magyar illuzionista könnyűszerrel manipulálta áldozatait, és elképedtem. Nem volt semmiféle trükk, egyszerűen csak akarata szerint használta az alanyról szerzett ismereteit és a környezetet, képeket, szavakat, hangokat. A többit elvégezte az alany, akinek gondolattársítása és a választási helyzetbe való vetettsége tökéletesen elég volt a várt válasz megadásához.

Vajon amikor hirtelen választási helyzetbe kerültem, hányszor csapott be elmém a frissen tákolt képzettársításaival? És vajon spontán zajlott le mindez, vagy valakiknek az akarata szerint?

Az emberiség egy jelentős százaléka ma is azt kutatja, 

– most, éppen ebben a percben is –, hogy miként lehet az emberek számára a leghatékonyabban eladni valamit, legyen az egy termék, egy gondolat vagy akár egy eszme.

Második nekifutásra tételezzük fel, hogy már tisztában vagyunk az előzőekkel, és gyanakvással szemléljük a világot. Kritikusan állunk minden döntési helyzet elébe, hiszen felismertük, hogy azt adnak el nekünk, amit csak akarnak. „Lelepleztük a rendszert”, és mivel szeretnénk embertársainkat is megóvni a csapdáktól, hirdetni kezdjük felismerésünket. Mi történik ekkor? Hirtelen azt vesszük észre, hogy egyre többen mondják azt, amit mi is. Pontosabban azt, némi kiegészítéssel. Mivel egészítik ki? Légből kapott összevisszaságokkal, ufókkal, ősi próféciákkal, lapos Földdel. Elárasztanak ezzel mindent. Ezt hívjuk hírelhárításnak.

Így mi, akik csak valós tényeket állítottunk, egy kalap alá sorolódunk a nyilvánvalóan hitelt nem érdemlő hírelhárítóval, és elveszítjük önmagunk hitelességét. A hallgatóság még hívő része pedig hitelt ad annak is, aki az összevisszaságokat hirdeti. Így is, úgy is meg lesz osztva a társadalom, és a megosztottságban pedig elvész a valódi tartalom.

Úgy érzem, valahol itt tartunk most.

Majd’ mindenki tudja, hogy mekkora a ránk háruló befolyásolási szándék, de már annyi összeesküvés-elméletet hallott, hogy nem érdekli az egész.

A leleplező elméletek ugyanúgy részei a manipulációnak, mint az eredeti szándék volt, az eredmény pedig a társadalmi közöny. Amíg személyes problémái vannak az embereknek, addig az efféle össztársadalmi stratégiai játékra nem marad energia.  

Kívül lehet maradni? Csak a magam nevében nyilatkozhatom, hogy törekedni lehet rá. Javaslatom szerint érdemes a váratlan, kikényszerített döntési helyzeteket elkerülni, vagy amennyire csak lehet, időt nyerni az adott helyzetben. Nem érdemes spontán választani, vásárolni, vagy valami mellett letenni a voksunk, anélkül, hogy tudatosítottuk volna, hogy valóban értékrendünknek megfelelő a döntés. Úgy érzem, hogy a „jobbító szándékú” leleplező elméleteket csak akkor érdemes továbbadni, ha maradéktalanul meggyőződtünk annak igazságtartalmáról, különben többet ártunk vele, mint amennyi jót teszünk.

Ui.: Fogalmam sincs, hogy mi a világ legjobb címe, de örülök, hogy végigolvastad ezt a cikket!