Misztikus tájak, mágikus realizmus, családregények – februárban olvassunk Gion Nándort, Oravecz Imrét és Jókait!

Gion Nándor: A virágos katona

1941. február 1-jén született, és túl fiatalon, 2002-ben távozott a vajdasági magyar irodalom egyik legfontosabb alakja. A Symposion-nemzedék tagja volt, vagyis azon írók közé tartozott, akik az 50-es évek végétől kezdődően tudatosan próbálták körvonalazni a délvidéki magyar irodalom sajátosságait. Közös értékrendjük egyik legfontosabb mozgatórugója volt a „vidékiességgel” való szembeszállás, amelyet az előttük alkotó írók műveiben bíráltak. Irodalmi műveikben és tanulmányaikban, kritikáikban egyaránt a friss, haladó szellemű irodalmi felfogás mellett álltak ki.

E nemzedék ma is élő tagjai, például Tolnai Ottó költő vagy épp Domonkos István költő, író mellett Gion Nándor elsősorban prózában tevékenykedett, azonban művészi alkotásai mellett újságíróként és a újvidéki rádió magyar főszerkesztőjeként is sokat tett a határon túli magyar kultúra saját útjának kialakításáért. Életművében fontos szerepe van az ifjúsági regényeknek, A kárókatonák még nem jöttek vissza című művéből 1985-ben filmet is forgattak többek között Mécs Károly, Dózsa László és Jordán Tamás főszereplésével.

A Latroknak is játszott című, az 1900-as évek elejétől a 40-es évekig tartó időszakot felölelő tetralógia első, önállóan is olvasható része, A virágos katona 1973-ban jelent meg. Főhősei két kamasz fiú, Rojtos Gallai István és Csoszogó Török Ádám, akik a többnemzetiségű – svábok, magyarok, szerbek, cigányok és zsidók által lakott – bácskai faluban, Szenttamásiban élnek. István a történet elbeszélője, aki fiatal kora ellenére muzsikálásból tartja fenn magát, nem akar a családi hagyományokhoz híven földtúró parasztként dolgozni. Amikor épp nem citerázik, általában a falu melletti Kálvária-dombon üldögél, a bronz Jézus-szobor lábaitól nézi, hogy élnek, mit csinálnak a falusiak. A regény fő kérdése és maga a cím is ehhez a helyszínhez kapcsolódik: a Jézus szenvedéstörténetét ábrázoló stációk közül az egyik képen feltűnik egy katona, nagy sárga virággal a mellén, aki sehogy sem illik Rojtos Gallai szerint a képbe. Hosszas gondolkodás után a főhős rájön, mi a hiba: míg a képen mindenki más boldogtalan és szenved, a Krisztust ostorozó katona arcáról derű sugárzik. Innentől kezdve István, majd később barátja, a vadabb Csoszogó Török is a katona boldogságát akarják megfejteni. Míg választ keresnek a kérdésre, az olvasó hiteles kor- és társadalomrajzot kap, de nem csak azt.

Gion regénye a magyar nyelvű mágikus realizmus egyik jelentős alkotása is: a történelmi valóság mellett a folklorisztikus elemek, az elbeszélés időbeni ugrásai és a karakterek jelképes ábrázolásai metaforikus összefüggéseket teremtenek,

elemelik a történetet a realizmus talajáról. A „boldog békeidőkben” kezdődő cselekmény az első világháború poklában ér véget. Addigra Rojtos Gallai már tudja, mi a virágos katona titka. 

Oravecz Imre: A kaliforniai fürj

Február 15-én ünnepelte 80. születésnapját a szajlai születésű Kossuth-díjas író, költő. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen diplomázott magyar-német szakon, később Budapestre költözött. Az Alföld folyóiraton kívül más lap közel egy évtizeden keresztül semmilyen művét nem közölte, ez is lehetett az oka, hogy 3 alkalommal is elhatározta: elhagyja az országot. Azonban mindháromszor néhány hónap, esetleg néhány év távollét után úgy hozta az élet, hogy hazatért. Mindeközben előbb Chicagóban tanult, később a Kaliforniai Egyetemen tanított. Itthon pedig a 80-as évektől rovatvezető volt az Élet és irodalomban, sorra jelentek meg verseskötetei, később regényei is, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kezdett el német irodalmat és amerikai őskultúrát tanítani.

Az Amerikához való kötődés nemcsak a disszidálási kísérletekben érhető tetten. Oravecz Imre nagyszülei a 20. század elején kimentek az Egyesült Államokba szerencsét próbálni, pénzt keresni. Akkoriban ez gyakori volt Közép-Európában, éppen Gion Nándor regényeiben is megjelenik a történelemnek ez a fejezete. Oravecz Imre jelenleg szülőfalujában él, ez a falu életművének egyik kiindulópontja is. Lakóit és kivándorlóit eleveníti meg A rög gyermekei című regényfolyamban.

Akárcsak Gion tetralógiájában, Oravecz A rög gyermekei című sorozatában is külön-külön is olvashatóak a regények. Én a Kaliforniai fürjjel ismerkedtem meg leghamarabb, csak utána fedeztem fel a családregény előzményét, illetve folytatását, de a közbülső történet volt a legerősebb hatással rám, ezért ezt emelném ki a többi közül. A történet szerint Árvai István és családja elhatározzák, hogy pénzt gyűjtenek Amerikában, így hazatérve felépíthetik az áhított saját családi fészküket. Rövid időre terveznek csak távozni, de az évek telnek, a pénz pedig még nem elég. Ennek ellenére hosszú időn keresztül fel sem merül a házaspárban, hogy kintlétük talán már végleges.

A család története szerteágazó, Oravecz egytől egyig részletesen és gondosan alkotja meg a szereplőket, a viszonyaikat, illetve a honvágy és az új otthon, új élet megszeretésének kettősségét.

Összetett regény a Kaliforniai fürj minden szempontból. Az író mesterien ábrázolja a kivándorlás mellett döntő fiatal szülők reményeit és kételyeit, az otthonról levelet küldő öregek egyre távolodó világát, a különbséget az itthon születő és a kint születő gyerekek között, az idők változását is. Hiszen a gazdasági és politikai helyzet mindig úgy hozza, hogy az egyre bővülő család hazautazása egyre inkább vágyálommá kezd válni...

A kivándorlás történetét megelőző Ondrok gödre az Árvai család szajlai polgárosodását mutatja be, míg a harmadik mű, az Ókontri a család egyik Amerikában született gyerekének útját követi nyomon, aki a hazaköltözést választja. Érdemes végigkövetni a száz évet, melyet Oravecz Imre megelevenít a három regényben.

Jókai Mór bármelyik regénye

Az 1825 február 18-án született Jókait bizonyára nem kell bemutatni az olvasóknak. Aki esetleg nem is olvasta regényeit, szinte biztos, hogy filmen azért látta a Kőszívű ember fiait, az Aranyembert, az Egy magyar nábobot, a Fekete gyémántot vagy éppen a Szaffi című rajzfilmet, amely a Cigánybáró című, operettfeldolgozásában is híres regény adaptációja. Nehéz is Jókairól összegyűjteni a legfontosabb információkat, olyan eseménydús a nyolcvan évet felölelő élete. Annak idején, az egyetemen a Jókaival foglalkozó szemináriumon a professzorunk azt mondta, egy kérdést nem sikerült az irodalomtörténészeknek megfejteni:

mikor olvasott Jókai, hiszen annyi műve született, hogy emberi számítás szerint megállás nélkül írt...

Pedig a sok tudás megszerzéséhez biztosan olvasásra is szüksége volt az írónak, aki ráadásul tagja volt a márciusi ifjaknak, jelentős a sajtótevékenységet folytatott és hosszú életébe a politikai szerepvállalás is belefért. Szoros barátság fűzte Petőfihez, akiről – tehetséges festő lévén – egy kis olajfestményt is készített. E kép, sok más Jókai-képhez hasonlóan azonban elveszett, a megmaradtakat viszont a Petőfi Irodalmi Múzeum ma is őrzi.

A kezdetben beteges és visszahúzódó Jókai húszas éveire megerősödött és a forradalom eszméit lelkesen követő forradalmárrá nőtte ki magát. Híres anekdota első feleségével, Laborfalvi Rózával való megismerkedése, amely szerint 1848. március 15-én a nép által kikövetelt Bánk bán előadás után Jókai a színpadra ugrott, hogy elmondja, Táncsicsot kiszabadították. Ekkor az ünnepelt színésznő egy kokárdát tűzött az ifjú mellére, és meg is csókolta őt. Akárhogy is volt, a nyilvánosságra jutó kapcsolatuk, későbbi házasságuk kiváltotta a nép botránkozását, pedig a nyolc évvel idősebb asszony, akinek akkor 13 éves volt a házasságon kívül született lánya, példásan szerette az írót. Közös életük csaknem negyven évében minden lehetőséget megteremtett, hogy Jókai megírhassa regényeit. Aztán bő évtizeddel az asszony halála után Jókai ismét kivívta a a nép ellenérzését a második házasságával: ezúttal is a korkülönbséget bírálták, ugyanis a 75 éves mester ezúttal a 20 éves Nagy Bellát vette feleségül. És ahogy Laborfalvi esetében, úgy ekkor is tévedett a közvélemény, a fennmaradt naplók alapján feltételezhetjük, ismét szerelemházasságról volt szó.

Jókai tehát megélt mindent, amire a kor embere vágyhatott.

Volt része üldözésben, sikerben, politikában, szerelemben, és mindeközben kialakított egy olyan prózaírói szemléletet, ami a mai napig az egyik leghíresebb magyar íróvá teszi őt.

Bár az ifjúsági irodalomról szóló riportunkban arra jutottunk, talán kötelező olvasmányként már nem annyira szerencsés Jókait olvasni, a szakértő is azt javasolta, felnőttként vegyük le számtalan regénye valamelyikét a polcról, egész más élmény lesz, mint annak idején kisdiákként. Én például legutóbb a Szegény gazdagokat olvastam. A szerteágazó történet egyrészt egy letűnt kor jellegzetes karakterei közé kalauzolja az olvasót, ahol a társadalmi szerepek és elvárások legalább annyira meghatározták egy-egy ember élettörténetét, mint személyiségük vonásai, másrészt pedig egy izgalmas krimi is, amelyben a mai olvasó is együtt izgulhat a rejtélyes bandita, Fatia Negra útjába akadó szereplőkkel. Külön érdekessé teszi a regényt az erdélyi táj misztikus, titkokat rejtő világa.