Miért különleges ember a polihisztor, és mit érdemes eltanulnunk tőle?

Szókratész, Arisztotelész, Seneca, Roger Bacon, Leonardo da Vinci, Benjamin Franklin, Johann Wolfgang von Goethe, Széchenyi István, Herman Ottó, Hajós Alfréd, Kós Károly. Nem nehéz kitalálni, mi a közös az itt felsorolt emberekben: egytől egyig mindannyian kiváló tudósok, sőt, polihisztorok voltak. Polihisztoroknak nevezzük a Wikipédia szerint azokat, akik többféle tudományágat kutatnak, miközben kiemelkedő, új felfedezésekkel, felismerésekkel gazdagítják az emberiség tudományos ismereteit. Manapság azokat a sokrétű műveltséggel rendelkező embereket is polihisztornak nevezzük, akik különböző tudományos, valamint kulturális területen bírnak kiemelkedő műveltséggel.

Egyetemi professzorok, kutatók és orvosok nevei jutnak talán eszünkbe, ha azon gondolkozunk, életünkben milyen széles látókörű és több területen is kiemelkedő tudással rendelkező emberekről hallottunk. De manapság nehéz csak úgy összefutni egy polihisztorral. Az egyetemen még csak-csak, de utána... jellemzően mindenki választ egy területet, aminek aztán valamilyen szinten szakértőjévé válik. És bár egyre többen váltanak szakmát, és egyre kevésbé jellemző, hogy ugyanabból az állásból menjünk nyugdíjba, amit huszonévesen elfoglaltunk, polihisztorból nem lett több közöttünk. Lehet, hogy szeretünk olvasni és van három-négy hobbink, amiben ügyesek is vagyunk, de ez még nem elég ahhoz, hogy polihisztorként tetszelegjünk az ismerőseink körében. A polihisztorok ugyanis szembeszállnak azzal a hétköznapi elképzeléssel, miszerint egy dologra kell koncentrálni és abban kell kiválóan helyt állni, és így alkotnak több területen is csodákat. Ehhez persze kell a genetika, a megfelelő környezet és szakértők szerint néhány tulajdonság is elengedhetetlen: 

Kíváncsiság és tanulás iránti vágy

A polihisztorokat nem a hírnév vagy mások lenyűgözése motiválja abban, hogy minél többet tudjanak. Ők egyszerűen csak mindent tudni szeretnének a körülöttük lévő világról. Ez az alapvető kíváncsiság pozitív hatással van az agyműködésükre. Nem restek utánajárni annak, ami felkeltette az érdeklődésüket, s mivel sok minden érdekli őket, rengeteg ismeretre tesznek szert. Az agyuk meg szinte szívja magába az új információt.

Szenvedélyesek és érdeklődőek

Ellentétben azokkal a szakemberekkel, akik hosszú éveken keresztül elégedetten élnek a szakterületükön, a polihisztorok életében több különböző terület is van, amelyek iránt ugyanolyan szenvedélyesen érdeklődnek. Talán úgy, mint a gyerekek, akik tehetségesen zenélnek vagy rajzolnak, de sportolni is ugyanolyan lelkesen indulnak. Megfigyelik a kutyát, a bogarat, a fákat és a szelet, tudni akarják, hogy hogyan működik a villanykapcsoló, a telefon és a repülő. Ez a természetes kíváncsiság fedezhető fel a polihisztoroknál is, persze magasabb szinten, kitartóbban – de a szenvedély azonos.

Tökéletes tökéletlenség

Nem kell a legjobbnak lenni egy-egy szakterületen ahhoz, hogy polihisztorok lehessünk. Elég, ha jobbak vagyunk az átlagosnál. S ha sikerül több területen is az átlagnál jobban teljesíteni, máris közelebb kerültünk ahhoz, hogy bekerüljünk a polihisztorok nemes táborába. Csak győzzük idővel és energiával, hiszen sok mindenhez érteni és sok mindennel foglalkozni meglehetősen időigényes dolog. De nem kell mindent tudnunk ahhoz, hogy szakértők legyünk. Ahogy például egy idegen nyelv elsajátításánál sem kell ismerünk az összes szót ahhoz, hogy gond nélkül éljünk és dolgozzunk az adott országban akár évtizedeken keresztül.

Kapuőrök kereszttüzében

Hiába a végtelen kíváncsiság, a tanulás iránti fogékonyság és az újszerű látásmód. A polihisztorok a történelem során számos akadályba ütköztek, amikor észrevételeiket vagy gondolataikat meg akarták osztani másokkal. De nem adták fel, akár álruhába öltözve vagy álnevet viselve is megosztották tudásukat az emberekkel, hogy mások is megismerjék azokat az újdonságokat, izgalmas összefüggéseket, amikre rájöttek. 

Kitartóan követték a céljaikat

A polihisztorok legjellemzőbb tulajdonságai között kiemelkedő helyen állnak, hogy rendkívül szorgalmasak és hatékonyak. A „polihisztor” elnevezés ugyanis soha nem jelentett „egyéjszakás sikert”, ahhoz, hogy valaki polihisztorrá váljon, mindenek felett kitartónak kell lennie. Sikerük a mesterségük és a tanulmányaik iránti több éves elhivatottság eredménye, ezért ismerjük a nevüket a mai napig.