Virágzó közösségek, áldáshozó hagyományok – az idei Úrnapja legerősebb üzenete Budaörsről

Kult

Virágzó közösségek, áldáshozó hagyományok – az idei Úrnapja legerősebb üzenete Budaörsről

Országszerte több településen is szokás virágos sátrat és virágszőnyeget készíteni Úrnapjára. A hagyomány leglátványosabb formáit talán a Budapest környéki, jórészt sváb és szlovák nemzetiségű településeiben figyelhetjük meg, és a káprázatos virágözön jelentéstartalma és üzenete egyre gazdagabb, ahogy távolodunk a szokás 19. századi formáitól. Az eredetileg elsősorban paraliturgikus cselekvésként meghonosodott úrnapi sátor-állítás és virágszőnyeg-készítés szerepe mára jócskán túlmutat az egyházi, vallásos kereteken: a helyi közösségek identitásának szerves részévé vált, és felértékelődött generációkat összekovácsoló, közösségszervező ereje. Idén Budaörsön követtük nyomon az egyik legszebb oltár készítését, majd a szombati koszorúkötést, a vasárnapi virágszőnyeg leterítését, és elmondhatjuk: a látvány csak a felszín, a lényeg a közösségi összetartozáson van. A hagyomány emberi oldalát mutatjuk.

Amikor felhívtam a budaörsi Jakob Bleyer Heimatmuseum igazgatóját azzal, hogy szeretném végigkövetni az idei úrnapi készülődést, azonnal Ritter Mariannt ajánlotta első megszólalóként. Örökké hálás leszek Dr. Gajdos-Frank Katalinnak ezért, hiszen általa nemcsak Mariannal ismerkedtünk meg, de a Deigner családdal, a Balázs családdal, a Párkányi- és a Nagy családdal is – és csak remélni tudom, hogy nem hagyok ki senkit a felsorolásból.

Úrnapi oltárt és virágszőnyeget szerettünk volna látni, de ennél sokkal többet kaptunk: szívmelengető beszélgetéseket, örömteli találkozásokat, és megható pillanatokat egy olyan közösség életéből, amely képes a virágok nyelvén is elmesélni, mit jelent a valódi összetartozás. 

Budaörsön négy virágos oltárt készítenek Úrnapjára, amit a négy égtáj felé tájolva állítanak fel a templom körül, majd ezeket az oltárokat kötik össze széles virágszőnyeggel, melyet a település különböző családjai és civil szervezetei készítenek.

Deigner Jolán, Ritter Mariann és Deigner László az előző évi oltárok fényképalbumával – Fotó: Roggs Fényképészet 

Az oltárok is több család összefogásával készülnek, minden évben más-más tematikával, és – amelyik oltáron nem valamilyen keretezett szentkép a központi motívum – arra minden évben új fő témát választanak, és aszerint tervezik és készítik el az oltárképet, amelyet a zöldekkel bevont és virágfüzérrel szegélyezett oltárra illesztenek. Az oltárkép elkészítése önmagában is egy nagy munka, hiszen a téma kijelölése után meg kell találni az arányoknak megfelelő ábrázolási módot, előrajzolva ki kell nagyítani, kinyomtatni, majd a felnagyított, kinyomtatott kép alapján elkészíteni a sablont, és kirakni – ugyancsak virágokból – a fő témát. 

A már két hónappal ezelőtt elkezdődött előkészületekbe akkor csöppentünk bele, mikor az oltárkép már majdnem elkészült. 

A Deigner és a Ritter család összefogásával készült oltárkép fő motívuma idén a hit és az ima erejétől remélt béke:

A hit és az ima hozzon békét a világnak – olvassuk a szárított virágokból kirakott oltárképen a biblia, az imára fogott kéz és a kereszt íves keretezéseként.

Laci bácsi az előző évek oltárképeiről mesél – Fotó: Roggs Fényképészet  

Az oltár elkészítése sok türelmet, technikai tudást, némi anyagi befektetést, időt és persze helyet is igényel: Mariannék garázsában hetek óta központi helyen állt a nagy asztal, a készülő új oltárképpel. Közös munka ez, nem egyszemélyes produkció: Deigner Jolán és Deigner László Mariannékkal közösen tervezik és készítik. A hagyomány átadása fokozatosan történik: a gyerekek még csak részmunkákat végeznek, a nagyobbak már koszorút fonnak, az oltárt és a köréje tervezett virágfüzért felnőttek készítik. Mindennek rendje van, a teljes folyamatban pedig akár ötvenen is részt vesznek. Kicsitől nagyig mindenkinek jut feladat az Úrnapja előtti héten. 

Két hónappal az ünnep előtt elkezdődnek már az előkészületek: „Valójában már Úrnapja után elkezdünk készülni a következő Úrnapjára: fejben már tervezgetjük, mi lesz az oltár fő témája” – mondja Deigner Laci bácsi. „Megvárjuk, hogy milyen évet hirdet az egyház, és ahhoz próbáljuk igazítani az oltár fő témáját. Tavaly készítettük először nálunk, hiszen itt van hely bőven” – teszi hozzá Mariann. „Jóval ünnep előtt készül már az oltárkép, majd Úrnapja előtti szombaton készítjük a kis koszorúkat és fonjuk a girlandot az oltár köré, és vonjuk be zölddel az oltár vázát.

A koszorúkat – miután megáldotta az atya – szétosztjuk, és mindenki hazaviszi, hogy áldott koszorúja legyen az otthonában a jövő évig”

– foglalja össze Mariann a készülődés ütemtervét.

Laci bácsi az előző évek oltárképeiről mesél – Fotó: Roggs Fényképészet   

Közben előkerül a az előző évek, évtizedek úrnapi oltárainak albuma, melyben minden képhez emlékek sora kötődik. „Régen a Herendi család készítette ezt az oltárt, majd amikor már idősödtek, bekapcsolódtunk mi, a Deigner család, majd csatlakozott Ritter Imre, Mariann nagybátyja, most pedig a Mariannak adjuk át az oltárkészítést. Édesanyám és Herendi néni nagyon jó barátságban voltak – innen a kapcsolat” – magyarázza Laci bácsi, miközben közösen forgatjuk az albumot, melyben minden fotón más-más oltárkép látható.

„Ezeket a motívumokat mi kezdtük. Azelőtt, amikor a Herendi család készítette az oltárt, kicsit máshogy nézett ki: az oltárnak egyszerűbb váza volt, egy betonháló, amit tölgyfaágakkal zöldeztek be, középre pedig az utolsó vacsora képét tették, azt rakták körbe virágokkal.

Amikor a mi kezünkbe került, elkezdtünk kreatívan igazodni az egyházi év témájához is, és minden évben új képet terveztünk. Például Szent Erzsébet évében Szent Erzsébetet raktuk ki a rózsákkal, a Szent László évben a Szent Lászlót ábrázoló oltárképet odaajándékoztuk a kápolnának, és búcsúkor a pap ki is rakta az oltár elé. 2003-ban az 1933-as első passiójáték emlékére és a passiójáték felújításának, 2003-as újraindulásának tiszteletére készült az oltárkép – ez volt az első passiójáték emblémája is. Ritter Imre indítója el és szervezte az első passiójátékot – mikor meglátta ezt az oltárképet, kicsordult a könnye...” – mutatja a lapozható albumot Laci bácsi.

Az idei oltárkép terve és a befejezés előtt álló kompozíció – Fotó: Roggs Fényképészet  

Az oltárkép száraz virágokból készül, praktikus okoknál fogva. A tervek szerint különböző színű szárítmányokat vásárolt Mariann, ezeket kellett méretre vágni, és az előrajzolt mintára ráragasztani. A biblia lapjait kell még befejezni, de nincs egyszerű dolga Laci bácsinak, aki a szalmaszálakat egyenként illeszti rá az alapra. Joli néni Hernádkakról származik, ahol gyermekkorában ugyancsak készítettek egyszerűbb virágoltárt. Itt, Budaörsön már asszonykorában tanulta meg a helyi hagyomány szerint díszesebb úrnapi oltár elkészítését. 

A Ritter és a Deigner család együtt készítik az oltárképet:

A szombati nap a családoké: mindenki együtt van, együtt készítjük a koszorúkat, a füzért és az oltár alapját, és ebből a munkából már a kis közösség apraja-nagyja egyaránt kiveszi a részét. A Herendi, a Deigner, a Párkányi, a Nagy, a Balázs  és a Ritter család tagjai Ritter Imre házánál gyűltek össze, az érkező családok mindegyike süteményt is tesz a közös asztalra, hiszen a készülődés jól belenyúlik a délutáni órákba. A gazdag felhozatalban Ritter nagymama foszlós kalácsa is gyorsan fogy. Nem véletlenül. Szétolvad a szánkban – gyorsan el is kérem a receptet Marianntól.

A szombati családi együttlétre készült foszlós kalács – Fotó: Roggs Fényképészet  

A foszlós kalács receptje
 
Hozzávalók: 
  • 1 kg liszt
  • 120 g cukor
  • 120 g vaj
  • 600 ml tej
  • 30 g élesztő
  • 2 csipet só
Elkészítés: 
Megszitáljuk a lisztet, az élesztőt egy kis cukorral és tejjel felfuttatjuk, majd összegyúrjuk, és hagyjuk kelni 30-45 percet. Mikor megkelt, saját ízlés szerint megfonjuk, megkenjük tojássárgával, és légkeveréses sütőben 150 fokon 40-45 perc alatt készre sütjük.

Rengeteg bazsarózsa zöldje szükséges az oltár és a füzér elkészítéséhez – Fotó: Roggs Fényképészet  

Az idei Úrnapja előtti szombat esősnek ígérkezett, de a nagy családi készülődésbe az időjárás sem tudott beleszólni. Mire megérkeztünk a helyszínre, már javában folytak az előkészületek: dobozokba rendezett virágok, rengeteg bazsarózsa szár, és már néhány koszorú is elkészült. „A legtöbb koszorút sóvirágból készítik, rezgővel” – mondja Mariann, és a teraszon szorgoskodó lányokra mutat, akik zöme a Párkányi családhoz tartozik. Ők már óvodás koruk óta részt vesznek az úrnapi előkészületekben, és ma már önállóan kötik a sóvirágból és rezgőből álló csinos koszorúkat.

„Édesanyám mindig azt mondta, hogy a koszorút ki kell akasztani a lakásba, mert ez megvéd a villámcsapástól, és addig kell ott hagyni, amíg a következő koszorú be nem kerül. Akkor a régit el kell égetni, és el kell szórni a kertben a hamuját, nem szabad a szemétbe dobni”

– mondja Deigner Laci bácsi. Mariann pedig azt is elmagyarázza, hogy a hagyományba való beletanulásnak az egyik színtere éppen a nemzetiségi óvoda, ahol minden helyi sváb család gyermeke eltöltött pár évet, és ahol ezeket a szokásokat is megtanulják.

Készülnek a sóvirág-koszorúk – Fotó: Roggs Fényképészet   

Közben a fiatalok egy része a bazsarózsa szárakat tisztítja és vágja méretre, az oltár körüli girlandhoz és az oltár hátteréhez. Az asszonyok a füzér mintáját tervezik éppen, amikor elered az eső, és a férfiak leviszik az oltár vázát a pincébe. Néhányan hozzá is fognak az oltár befűzéséhez: a rácsok közé illesztik be a leveles bazsarózsaszárat. Nagy felület, sok munka, többen is körbeállják a rács elemeit. Vasárnap reggel az elemekből álló oltár részeit kiviszik a templomhoz, és ott illesztik össze.

Az oltárt tartó rács előkészítése férfimunka – Fotó: Roggs Fényképészet  

A girlandot készítő asszonyok két piros és két fehér rózsából rakják ki a mintát, rezgőkkel és bazsarózsa levéllel gazdagítva.

Készül a girland az oltárral – Fotó: Roggs Fényképészet  

A fűzéshez biztos kéz kell, hiszen a kész dísznek súlya van, jól kell rögzíteni. Közben a korábbi évek élményei elevenednek fel: „Régen a nagyi rózsáiból fontuk a girlandot – emlékeztek, milyen szép volt?” – idézi fel Mariann. A nagymama foszlós kalácsa, a nagymama hajdani virágfüzérei, a nagymama kertje: mind jelen vannak, ma már a dédunokák számára is. Mariann két fia ugyanúgy kiveszi a részét a készülődésből, mint a felnőttek. A fiúk hordják a zöldet, segítenek cipelni, szőnyeget rakni – feltétlenül számítanak a segítségükre. Dorottya és Viki is apró gyermekként kapcsolódott be a munkába. Így válik életük és identitásuk szerves részévé a hagyomány.

Tasi Dorottya és Viki a bazsarózsa szárakat tisztítja – Fotó: Roggs Fényképészet  

Hajdanán a falu különböző részein négy ház előtt állítottak oltárt, de ma már a templom körül készül el a négy úrnapi oltár. A virágszőnyeget pedig felosztják egymás között a családok, de itt civil szervezetek is bekapcsolódnak: idén például az óvoda és a helyi cserkészek is készítettek egy-egy szakaszt. „Pár évvel ezelőtt a templomban kihirdették, hogy aki szeretne vállalni egy-egy részt, az jelentkezzen, így vannak újak is, akik bekapcsolódtak, hiszen vannak, akik már nem tudják vállalni családi okok miatt. Üres rész nem marad, a virágszőnyeg mindenképpen körbeér” – mondja Mariann. 

A szombati előkészületeket képgalériába is összefoglaltuk:

Vasárnap reggel 9 órakor kezdődik a szentmise, addig az oltároknak és a virágszőnyegnek is el kell készülnie. Hajnalban a férfiak kiviszik az előkészített elemeket, és felállítják az oltárt, majd az asszonyok feldíszítik. A Ritter és Deigner család által állított oltár különlegessége – az egyedi oltárképen túl – az a messzi múltból örökölt oltárterítő, melyet évről-évre elővesznek, és csak erre a célra használnak. A selyemre selyemmel készült úrihímzést önmagában is érdemes megcsodálni.

Aki nem az oltárokkal foglalkozik, az a virágszőnyeget rajzolja – többen sablon alapján – és rakja ki a tervezett mintát. A hagyományos a csíkos díszítés, valamint a különböző liturgikus motívumok: a kehely, a galamb, a kereszt, az ostya is gyakori minta, és minden évben kirakják a település nevét is az évszámmal. 

A hagyományos, csíkos minta a Ritter és Deigner családok szervezésében készült oltár előtt – Fotó: Roggs Fényképészet  

Az óvoda és a cserkész csapat is készít egy részt a széles virágszőnyegből, a cserkészek idézetet is beleszőnek. Ezt a szőnyeget nem lehet átlépni, ezért zöldekből kirakott átjárókat jelölnek ki helyenként, hogy a belső körből ki lehessen jönni, és be lehessen menni. Amikor az oltárok már állnak, és a virágszőnyeg is teljes, kordonokkal zárják le az egyre zsúfoltabbá váló útvonalat, hogy a kíváncsiskodók véletlenül se tudjanak rálépni a gondosan előkészített virágáldozatra.

Hamarosan a kordon is körbeér, hogy a körmenet végéig megóvja a virágszőnyeget – Fotó: Roggs Fényképészet  

Az egyik leggazdagabban fennmaradt hagyomány a budaörsi – nem véletlenül. Miközben körbejárjuk az impozáns virágokból és egyéb zöldekből készült szőnyeget és megcsodáljuk az oltárokat, kicsit meg is illetődünk: már kora reggel rengetegen vannak, és szinte egy nagy családként készülnek a körmenetre. Tapintható a várakozással teli izgalom, a templom környéke zsibongástól hangos, hiszen egymásnak is besegítenek: ha valaki befejezte már a részét, de maradt még virágja, körbejár, hogy elosztogassa, és persze egymás alkotásait is megcsodálják. Ilyen intenzív közös munkára csakis egy jól összekovácsolódott, összetartó közösség képes.

Az úrnapi hagyomány csodálatos alkalom az együttlétre: a hit megélésén túl a szokás valódi értelme a közösség megerősítése. 

Teljes pompájában a Ritter és Deigner családok szervezésében készült oltár – Fotó: Roggs Fényképészet  

A mise utáni körmenetet vezető pap minden oltárnál megáll, imádságot és áldást mond, majd miután körbeért a virágszőnyegen, máris lehet ajándékozni a koszorúkat. Az egy-egy oltárhoz készülő 150-200 sóvirág-koszorú hamar gazdára lel.

A vasárnapi virágszőnyeg készítését fotógalériában is dokumentáltuk:

A ceremónia végén kezdődik a bontás, ami nyilván sokkal gyorsabban megy, mint az elkészítés. Az oltárképet és a kellékeket elviszik, a virágszirmokat összesöprik és az önkormányzat köztisztasági szakemberei elviszik a kupacokba gyűjtött növényi hulladékot.

Csodálatos napok emlékét vittük haza Budaörsről: hálás köszönet érte. A közös öröm sokszoros áldás az összetartozásban – ez az idei budaörsi Úrnapja legerősebb üzenete.

Ajánljuk még:

Merj hibázni! – Akkor fogod tudni kezelni a változásokat

A ma kisgyerekeket nevelő generáció tagjaként bennem is gyakran felmerül a kérdés, milyen lesz a jövő 30-40 év múlva? Milyen körülmények között kell majd élniük a gyerekeimnek felnőttként? Valóban teljesen más lesz addigra a világ? És ha igen, hogyan tudom felkészíteni rá őket? Ilyen kérdéseken töprengve viszonylag hamar az ember elé kerül egy kézenfekvő válasz: a reziliencia, vagyis a változásokkal szembeni rugalmas ellenállóképesség, De mit jelent ez, és hogyan lehet fejleszteni?