Kultúrház a belvárosban: ősi hagyományok vonzó, új köntösben

Mesélj arról, hogy honnan indultatok! Mi a Közben előzménytörténete?

Ez a kezdeményezés egészen konkrétan onnan jött, hogy az előző munkahelyünk egy olyan közösségi műhelyház volt, amely nagyon sok kis kézműves márkának, képzőművésznek, fiatal vállalkozásnak adott otthont. Ez volt az egykori Heinrich Alkotói szint. Tavaly azonban el kellett onnan jönnünk, és akkor felmerült az ötlet, hogy kis csoportokba összeállva, közösen keresünk valamit. Ezúttal valami jobban megközelíthető helyet szerettünk volna, és nagyjából 3-4 hónap keresgélés után megkeresett minket Dávid és a Mimma, akik grafikai tervezéssel és növénydekorációval foglalkoznak (RisoPlant), és sikerült közös nevezőre jutnunk. A jelenlegi helyünket egy online hirdetés során találtuk, és azonnal beleszeretett mindenki, és egy hatalmas IGEN felkiáltással egy fél órán belül eldöntöttük, hogy ezt szeretnénk. Így történt az, hogy összeköltöztünk először négyen: az akkori párommal, aki hozzám hasonlóan bőrös volt, illetve Dáviddal és Mimmával.

Most kikkel találkozhatunk még itt?

Azóta átalakultunk, bővültünk: ideköltözött hozzánk Kele Ildikó (KELE Clothing), akinek kötöttruházat márkája van hosszú évek óta, és még egy bőrös lány, Wakabayashi Noémi (Nōwa), aki idén indította el saját kis márkáját, ő még egy abszolút fiatal vállalkozó.

Az, hogy ilyen a hely, tudatos karakterépítés eredménye?

Az enteriőrrel szerencsénk volt, de a hely karaktere abszolút a mi személyiségünket tükrözi, még ha ez nem is volt tudatos. Mindenki hozza azt, amilyen ő, és ezért lett ez az egész ilyen ember- és természetközeli. Nyilván nem véletlenül vonzottuk egymást is, működik a kémia. Arról nem is beszélve, hogy Dávidnak és Mimmának van egy Zöld Budapest (Green Guide Budapest) nevű projektje, ami szintén ezt a vonalat erősíti. Dávid nagyon odafigyel arra, hogy szelektíven gyűjtsük a szemetet, ő komposztál is, a komposztot, veszélyes hulladékot mindig elszállítja. Próbálunk környezettudatosan működni amennyire lehet, a bőrhulladékot például odaadjuk óvodáknak.

Na és mi a helyzet a névvel? Honnan jött a Közben?

Hetekig ötleteltünk, és azt hiszem, hogy Dávid vetette fele, hogy legyen Közben: ami utal egyrészt a földrajzi elhelyezkedésére a helynek, mert egy kicsi közben vagyunk, és egyben utal az időbeli folyamatra is. Itt különböző munkafolyamatok zajlanak, és

tulajdonképpen mindig valami munka közben vagyunk, és zajlik az élet.

Ezzel a névvel szerettük volna valahogy ennek az időbeliségét megragadni.

Aki ide belép, könnyen kaphat egy kis bepillantást, egy kis kóstolót abból, amit csináltok.

Igen, ez egy ilyen többfunkciós nyitott tér, mindenképpen ez volt a koncepció. Én amúgy már régóta szerettem volna egy ilyen helyet külföldi mintára, ahol élnek ezek a kis atelier-k. Az adott művész dolgozik, és ki is tudja állítani, prezentálni a munkáit egy vonzó környezeteben. Én azt szeretem benne, hogy

maga a munkafolyamat nincsen elrejtve, hiszen az emberek erre kíváncsiak.

Másrészről, az egy büszkén felvállalható dolog, hogy mi ennek a szakterületnek a képviselői vagyunk, és igenis, lássák az emberek, hogy minden itt készül helyben. 

Mióta foglalkozol bőrökkel?

Én 2012-ben hagytam abba az egyetemet, és azóta ezzel foglalkozom, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Miután kikerültem az egyetemről, létrehoztam az első kis műhelyemet, ahonnan már akkor is nagyon sok táska került ki, de akkor még otthon dolgoztam. Ezután költöztem a Heinrich Alkotói Szintre, de mellette azért volt, hogy elmentem egy varrodába dolgozni, vagy egy másik táskás tervezőlánnyal dolgoztam. Én nem annyira márkaként szeretem magamat definiálni, mint inkább alkotóként, tervezőművészként, aki csinál dolgokat.

Ezek szerint megrendelésre is vállalsz kivitelezéseket?

Igen, illetve másokkal is szeretek együttműködni. Gyakran dolgozom más tervezőknek: akár modellezek, akár tervezésben is segítek, vagy szívesen tanítok – tehát bármit örömmel csinálok, ami ehhez a szakterülethez kapcsolódik.

Honnan merítesz inspirációt?

Van egy elég erős Ázsia-mániám, úgyhogy nagyon sok inspiráció onnan jön. Nagyon szeretem a színes dolgokat, ez mindig elvisz olyan irányba, hogy lehetőleg színes-kedves tárgyak szülessenek. Emellett nagyon sokat hajtogatok, régen is nagyon sokat origamiztam, ez inkább háromdimenziós térformálás. Igazából azzal kezdődik nálam a tervezés első fázisa, hogy leülök valamit meghajtogatni térben – akár papírból, akár valami lágy anyagból, ami jó modellezéshez is, és aztán azt összegyúrom valamiféle filozófiával vagy gondolatisággal, ami éppen nagyon foglalkoztat: teszem azt a taoista szimbólumok. Még, amikor azt hiszem, hogy nem Ázsia-témát készítek, akkor is azt csinálom mindig, a végén rájövök.

A közösségi média felületeken is jelen vagytok, és többféle programot is szoktatok szervezni. Mi a célotok ezzel?

Amikor ideköltöztünk, mindenképp közösségben gondolkoztunk, és szeretnék egyfajta kultúrmissziót folytatni. Éppen ezért, igyekszünk mindenféle olyan rendezvényt befogadni – tanfolyamokat, kiállításokat, akár különböző hobbitevékenységeket –, ami megnyitja ezt a teret újabb és újabb típusú közönségek felé. Én szeretném, ha minél többféle embert be tudnánk vonzani a különböző programjainkkal, azzal a szemléletmóddal, ahogy akár régen ezek a művelődési házak is működtek.

Milyen programoknak adnátok szívesen hátszelet? Egy művelődési ház elég sokrétű programot kínált, és kínál a mai napig.

A tavalyi évben sok vendégkiállításunk volt, és szeretnék sok, már meglévő programsorozathoz is csatlakozni, mint az idén készülő ékszerek éjszakája. Emellett a barátainknak szokott itt kiállításmegnyitója lenni, workshopokat tartunk (RisoPlant – florarium workshopok), kóruspróbák vannak nálunk, de volt itt még kerámiakiállítás, olívaolaj-vásár, és a jövőben lesz például mikrozöldtermesztés-workshop is.

 

***

A stúdió - Ráday utca 31/B, Budapest IX. kerülete, 1092 - általában reggel 10-től este 6-ig van nyitva. Egy fáradt munkanap után, egy délutáni séta közben, mindig találhatunk arra időt, hogy kiszakadjunk a Ráday utca vidám zsivajából, és belecsöppenjünk egy kis alkotói térbe, ahol kedves mosolyok fogadnak majd bennünket, és – minden bizonnyal – némi kész vagy készülő alkotás.