11 ezer magzat vs 11 ezer nő akarata – megnéztük a The Janes című dokumentumfilmet

1973-ban az amerikai legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek minősítette az abortusz tiltását, ezzel az amerikai nők számára az első trimeszterben legálissá vált a művi terhességmegszakítás. 2022. június 24-én viszont ezt a döntést felülírták, újra a tagállamok kezébe adva a lehetőséget, hogy nemet, vagy igent mondjanak az abortuszra. Ezért is aktuális most az HBO Maxon elérhető The Janes – a döntés joga című dokumentumfilm, 

Visszamegyünk az időben?

Június 24-én az amerikai legfelsőbb bíróság érvénytelenítette az 1973-as Roe kontra Wade döntést, ezzel azt mondták ki, hogy a tagállamok szabadon rendelkezhetnek az abortuszról és nem minősül törvénytelennek, ha egy-egy állam betiltja azt. A bírósági döntés tüntetésekhez vezetett Amerika-szerte, abortuszpárti nők országos szexsztrájkot hirdettek, a július 4-i Függetlenség Napján hírességek a közösségi oldalakon emelték fel a hangjukat a döntés ellen. Mindeközben a republikánus államok vezetői és egyházi elöljárók, köztük Ferenc pápa egyik tanácsadója is üdvözölte a döntést.

A mostani döntéssel sokak szerint az amerikai társadalom visszamegy az időben. Ez nem teljesen fedi a valóságot, de az biztos, hogy napjainkra politikai síkra terelték az egyébként rendkívül sokrétegű, bonyolult és persze érzelmekkel átszőtt kérdést.

Mostantól Amerikában a – republikánus vagy demokrata vezetésű, ezáltal nagyjából fix álláspontot képviselő – államok önállóan dönthetik el, hogyan szabályozzák a kérdést. A szabályozás pedig jelenleg még napról napra változik. Egyelőre kilenc olyan állam (például Oklahoma, Louisiana) van, ahol illegálissá vált a művi terhességmegszakítás, kivéve ha az anya élete forog kockán, ugyanakkor további néhány államban hasonló szabályozás lép életbe hamarosan. Tagállamonként eltérő, hogy mi számít még illegálisnak és mi nem. Több mint húsz államban (Kalifornia, Washington, New York, Florida stb.) továbbra is törvényes az abortusz, de különbségek vannak hol hányadik hétig engedélyezik azt. Floridában például szigorítottak, július elsejétől a 15. hétig el kell végezni, máshol a 20. vagy a 22. hétig is engedélyezik, Virginiában pedig még a harmadik trimeszterig is elvégeztethető.

De, hogy miért mondják azt sokan, hogy ezzel a döntéssel a 20. század közepéhez térünk vissza? Talán ennek megértésében segít Tia Lessin és Emma Pildes rendezők The Janes – A döntés joga című dokumentumfilmje.

A hatvanas évek végén járunk, az Egyesült Államokban, Chicagoban polgárjogi, háborúellenes és a nőjogi mozgalmak idején. Az USA-ban ekkoriban illegális az abortusz, bűncselekménynek számít. „Mit szeretne, Cadillac-et Chevrolet-et, vagy Rolls Royce-t” – így beszélt kódolva az abortuszról a maffia, amely 500, 750, vagy 1000 dollárért végezték el a terhességmegszakítást.

„Két nő a semmi közepén egy motelben és véreznek” – emlékszik vissza saját, fiatal nőként átélt abortuszára egy középkorú asszony a film elején.

Fogamzásgátló tablettát vagy pesszáriumot csak házas nőknek írtak fel az orvosok, így volt aki, kamu-jegygyűrűvel, vagy álnéven ment a nőgyógyászhoz receptért. A film szerint a munkaadók a terhes nőket nem engedték dolgozni. A nők nem kívánt terhesség esetén sokszor maguk próbáltak véget vetni a terhességnek, volt, hogy átszúrták a méhüket, vagy vegyi anyagokat használtak, az életüket kockáztatva ezzel. A Cook megyei kórházban külön szeptikusabortusz-részleg működött. 

Ilyen körülmények között alakult a Jane, fiatal nők, anyák alkotta mozgalom, akik illegális módon, de megfizethető áron nyújtották a nőknek az abortuszt. A dokumentumfilmben a Jane-ek, azaz a szervezet tagjai visszaemlékezésiből ismerjük meg a mozgalom történetét.

„Terhes vagy? Segítség kell? Hívd Jane-t!” – így hirdették magukat hirdetőtáblákon, posztereken, magazinokban. A várandós nők pedig felhívták őket.

A beavatkozásokat eleinte egy Mississippiből származó orvos és polgárjogi aktivista végezte, akit később letartóztattak. Őt egy laikus, korábban burkolóként dolgozó férfi (aki Dr. Kaplan álnéven működött) váltotta, aki egy sebész mellett tanulta meg a módszert, majd ezt továbbadta Jane tagjainak, és onnantól saját maguk végezték a beavatkozásokat. A szolgáltatás úgy működött, hogy a „Front” nevű helyszínről (egy váróteremként funkcionáló lakás) a „Hely”-re (itt történt a műtét, sokszor egyikük lakásán) szállították autóval a pácienseket. Minden héten máshol dolgoztak, ha kellett, öt perc alatt fel tudták számolni a rendelőt.

A Jane tagjai úgy érezték, helyesen cselekszenek. „De a társadalom szemében mi szemétládák voltunk” – szögezi Jody, az egyik vezető tag, aki maga is átesett abortuszon. Rákos beteg és kétgyermekes anya volt, mikor teherbe esett, ám őt kórházban műtötték.

Aztán elérkezett 1970, New York államban eltörölték az abortusztörvényt, így akik anyagilag megengedhették maguknak, odautaztak, hogy legálisan végeztethessék el a műtétet. Ezzel azonban a Jane szerepe nem szűnt meg: innentől leginkább alsó-középosztálybeli, és zömében fekete nők fordultak hozzájuk, fehér középosztálybeli nőkhöz segítségért.
„Fiatalok voltunk, és kicsit Istent játszottunk” – fogalmazott egyikük.

Száz dollárért műtöttek, napi harmincszor, heti három nap.

Tudták, mégis békén hagyták őket

A rendőrség valószínűleg jóideig tudott a tevékenységükről. „Mindenki tudta, mégis békén hagytak minket” – meséli egyikük. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy rendőrök, ügyészek, bírók lányai, feleségei, szeretői is megfordultak a Jane-ek ügyfelei közt.

Aztán 1973-ban egy kliensük hozzátartozója feljelentette őket, a rendőrség razziát tartott, hét embert tartóztattak le, egyikük Judith, szoptatós kismamaként került rácsok mögé. A vád tizenegy rendbeli abortusz és bűnszövetségben elkövetett abortusz volt. 110 év börtön fenyegette őket. Hiába voltak tele az újságok a letartóztatás hírével, az emberek mégis továbbra is hívták a Jane-t, égtek a vonalak.

Majd elérkezett 1973. Ez év január 22-én a Legfelsőbb Bíróság 46 államban legalizálta az abortuszt, pontosabban a magánélethez való jogra hivatkozva az abortusz tiltását az első trimeszterben alkotmányellenesnek nyilvánította. A Jane-ek szabadulhattak, és már nem volt szükség a munkájukra.

 A Jane-mozgalom 1968-73 között 11 ezer biztonságos, olcsó, illegális abortuszt hajtott végre. A törvény után a Cook megyei kórház bezárta a szeptikusabortusz-részlegét, mert már arra sem volt szükség.

Az abortusz témája örök, megosztó kérdés. Ember-e a magzat? Ha igen, az abortusz gyilkosság? Ha nem, az abortusz csak az anyai, szülői, orvosi felelősség kérdése? És ki dönthet a magzat életéről?

A dokufilm erénye, hogy az amerikai társadalom egy olyan korszakáról beszél, amiről ugyan a vietnami háború és a polgárjogi mozgalmak miatt sokat hallottunk, de a nők szerepe máig kibeszéletlen, ismeretlen volt. Ugyanakkor egyoldalúan, hősként ünnepli a letartóztatott nőket, a Jane tagjait. Akik – muszáj kimondani –

miközben tizenegyezer nőt mentettek meg, tizenegyezer magzattal végeztek.

Vannak egészen szürreális részei is a filmnek, mikor egy Jane-tag, úgy mutatja be a beavatkozás során használt műszereket, például egy tágítót vagy a küretet (méhfal kaparására alkalmas eszköz) mint hogyha a világ legtermészetesebb dolga lenne ezeknek a használata. Ellenben nem beszél arról mélységeiben, hogy vajon ezek a most már bőven nagymama korú asszonyok hogyan képesek egy életen át hordozni azt a pszichés terhet, amit küldetésük rótt rájuk. „Örülök, hogy segítettünk, de bár ne kellett volna” – vallja könnyes szemmel egyikük.

Kérdés viszont ma is, mi vár azon amerikai nőkre, akik nem tehetik meg, hogy egy másik államba utazzanak nem kívánt terhességük megszakításáért? Azt valószínűleg senki nem szeretné, hogy a  21. században nők a saját életükkel kockáztassák, vagy titokban, lakásokban orvosi képzettség nélküli magzatelhajtók végezzenek terhességmegszakítást. Ahogyan az is irreálisnak látszik, hogy minden megfogant magzat megszülessen, majd boldog családban nőjön fel. A középút pedig még nem látszik…

Nyitókép: HBO