Nagygéc lakosságát egy éjszaka alatt telepítették ki az árvíz miatt, de egy minisztertanácsi rendelet megtiltotta, hogy a falu lakói visszatérjenek, pedig a víz az épületeknek csak az egyharmadát rongálta meg. Az 1970-es nagygéci árvízről készült fotókat láthatjuk a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum Történeti gyűjteményében.
A nagygéci tragédia emlékhelye – Fotó: Tőkés Boglárka
Az erdélyi Bözödújfalu elárasztott faluként nagyobb hírnévre tett szert. Lakosságát 1985-ben kezdték el kitelepíteni. A területet egy gát megépítése után árasztották el, 1988-ban. A tóhoz közeli emlékhely emléktábláján a következő felirat olvasható:
„A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög-katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”
Bözödújfalu tragédiájának emlékhelye – Fotó: Gáspár Kinga
Nagygéc emléktáblája szerényebb:
„In memoriam Nagygéc 1971 május 13. …749 indult új hazát keresni. Próbált meg gyökértől szakadva új fa ága lenni.”
Ceaușescu 1988. április 29-én a Román Kommunista Párt központi bizottságának ülésén jelentette be, hogy 2000-ig végre akarják hajtani az általa jóval korábban kifundált településrendezési tervet. Már 1972 júliusában előterjesztette azt a szovjet mintára épülő fejlődő szocialista „országépítési” koncepciót, amely a közigazgatás és az infrastruktúra területén is a 3000 lakost számláló falvakat tartotta ideálisnak.
A terv hivatalosan a város és a vidék közötti különbségek felszámolására jött létre, az infrastrukturális költségek csökkentésével hoztak volna létre 300 új várost és köréjük nagyközségeket.
A kétezer fő alatti településeket életképtelennek minősítették: 13 ezer romániai faluból 7-8 ezret megszüntettek volna.
A gát, melynek építése végzetesnek bizonyult Bözödújfalu számára – Fotó: Gáspár Kinga
Valójában a cél a falusi élet gazdasági önállóságának totális megszüntetése volt, az ott élők hagyományainak, identitásának felszámolásával. A mesteri szovjet terv végzetesnek tűnt az erdélyi magyarlakta falvakra nézve, hiszen ezek többsége az életképtelen kategóriába tartozott.
Juhász Ferenc, a Nagygécért Közhasznú Egyesület elnöke gyerekként élte meg az árvíz utáni időszakot. Elmesélte, hogy
a nagygéciek egyáltalán nem akartak elköltözni, de a kommunisták megszüntették az iskolákat, a boltot – még a kutak vizét is elzárták. Barbár módon rombolták le a házakat és az ősi kúriákat is.
A nagygéci emlékpark 200 Kárpát-medencei településnek állít emléket – Fotó: Tőkés Boglárka
Évtizedekre építési tilalmat rendeltek el. 1978–80 táján az embertelen körülmények ellenére húszan még mindig kitartottak, és maradtak, de aztán lassan ők is elhagyták a települést. „Édesanyámék a házukat veszítették el, egy élet munkáját. Helyette építettek nekik Csengersimán kamatmentes hitelre egy komfort nélküli viskót – teljesen eladósodtak.
Azt mondták nekünk, hogy azért nem költözhetünk vissza, mert a falu helyére víztározó épül. Soha nem tettek egy kapavágást sem” – mondja Juhász Ferenc.
A nagygéci református templom: a Megmaradás temploma – Fotó: Tőkés Boglárka
2022-ben jelent meg egy tanulmány ELLENSZÉLBEN – Településpolitika és a falvak a kommunista diktatúra évtizedeiben címmel Horváth Gergely Krisztián szerkesztésében a Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Nemzeti Emlékezet Bizottsága kiadásában Budapesten. Ebben a szerző leírja, hogy a Területrendezési Intézet 1949-ben jött létre, az Országos Tervhivatal Telepítési és Beruházási Főosztálya alá rendelt kutatóintézetként.
Az intézet feladata a kommunista céloknak megfelelően az volt, hogy megalkossa az úgynevezett országrendezési tervet.
A nagygéci emlékpark egyik oszlopa – Fotó: Tőkés Boglárka
A szerző szerint a Népgazdasági Tanács elgondolása aszerint sorolta három osztályba a településállományt, hogy fejlesztésük, működtetésük mennyibe kerül, s fenntartásuk mennyire rentábilis.
Már ekkor megjelent a „nem fejlesztendő” községek csoportja és a „faluritkítás” kifejezés. Ez magyarországi viszonylatban a településállomány 47 százalékát érintette – a szerző szerint.
A tanulmány kitér arra is, hogy a kommunista vezetés szerint a gazdaságos településméret 3500-4000 főnél kezdődött.
A nagygéci emlékpark – Fotó: Tőkés Boglárka
Bözödújfalu Erdőszentgyörgytől keletre terült el a Küsmöd patak mellett, a Székelyföldön. Első említése 1566-ból származik. A falut 1910-ben még hétszázan lakták. A katolikusok és unitáriusok mellett a 17.századtól az erdélyi szombatosok felekezetének egyik központi helye volt.
Itt éltek az utolsó székely szombatosok, akik 1868-ban zsidó hitre tértek. Többségük a német koncentrációs táborokban hunyt el,
de fennmaradt, hogy Botskor Lóránt Marosvásárhelyen szolgáló csendőralezredes 1944 májusában a Bözödújfaluból Marosvásárhelyre hurcoltak közül 60 bözödújfalusi szombatost saját felelősségére szabadlábra helyezett.
A Bözödújfalu tragédiáját jelképező kopjafa-falu egyik utcája – Fotó: Gáspár Kinga
Nem volt ennyire szerencsés Schwarcz Ferenc és az akkoriban Nagygécen békésen élő hatvanegynéhány zsidó. A Nagygécért Közhasznú Egyesület elnöke, Juhász Ferenc édesapja tanúja volt annak, hogy 1944 április 15-én már Nagygécen voltak a német katonák és a csendőrök. „16-án összegyűjtötték a református iskolába a listázott embereket, és kidobolták, hogy hozzájuk senki nem szólhat, nekik élelmet és ruhát senki nem adhat. Ennek ellenére 200 nagygéci érkezett az iskolához, és ellátták őket mindennel.
Amikor a lista alapján a csendőrök keresni kezdték azokat a gyerekeket, akiket a falubeliek elrejtettek, a falu népe fellázadt, és megtámadták a csendőröket.
A lincshangulat akkor ért véget, amikor Schwarcz Ferenc szót kért. Azt mondta, egyetlen kérése van: hogy elbúcsúzhasson a falutól, majd elszavalta Kisfaludy Károly: Szülőföldem szép határa című versét. Ezt követően Nagygéc zsidó lakosságát Komlódtótfalura vitték” – meséli Juhász Ferenc az édesapja által látottakat.
Bözödújfalu: az Összetartozás temploma – Fotó: Gáspár Kinga
A két település sorsa mára majdhogynem összefonódott. A nagygéci templom az árvízben ugyan megrongálódott, de talpon maradt. A tiltakozásuk ellenére elköltöztetett nagygéciek kitartásának és egy pályázatnak köszönhetően mostanra kívül-belül megújult és napjainkra jelképpé vált, a Megmaradás temploma lett.
A felújított nagygéci református templom belseje – Fotó: Tőkés Boglárka
Bözödújfalunak valamikor öt temploma volt. A katolikus és az unitárius templomok az évek során egyre rosszabb állapotba kerültek, 2014-ben pedig az erdélyi falurombolás szimbólumává vált utolsó torony is leomlott.
Idén augusztus 3-án viszont ökumenikus szertartás keretében került sor a tóból kimagasló, közadakozásból emelt Összetartozás templomának felszentelő ünnepségére.
A Bözödújfalu tragédiáját jelképező kopjafa-falu részlete – Fotó: Gáspár Kinga
A templom felszentelése kapcsán készített augusztus eleji riportunkat itt olvashatjátok:
„Amikor egy Dacia 70 ezer lejbe került, akkor egy portáért maximum 35 ezer lejt adtak, akármekkora is volt” – felavatták Bözödújfalu új templomát
Ilyen helyekről idővel rendszerint mondák és legendák születnek. Nem csodálkoznék hát, ha az idő olyan történeteket kerekítene a Bözödi-tó köré, miszerint az ott felgyűlt víz az elpusztított falu lakóinak könnyeiből duzzadt hatalmas tóvá – és talán ez sem állna olyan távol a valóságtól. Az erdélyi falurombolás szimbólumává vált Bözödújfalu tragédiája ugyanis valóban feldolgozhatatlan. Nincs magyarázat rá, hogy miért nem tudták megakadályozni ezt a szörnyűséget, és hogy a rendszerváltás évében, 1989-ben megkezdett elárasztást miért nem állították le a decemberi forradalom után. A tó ugyanis 1992-re telt fel annyira, hogy már csak a katolikus templom tornya látszott ki a vízből, ami tíz éve ugyancsak összeomlott. A hajdani templom tornyát és alapfalainak keretét mára újjáépítették, szombaton fel is szentelték. Helyszíni riportunk következik.
Az elpusztított falu emlékét idéző torony az egykori, félig beomlott, romos templomot mintázza, örök mementóként. A víztározó környéke ma már a fürdőzők és horgászok közkedvelt paradicsoma.
A nagygéci emlékpark részlete – Fotó: Tőkés Boglárka
Nagygécen csodálatos park és látogatóközpont nyílt a templom szomszédságában.
A 200 emlékoszlopon Kárpát-medencei települések üzennek az utókornak: az őshonos gyümölcsfák közt több ezer település üzenetét olvashatjuk a Drávaszögtől Csángóföldig, a Délvidéktől Temesig.
Az üzenetek főként az összetartozást, az összefogást, a nemzet fennmaradását, az emberiesség és a szeretet határtalan fontosságát hangsúlyozzák nagy íróink és költőink tolmácsolásában.
A nagygéci emlékpark, a templomtorony árnyékában – Fotó: Tőkés Boglárka
Bözödújfalu üzenetét nem találtam Nagygécen. De a megmaradás és az összetartozás határtalan. A két templom – egymástól 300 kilométerre – ma is áll, és az emlékezés méltóságát szolgálja mindkét településen. A két hajdanvolt falu lakói pedig minden évben visszajárnak. Vajon meddig? Rajtunk is múlik.
A nagygéci emlékpark részlete – Fotó: Tőkés Boglárka
Nyitókép: A Megmaradás temploma és az emlékpark Nagygécen – Fotó: Középkori Templomok Útja Egyesület
