Mi folyik itt? – Szüret, kicsit másképp (x)

Márkó és Barna három régióba látogatott el a szüreti időszakban, ahol, ha nagy segítségére nem is voltak a borászoknak, mi legalább jól szórakozhattunk. De ez persze nem is véletlen, hiszen a háromrészes ’roadmovie’ célja éppen az volt, hogy szórakoztató módon, de azért valamit mégis csak megtanuljunk a szüreti folyamatokról, s a régiók lokálisan jellegzetes „zászlóshajó” fajtaborairól.

A fiúk kalandjai a Balatontól Szekszárdon át egészen Tokajig érnek,

s ha végigkövetjük őket, az olaszrizlingre, a kékfrankosra, s természetesen a furmintból készült tokaji aszúra is kicsit másképpen nézünk majd, mikor legközelebb a poharunkba töltik.

Idegenvezetőink kalandja a balatonfüred-csopaki borvidéken a „Húzd fel szódával” mottóval indul, de mire végigjárják a szüret lépéseit, velük együtt tanuljuk meg a reduktív és oxidatív borok közötti különbséget, hogy valójában a laborban dől el minden, s azt is, hogy „a fahordó meglepő módon fából készül”. 

A szüretelésnek szabályai is vannak, ezeket tanulják éppen Márkóék – Fotó: mifolyikitt.info

Az egésznapos, embert próbáló (Barnát és Márkót bizonyosan próbára tévő) feladatok után azonban a csodás balatoni panoráma mellett elfogyasztott olaszrizling mindenért kárpótolja a fiúkat, s ifj. Figula Mihály hitvallását valóban átérezve veszik útjukat Szekszárd felé „A bor nem alkohol, ez ennél sokkal több, egy egészen más világ!”

Szekszárdon lelkes vezetőinknek hála megtanuljuk mi az a csúszó, s egészen biztos, hogy a csömiszkölést sem feledjük soha. Ifj. Heimann Zoltán pedig megnyugtat mindenkit, hogy a fiúk által rendelt sushihoz is bátran kortyolgathatják a kadarkát, hiszen az a régi klisé, miszerint halételekhez csak fehérbort választhatunk, már régen megdőlt. Egy könnyű vörösbor a friss halakhoz mindig jó választás, mert ahogy Zoltán mondja: „egy vörösbornak nem kell mindig főszereplőnek lennie”.

Szekszárdon a csömiszkölést sem lehetett megúszni – Fotó: mifolyikitt.info 

Telve önbizalommal, s immár rengeteg tapasztalattal felvértezve indult útjára két kalandorunk a Tokaji borvidék felé, ahol hazánk talán legnépszerűbb borfajtájával, az aszúval kötöttek közelebbi barátságot. Bodó Judit és József vezetésével megtanuljuk, hogy a botrityscinerea nem egy kacifántos káromkodás, sokkal inkább az aszú eszenciája, hiszen míg más borvidékeken a szőlő halálát jelentené, addig az aszú világában a nemespenésztől lesz a későbbi bor az, ami.

Bodóék persze nem csak szakmai tudnivalókat adnak át: Judit minden szavából árad a szőlő iránti szeretet, ami nem árt, ha az embernek csak karácsonykor van egy kis szusszanásnyi ideje, hiszen ahogy mondja „a lusta embert nem tűri a szőlő”. Ezt természetesen Barna és Márkó sem feledik, miután bogyónként szedték az aszúszemeket a fürtről. Éppen ez az a türelem, amitől az aszú egyedülálló a világon, hiszen ezt senki más nem vállalja, s éppen ezért „ennél magyarabb termék nincs” – teszi hozzá Judit.

Bodó Judit éppen a furmintról magyaráz – Fotó: mifolyikitt.info 

Ha eddig nem követted Márkó és Barna kalandjait, mindenképpen érdemes visszanézni, mennyi mindent tanulnak a borokról, egymásról és önmagukról persze, s a háromrészes ’roadmovie’ végén biztosan más szemmel nézed legközelebb a borlapot.(x)

 A cikk megjelenését a Magyar Bormarketing Ügynökség támogatta.