Megosztó

A mai gyerekek már alig ismerik a közmondásokat: de fontosak ezek ma?

A mai gyerekek már alig-alig ismerik a közmondásainkat, panaszkodnak is emiatt a felvételi teszteket töltögetve. De ennél nagyobb a tét. Miért baj, ha elvész ez a tudásunk?

Tanárként szomorúan tapasztalom, hogy alig ismerik a gyerekek a közmondásokat. A középiskolai magyar felvételik egyik legrettegettebb része a közmondások felismerése, kiegészítése, befejezése, ami ugyan csak kevés pontot ér, de ezt rendszerint el is bukják a tanulók. Felkészülni igazából nem lehet erre a típusú feladatra, mert – szerencsére – annyi szólásunk, közmondásunk van, hogy még a legközismertebbeket is lehetetlen bemagolni.

Pedig a gyakorlatban a gyerekeknek be kellene magolniuk ezeket, hiszen otthon már alig-alig hallanak ilyen mondásokat, nem „hozzák magukkal” ezt az ismeretet, könyveket nemigen olvasnak, a nagyszülőkkel való kapcsolattartás is sokszor jóval kevesebb a kelleténél.

Persze, már egész más kort élünk, mások a mesék, megváltoztak a gyermekjátékok, a gyermeki és családi időtöltések. Olyan nagy baj, ha pont egy ilyen idejétmúlt ismeret, mint a közmondások világa, egyszerűen csak a feledés homályába merül? Szerintem igenis nagy baj. 

A közmondások ugyanis a kollektív tudat esszenciái.

Mindazt, amit őseink megtapasztaltak a saját bőrükön, ezekben a közmondásokban adták tovább utódaiknak. Mert – rögtön példázva is ennek igazságát – okos ember, ugyebár, a más kárán tanul.

Közmondásként pedig az maradt fenn, amelynek a hitelét sok-sok ember tapasztalata támasztotta alá. Olyan bölcsességek ezek, amelyek hosszú évszázadokon keresztül kristályosodtak ki, hogy útmutatót adjanak az élethez. De nem is az a legnagyobb gond, hogy a mai gyerekek, fiatalok tarsolyában nincsenek meg ezek az útmutatók: a baj az, hogy ha ők nem ismerik már ezeket a szólásokat, közmondásokat, akkor azokat át sem fogják tudni adni a gyermekeiknek. Vagyis a hosszú időn át érlelt bölcsességek előbb-utóbb teljesen elvesznek, és ezzel a kollektív tudat legjavát veszítjük el.

Azt a kincset hagyjuk elherdálni, amelyet nemzedékről nemzedékre egymás kezébe helyeztek a felmenők és utódaik. Elmondták sokszor, hogy jól az eszünkbe vésődjön, és adott esetben akár meg is óvjon bennünket. Hányszor cselekedtem haladéktalanul, csak mert a fülemben csengett a „kétszer ad, ki gyorsan ad” bölcsessége! Vagy hány csínytevéstől riasztott el az „addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik” intelme! És ezek csak azok az esetek, amelyekre konkrétan emlékszem, de még hány szituációban tereli a cselekvéseinket tudattalanul is egy-egy mélyen bennünk gyökerező bölcsesség!

Talán borúlátó vagyok, de nehezen tudom elképzelni, hogy két-három nemzedék múlva ismert lesz ezeknek a közmondásoknak a nagy része. Vajon hány generáció kell, hogy végleg eltűnjenek? Valószínűleg nem olyan sok. A könyvek egy ideig még őrzik őket, de az teljesen más, mintha a hétköznapi beszéd részei lennének. Pedig elevenen, élően kellene őrizni ezt a bölcsességet, konkrét helyzetben használva, hiszen találóan tömörítik a lényeget, pár szóba sűrítve egy sor fontos megállapítást.

Azt sajnálom a leginkább, hogy kárba vész felmenőink rengeteg botlása és tapasztalata, az abból kisarjadt bölcsesség. De legalább annyit tehetünk, hogy mi magunk tudatosan figyelünk arra: gyermekeink rendszeresen halljanak tőlünk ilyen bölcsességeket – és nem azért, mert a felvételire majd milyen jól fog jönni.

Nyitókép: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

Ajánljuk még:

Az év első hétvégéjén pótold be a tavalyi év sikerfilmjeit!

2023-ban már szinte teljesen magához tért a filmipar, a forgatások és premierek száma közelíteni látszott a 2020 előtti adatokhoz, így bőven volt miből válogatni a mozizóknak. Aki lemaradt valamiről, még pótolhatja – dráma, vígjáték, szuperhősfilm és akcióthriller is került a tavalyi kedvenceinkből készült válogatásba.

 

Már követem az oldalt

X