Michael J. Fox életéről készült dokumentumfilm – az ember, akinek a derű megmaradt a tekintetében

A Vissza a jövőbe legendás kamasz hőse, Michael J. Fox 1998-ban jelentette be, hogy Parkinson-kórban szenved. Ekkor ő már több mint hét éve tudta a diagnózist, amelyet igen fiatalon kapott meg: még 30 éves sem volt. A Davis Guggenheim által készített Still című dokumentumfilmben a kórral való küzdelméről, életpályájáról, karrierjéről mesél – mert most még el tudja mondani: kiszámíthatatlan, később hogyan fogja érinteni a beszédközpontját a betegség.

Ilyen dokumentumfilm még sosem készült: Michael J. Fox élettörténete úgy elevenedik meg a szemünk előtt, hogy azt a filmjeiből vett jelenetek illusztrálják. Ha nyugtalanító időszakról van szó, akkor azt láthatjuk, ahogy a Vissza jövőben című kasszasikerben rémüldözik. Ha szerelemről, akkor a Családi kötelékek szerelembe zuhanásos pillanatai köszönnek vissza a képernyőn. És ha az alattomosan kialakuló betegségről esik szó, akkor döbbenetes képkockákat látunk:

azokat jeleneteket, amelyekben már láthatóak az első tünetek – és ezt akkor senki, még ő maga sem ismerte fel.

Persze, nem lehet mindent ilyen módon illusztrálni. Épp ezért egy hátulról forgatott alteregó játssza el a színész életének olyan eseményeit, amelyet csak így láthatunk igazán magunk előtt. Különleges alkotás tehát a Still, egy különleges emberről.

Az eredeti cím sokszorosan szívszorító, a Still (marad, megmarad jelentéssel) utal arra, amit Michael J. Fox már nem tud: a betegség folyamatos rángásokat okoz, nem tud mozdulatlan maradni egy pillanatra sem. De utal arra a nyugalomra is, amelyet mostanra megteremtett a lelkében. Arra, hogy ő marad optimistának, sorsával méltósággal szembenéző, az élet napfényes oldalát nem felejtő, cinkos vidámsággal ránk tekintő embernek.

Egész életútja is ezt példázza: olyan mélyről indult, mint nagyon kevesen Hollywood kedvencei közül. Alacsony termete, kamaszarca miatt céltáblája volt a nagyobbaknak, akiket azzal kenyerezett le, hogy megnevettette őket ─ így nem verték meg. Annyiszor. Egy kanadai castingos hatására fordult a színészet felé: ő mondta neki, hogy szeretik azokat a színészeket Hollywoodban, akik gyerekszerepet is el tudnak játszani a kinézetük miatt. Így szerencsét akart próbálni, apja pedig nagyot sóhajtott, és hitelből ugyan, de elvitte őt Los Angelesbe.

Lakásbérlésre csak a legrosszabb környéken volt lehetőségük, egy közeli mosdóban tisztálkodott, a földön talált aprókból vett ételt, már ha tudott.

Egészen az éhezésig vezetett a los angelesi kaland, és amikor már minden kibírhatatlannak tűnt, végre szerepet kapott: a Családi kötelékekbe hívták. És Michael J. Fox az első pillanatban meghódította a nézőket. Majd Amerikát, és az egész világot.

Az óriási siker persze magával hozta az árnyékos oldalt is: a színész őszintén mesél gyógyszer- és alkoholfüggőségéről, amelyből csak azért tudott kigyógyulni, mert a Családi kötelékek forgatásán megismerte feleségét, Tracy Pollant. Már 1988-ban összeházasodtak, de csak két évig tartott a felhőtlen boldogság, amelyre a rémséges diagnózis rúgta rá az ajtót. Tracy férje mellett volt minden nehéz pillanatban, és ott van ma is, támaszként, fényként.

A Still azonban mégsem a sötét pillanatok, és nem a rémisztő betegség dokumentumfilmje. A karrierje betegségbe torkollt, de nem ért ott véget, hiszen számos filmet forgatott még a diagnózis után, illetve 

egyedülálló teljesítmény, ahogy integrálta a tüneteit a színészi munkájába.

Egy mintaként felmutatható életutat ismerünk meg, ami bárkinek erőt ad, nemcsak betegséggel küzdők számára. Egy olyan ember életútját, akinek a derű nem költözött ki a tekintetéből, és árad mindenkire, aki körülötte van, a nézőkre is, azzal a szándékkal, hogy valami jót adjon hozzá a napjukhoz. Másfél órányi örömöt, felemelő filmélményt egészen biztos sikerült a Still című filmmel.

A nyitókép forrása: Apple TV