Szabóné Nogáll Janka – egy asszony, aki minden szóért megharcolt magával

Szabóné Nogáll Janka Gyulán született 1859. október 13-án. Édesapja Nogáll László törvényszéki bíró, édesanyja Farkas Vilhelmina. Tanulmányait otthon végezte, édesapja felügyeletével. Tanítói oklevelet magántanulóként szerzett Nagyváradon 1876-ban. Választott szakmájában azonban nem dolgozott, érdeklődése olyannyira az irodalom felé fordult, hogy

írásait már 16 éves korától közölték a fővárosi lapok.

A nagyközönséggel Vadnai Károly író, újságíró, az egykori Fővárosi Lapok szerkesztője ismertette meg 1878-ban.

Írói pályája kibontakozását egy kissé késleltette, hogy Janka életébe beköszöntött a szerelem. Megismerkedett a nála 10 évvel idősebb örök lázadó nyakas magyar költő-zsurnalisztával, Szabó Endrével, aki főként arról lett ismert, hogy kiváló orosz mesterek remekműveit fordította magyarra. Tökéletesen megtanult oroszul, fordításai teljes mértékben visszaadták az eredeti szövegek ízét, zamatát. A pár 1880. augusztus 7-én Gyulán házasodott össze, az esketést Nogáll János püspök, Janka nagybátyja végezte. A házasság az őket ismerők elmondása szerint a kezdetektől harmonikus volt, a szerelmi frigyből két fiúgyermek született.

Ezután az ifjú feleség jó ideig csupán a gyermekei számára írt.

Ekkor született meg a Tizenkét hónap, regényes rajzok a mindkét nembeli ifjúság számára című műve, és ekkoriban írta meg későbbi hasonló tematikájú köteteinek anyagát (Igaz történetek, Biri, Piros bóbitások). Neveléstani dolgozatokat, tárcacikkeket, elbeszéléseket írt a Fővárosi Lapokba, a Családi Körbe, emellett a Dolinay Gyula ifjúsági iratainak rendes munkatársaként tevékenykedett a Magyar Népvilágban. Később a Pesti Napló munkatársa lett és a Magyar Szalonba is írt.

Fotó: Wikipedia

Aktív írói pályafutását 1891-ben kezdte, amikor a Pesti Napló rendes tárcaírója lett. Emellett szépirodalmi lapokba írt és több kötete jelent meg, többek között a Derű és az Elbeszélések. Ebben az évben választotta a Petőfi Társaság tagjává. Az Atheneumnak írta első leányregényét, a Pipiskét, ez a műfaj korábban ismeretlen volt itthon. A könyvből megismerhetjük a Pipiskének becézett Paula történetét, aki egy tökéletes, ártatlan leány, aki csak a jót ismeri és teszi. Mai szemmel olvasva egy kicsit klisészerű, régi korok szappanoperájának mondhatnánk.

A könyvet olyan nagyobb regények követték, mint az 1896-os Hetedik Szentség, valamint az 1897-ben megjelent Vezeklés. Turgenyev Az ötödik kerék című elbeszélését is magyarra fordította. Kisebb novellái német, francia és orosz fordításban is megjelentek. Kritikusok sokoldalú tehetségét, egyéni hangját és a korban megszokott szentimentális írónői stílustól eltérően jó humorú stílusát méltatták. Kiemelték, hogy hősei hús-vér emberek, akikre ráismerhetünk az életből, a társaságból. A kisvárosi és a pusztai életet is szelíd szatírával, éleslátással festette le. 

A Divat Szalon szerkesztőjeként olyan lapot álmodott, amely az úri házakba éppúgy eljuttatta a divatvilág híreit, mint az egyszerű dolgozó nőkhöz. Az újságban nemcsak a divat hírei kaptak helyet, iparművészeti tanfolyamokat szerveztek, költemények, novellák, női életrajzok jelentek meg, könyv-, zene és színdarab ajánlók kíséretében. Ingyenes mellékleteiben szabás-ívek, gyermekdivatújság kapott helyet. Nogáll Janka az egyik 1905-ös számban divattanácsot is adott a jelmezbálra készülőknek, ily módon:

„Érdekesebb lenne a jelmezbál, ha egyáltalán nem is találkoznánk a Jósnővel, a Kertészlánnyal – hiszen már a nagyapánk is annak kurizált! –, hanem ahelyett látnánk például egy Darazsat, egy szép Fecskét. Amabban egy formás, szép barna menyecskét, ebben egy karcsú fekete hajú lányt… … A javakorabeli asszonyoknak, a negyvenéveseknek ajánljuk az összes népviseleteken kívül a szépségükről is híres régi magyar asszonyokat és a Jókai regény asszonyait.”

Szintén divatszakértőként szólalt meg egy berlini ruhatervező előadására reflektálva. Azt vallotta, hogy nálunk még nem érkezett el az öltözködés reformjának ideje. Szerinte az itthoni asszonyok még nem ismerik a művészi szépet, nem szokásuk múzeumban képeket, műtárgyakat nézni.

Azt javasolja, hogy a divattal való ismerkedést a tanulással kezdjék a hölgyek, ebből fog kialakulni a divat iránti érzékenység is.

A lapban egyébként párizsi és londoni divatképeket is közöltek az érdeklődők kedvéért, de elsősorban azért volt közkedvelt, mert a szolid és takarékos öltözködéshez adott jó tanácsokat. A Divat Szalon mellett a Háztartást és a Hölgyek Naptárát is szerkesztette.

„Asszonyi ambiczióink között nem csekély helyet adunk annak a törekvésnek, amelynek czélja az igaz, úri, finom konyha megteremtése. Ez az, amely….. a világgal s a vendégeinkkel szemben sikereket, elismerést ad a tudásunként, ízlésünkért, fáradozásunkért cserébe.”

Ezekkel a gondolatokkal vezeti be Szabóné Nogáll Janka Az uri konyha című, főként ifjú asszonyoknak szánt művét. A gasztronómia iránti affinitását jól mutatja az 1912-ben kiadott könyv, amely

egyfajta útmutatást adott a konyhapénz felosztására, a bevásárlásra, a lakomák rendezésére és a háztartás gondozására. A kiadvány különleges étlapokat, szakácskönyvet, recepteket is tartalmazott.

A főzés előkészületeiről, az élelmiszerek takarékos felhasználásáról, a klasszikus magyar főzésmód kialakításáról éppúgy szó esett, mint a francia konyha fortélyairól. Egyfajta önvallomásnak is beillenek azok a gondolatai, miszerint a modern háziasszony jobban kíméli magát, mint elődei, lényegében főzni sem tud, de a házvezetés minden elméleti fortélyával rendelkezik.

S hogy akkor ki főzött? Természetesen a cselédek,

hiszen a könyv az úri konyha rejtelmeibe avatta be a nyájas olvasót. Az általa megálmodott konyha bizony szinte egy kisebb hadseregnek is elegendő munkát adott, hiszen a teli kamra alapfeltétel volt.

„Az olyan házban, ahol az utolsó perczben szaladnak kenyérért, ahol zavarba jönnek, ha jó boreczetet kérünk, … ahol nincs a húsokhoz se uborka, se más savanyu csemege, a tésztákhoz lekvár….. nagyon rossz lábon áll a gazdálkodás”

– hangsúlyozta a szerző, aki az otthoni kenyérsütéshez, a zöldség és gyümölcs télire való eltevéséhez is hasznos tanácsokat adott. A könyvből megtudhatjuk, hogy lisztből, krumpliból jelentős készletekre van szükség, de először kisebb mennyiségben kell kipróbálni az árut, hogy megfelelő-e a minősége.

Arra is pontos útmutatást kapunk, hogyan állapítható meg, hogy friss-e a nyúl vagy a balatoni fogas, hogyan tegyük el télire a citromot, mire használjuk a szivarhamut.

Az sem árt, ha a háztartásban szódavíz és fagylaltkészítő gép is helyet kap. Mindezek fundamentuma, ahogy a szerző kiemeli, a méltányos kosztpénz.

Fontos, a mai kor számára is hasznosítható tanácsa a kiadások pontos havi könyvelése.

Fotó: Wikipedia

Könnyed lányregények, divathírek, úri konyha – azt gondolhatnánk, ilyen egy jómódú „nagyságosasszony” könnyed élete. De amint a bevezetőben már idéztük dr. Kadosa Marcellt, sajnos az anyagi nehézségek vitték Jankát olyan terepre, ahol valójában nem mozgott otthonosan. Férje irodalmi munkássága nem hozott sok pénzt a konyhára, ezért Janka – annak ellenére, hogy „szíve mélyéből” utálta az ifjúsági irodalmat – több lányregényt írt. És valóban, távol esett tőle a divat,

talán egyetlen divatos ruhája sem volt, de az élet arra kényszerítette, hogy divatlapot szerkesszen.

Épp így volt a főzéssel is: egy róla szóló történet szerint egy vidéki nyaralásuk során sürgönyzött férjének, hogy jöjjön gyorsan és főzzön egy jó pörköltet, szeretett felesége ugyanis – aki a fiatal hölgyeket tanította a háztartás fortélyaira – állítólag egy tojásrántottát sem tudott megsütni. Ebben talán kételkedhetünk, hiszen háztartásvezetési és főzési tanácsaira nem volt panasz...

A sors különös fintora, hogy valójában egy számára idegen világ hozta meg az elismerést és a bevételeket. Állítólag férjét tartotta valódi írónak, önmagát soha. S ha mindez még nem lenne elég, a nehezen alkotó írók közé tartozott. Írás közben körülötte a padlón hevertek az összegyűrt papírlapok.

Az elkészült művek azonban semmit sem tükröztek ebből a küzdelemből, hamiskás humora, finom pikantériája és a rendkívül kimunkált alakok élvezetes olvasmányokká álltak össze. 

A család a sok munka és erőfeszítés ellenére sem állt fényesen anyagilag. Szabóné Nogáll Janka alig egy évet élte túl imádott férjét. 1924 október 29-én írta meg az Est, hogy Damjanich utcai lakásán súlyos szívszélhűdés érte. Rá tíz napra újabb agyvérzést kapott, amely már elvitte. Még a gyászév letelte előtt követte hű társát. Számos lapban emlékeztek meg az írónőről. A szülővárosában, Gyulán is megjelenő Békés megyei hírlapban a megye egyik leghíresebb szülöttének, a csevegő írásmód meghonosítójának nevezték. 62 évet élt, számos művet hagyott az utókorra, s bár sajnáljuk, hogy a szerencsés kezdet ellenére nehéz sors adatott neki, jó szívvel olvassuk ránk hagyott írásait.

Nyitókép: Wikipedia