Kimondatlan kérdések az imáról és néhány frappáns válasz Lócskai Mária Kinga ferences szegénygondozó nővértől

Éppen a fiatalkorúak speciális gyermekotthonából érkezik haza, mikor telefonon elérem, és érezhetően az elmúlt órák hatása alatt van. Mikor megkérdezem, mit lehet tenni ezekért a gyerekekért, akik még nagykorúvá válásuk előtt kerültek speciális otthonba különböző bűncselekmények miatt, a legegyszerűbb választ kapom:

„Szeretni lehet őket – ez a legtöbb, amit tehetünk.”.

Ő, maga is még fiatal ferences nővér, de a sokat látott emberek bölcsességével és egyszerűségével beszél a kínos témákról is, többek között arról, hogy a társadalom láthatatlan részében tett szolgálat milyen „sikerélményekkel” kecsegtet. „A jelenlét a lényeg. A legszegényebbek nem ajándékra vágynak, hanem arra, hogy ott legyünk, velük” – mondja. És bizony ez is imádság.

A cselekvés talán az imák legerősebbike. 

Locskai Mária Kinga ferences szegénygondozó nővér – Fotó: Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely

Régen beszélgettem olyan jót repülő időben egy fiatal szerzetes nővérrel – akiről csak a rend kedvéért mondom, hogy bőven a húgom lehetne –, mint a minap Kinga nővérrel. Nincsenek véletlenek. A ferencesek Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhelyéről kaptam egy levelet, benne tíz, az imádkozásra vonatkozó tanáccsal. Nagyon helyes! – gondoltam – Az imának is kellene legyen marketingje, hiszen oly sok „léleksimító varázspraktikáról” többet hallunk nem vallásos közegben, mint az elmélyülés legősibb eszközéről, a fohászról. Pedig az ima kortalan és vallási rendszerektől független eszköz, amelynek elsajátításához és gyakorlásához nem szükséges templompad-koptató vallásosság.

Jelenlét kell hozzá, figyelem és bátorság: a többi Isten kezében van.

Hálás vagyok, hogy a ferences nővérek fontosnak tartották megszólítani ezzel a most különösen is fontos témával a legszélesebb közönséget. A ferences szegénygondozó nővérek tizenketten vannak az országban – Szécsényben, Siófokon és Esztergomban –, Lócskai M. Kinga nővér az esztergomi rendházban él. A rend tagjai – a megszokottól eltérően – fiatalok.

„A legfiatalabb fogvatartottak 12-13 évesek, és 18 év a felső korhatár. Önkéntes alapon járhatnak imaórára, és negyvenből huszonhatan járnak rendszeresen: ez óriási szám. Szeretjük őket, foglalkozunk velük a bibliaórákon, meghallgatjuk őket: próbáljuk átadni nekik Isten szeretetét, és havonta egyszer személyes beszélgetésre is bejárunk hozzájuk” – folytatja Kinga nővér, aki azt is elárulja, hogy nincs igazi utánkövetési rendszer, tehát, aki nagykorúan kikerül az intézményből, annak a sorsáról nem sokat tudnak már. Bent, a gyermekotthonban viszont nem múlnak el nyomtalanul ezek a találkozások:

„Azt mondják a nevelők, hogy ha a lányok eljönnek bibliaórára, utána este nincs annyi gond velük.”

Ezek a gyermekek szétzilált családokból érkeznek, bántalmazó környezetből, rengeteg sérülést, fájdalmat hordoznak. Mégis, amikor azt kérdezem, hogy mennyire jellemző, hogy ismerik az imádságokat, a meglepő válasz, hogy az alapimákat tudják, méghozzá általában a nagyszülőktől. Vajon hogy lehet ekkora távolság két generáció között? És vajon hogy létezik, hogy ezek a gyermekek, akik tizenéves rövid életük alatt nem sok jót remélhettek a családban, mégis a családjukért imádkoznak a nevelőotthonban? 

A mátraverebély-szentkúti oltár, alatta votívokkal – Fotó: Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely

„Nincs mögöttük család, vagy, ha van, akkor bántalmazó. Mivel nem jöhetnek ki a börtönből, a szentmiséket is oda szoktuk szervezni nekik, és arra bátorítjuk őket, hogy a saját szavaikkal is kezdjenek el imádkozni. Nagyon jó, hogy van bennük egy természetes ösztön, amire tudunk alapozni: sokuk számára teljesen természetes, hogy a saját szavaival szólítsa meg Istent. Nagyon-nagyon tudnak imádkozni a családjukért, rendkívül családcentrikusak. Ők is vívódnak, megfogalmaznak olyan kérdéseket, hogy «hol van Isten, amikor én itt vagyok?» – sokkal erősebb a szeretetvágyuk, mint nekünk, és amikor egy kis reménysugarat érzékelnek, abba nagyon bele tudnak kapaszkodni. Sokkal jobban, mint bármelyikünk” – mondja Kinga nővér. Miközben megrendítő beszámolóját hallgatom, csak arra tudok gondolni, mennyi szorongás van bennünk az imádkozással kapcsolatban, amit megfogalmazni is alig merünk, és ezek a méltatlan helyzetben lévő gyermekek milyen egyszerű választ adnak sok kérdésünkre.

Kinga nővérrel a hogyan tudunk jól imádkozni? kérdést feszegetjük tovább: „Ez nehéz kérdés. Én azt gondolom, hogy nincs rossz ima, csak olyan helyzet, amikor nem tudok eléggé jelen lenni az imában: elkalandozik a figyelmem, és vagy a múltra, vagy a jövőre gondolok, és nem is vagyok ott, nem vagyok jelen.

Számomra az imádság találkozás: olyan együttlét, amelyben ott van Isten is, én is. Akkor lesz jó a találkozás, ha egymás számára jelen tudunk lenni.

Gondoljunk csak bele, hogy miként megyünk bele embertársainkkal egy találkozásba, és abból megértjük, hogy az Istennel való találkozásban is hogyan kell jelen lennünk. Várjuk-e, hogy viszontlássuk egymást? Mióta nem találkoztunk? Hogyan készülök rá? Hogyan szólítom meg? Mennyire tudok figyelni a másikra? Az Istennel való találkozásunkban is ezek a fontos szempontok: nem mindegy, hogy évente csak egyszer szólítom meg, vagy rendszeresen találkozunk – ez nagymértékben meghatározza, hogy mennyire mély viszonyt tudunk kialakítani Vele. Ez az emberi kapcsolatainkban is így működik: akivel gyakrabban találkozom, netán naponta, azzal bensőségesebb kapcsolatom alakulhat ki, mint akivel csak ritkán, esetleg évente egyszer” – vallja Kinga nővér.

A mátraverebély-szentkúti kegytemplom – Fotó: Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely 

Ahogy azonban a hétköznapok sem egyformák, a rendszeres imában sem tudunk mindig ugyanolyan hatékonyak lenni. Pedig, ha őszinték vagyunk önmagunkkal, imádságunk leggyakoribb eredője a belső béke keresése. Erre mindannyiunknak szükségünk van, felekezeti hovatartozástól és hittől függetlenül. Nem kell ahhoz vallásosnak lennünk, hogy belső harmóniára törekedjünk, ennek érdekében pedig elmélyülve reflektáljunk az életre, és tudatában legyünk emberi határainknak. Legfeljebb a nem vallásos ember nem nevezi imának azt a belső utat, amelyen ugyanúgy képes hálát adni a természet áldásaiért – idén például az évtizedek óta nem látott, gazdag gyümölcstermésért mindannyian hálát adhatunk – vagy magánéleti örömökért. Mi a különbség akkor az imádság és a meditatív elmélyülés között?

„Ha az ember nem kapott semmit hitélet szempontjából a családban, attól még a teremtett világban felismerheti az Isten szépségét és nagyságát. De ha valaki keresi Istent, az imában biztosan rátalál, és éppen itt kezdődik a valódi ima, hogy akarom ezt a találkozást, mert érzem, hogy nem vagyok elég önmagamnak. Lennie kell egy nálam sokkal nagyobb valakinek, akivel találkoznom kell, mert érzem, hogy ebből a találkozásból sok gyümölcs származik majd az én életemben. Akkor tudom azt mondani, hogy jól imádkozok, amikor ezek a gyümölcsök megteremnek az életemben. A legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgokra gondoljunk! Például, ha egyébként egy türelmetlen ember vagyok, és azt veszem észre magamon, hogy valakivel szemben türelmet tudtam tanúsítani a fohászaim hatására.

Ez a türelem és a bennem lévő békesség az Istennel való kapcsolatom gyümölcse"

– magyarázza Kinga nővér, és nagyon örülök a példának, hiszen a türelmetlenség sokunk számára okoz komoly kihívást a mindennapokban. Eleve egy felgyorsult világ sürgető tempóját éljük, ami nem sokat segít az elmélyülésben, és talán éppen a részben ebből fakadó türelmetlenség nehezíti meg az imádságainkat is. 

Fotó: Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely  

Az imával kapcsolatos talán azt értjük félre a leggyakrabban, hogy a fohász kérések megfogalmazására való, és csak akkor tartjuk jónak, hatékonynak az imádságot, ha ezek a kérések teljesülnek. Ennyire leegyszerűsítve csupán egy „rendelésnek” tűnhet az imádság, ugyanakkor a Szentírásban azt is olvashatjuk, hogy „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Máté 7:7-11) A ferencesek Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhelyéről kapott levelének 10 pontos összefoglalójában az egyik pont éppen arról szól, hogy merjünk kérni. Babits Mihály Szimbólumok. Stanzák első verse jut eszembe, melynek címe: Ne mondj le semmiről, és melynek utolsó sorai így hangzanak:

minden vágyad az Isten szava benned
mutatva, hogy merre rendelte menned.

Fotó: Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely   

Hogyan tudunk ésszerűen kérni? Mit várhatunk el az imában? Nem olyan könnyű erre válaszolni. „Az embernek több szinten is lehetnek vágyai. A hétköznapi dolgokkal kapcsolatos vágyakon túl azonban mélyebb szinten olyan biztonságra vágyunk, amely nem a külvilági dolgoktól függ. Ezek a mély vágyak egyeznek Isten akaratával, és éppen ezt az alapvető biztonságot nyújtja számunkra Isten” – mondja Kinga nővér, és egy személyes történettel is megvilágítja a fohász „eredményességének” lényegét:

„Szerintem jó életem volt, de mindig is hiányzott belőle valami: egyszerűen azt éreztem, hogy nem teljes, és kerestem, hogy mitől nem az. Egyszer elmentem egy hivatástisztázó lelkigyakorlatra, ahol két lehetséges élethivatást mutattak meg: a családos és a szerzetesi utat – persze én ekkor még családban gondolkodtam, sok gyerekkel. Nagyon szerettem volna megtalálni a jó választ a kérdésemre, hogy melyik út az enyém, és az atya, aki vezette a lelkigyakorlatot, megkérdezte, honnan ered a nagy családdal kapcsolatos vágyam. Én csak azt éreztem, hogy mindig is ez volt bennem, és nagyon szerettem volna, hogy teljesüljön. Ekkor azt felelte, hogy Isten azt akarja, hogy ne gyötrődjek ezen, hiszen meg fogja adni, amit kérek. És tényleg el tudtam engedni, szabaddá tudtam tenni magam ettől a görcsös vágyakozástól, majd amikor már a rend tagja lettem,

évek múltán jöttem rá, hogy sokkal nagyobb családot kaptam, mint amit el tudtam képzelni keresőként.

Isten sokkal teljesebbé tudta tenni az életemet, mint azt reméltem, hiszen a ferences család nagy és teljes család.”

A mátraverebély-szentkúti kegyszobor – Fotó: Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely  

Azt gondolnánk, hogy egy szerzetes nővérnek semmilyen fennakadása nem lehet az imádkozásban, hiszen már megtanulta a „helyes technikát”. De nem biztos, hogy ez mindig így volt. „Eléggé lázadó gyerek és fiatal voltam, nem szerettem a sablonos dolgokat, és természetesen az imával kapcsolatban is voltak kérdéseim.

Először azt kérdőjeleztem meg, hogy csak az az ima, ami le van írva az imakönyvekben? Ez ellen például úgy lázadtam, hogy kimentem az erdőbe, és ott hangosan szólítottam meg Istent.

Szerintem nagyon sokat segített az Istennel való kapcsolatomban, hogy nem sablonosan viszonyultam hozzá, hanem ami éppen bennem volt, azt kezdtem el neki mondani, mert elhittem, hogy Őt ez érdekli” – osztja meg Kinga nővér saját történetét.

A mátraverebély-szentkúti kegyhely külső oltára – Fotó: Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely  

A ferences családban végzett szolgálat keretében sok ilyen történetnek részese. Az egyik eset éppen a speciális nevelőotthonban lévő fiatalok körében történt: „Egy húsvéti együttlét keretében történt. A bűnbánati szertartás után közbenjáró imát kérhettek tőlünk a végén, mi pedig kettesével imádkoztunk értük, majd kis csoportokban próbáltuk megbeszélni, hogy milyen volt számukra ez az együttlét. Akkor egy 17 éves lány azt mondta, hogy ő soha életében nem érezte ezt a fajta szeretetet, de ez a szeretet nem a miénk, nem tőlünk ered. Ez egy nagyon erős pillanat volt számomra is” – mondja Kinga nővér.  

Az imával kapcsolatos szorongásaink közül az egyik leggyakoribbra éppen Kinga nővér mutat rá: 

„Nagyon tudunk azon aggódni, hogy olyan dolgot ne mondjunk el az Istennek, ami nem isteni, nem szentes. Sokszor az imádságunkból pont azokat a dolgokat hagyjuk ki, amelyek a legfontosabbak, és amiket Isten elé kellene vinnünk. 

Sok emberrel találkozom, akik úgy gondolják, csak a szép dolgot lehet az Isten felé mutatni is, mondani is. De például kifakadni valamin, dacolni az Istennel, esetleg azt odavinni, hogy nincs kedvem imádkozni, azt már nem lehet. Pedig ezzel éppen hogy elzárjuk magunkat tőle, nemhogy közelebb kerülnénk hozzá. Gondoljunk csak bele, egy házasságban is olykor sokkal építőbb tud lenni egy kiadós veszekedés, mint hogyha csöndbe fojtanánk a gondjainkat!” 

Fotó: Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely  

Mi a teendő, ha nem tudunk imádkozni?

Ha nincs mondanivalónk vagy egyszerűen csak nem vagyunk képesek odafigyelni, jelen lenni? „Ilyenkor kell kitartani az imádságban. Nem csak akkor értékes az ima, amikor jó érzések társulnak hozzá. Nem mindig mérhető az eredménye, de nem múlik el nyomtalanul. Azt szoktam mondani, hogy én egy lyukas vödör vagyok, és csak akkor tudok tele lenni, ha folyamatosan vízben vagyok: az imádság számomra azt jelenti, hogy belemerítkezem a vízbe, hiszen csak így tudok megtelni. Ne aggódjunk, Isten nem hagy magunkra az imában!” – mondja a ferences nővér.

Ahogy az imában nem maradunk egyedül, úgy az imádságos elmélyülésben sem kell magunkra maradnunk.

A ferencesek Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhelyén szervezett lelkigyakorlatok segíthetnek ebben az elmélyülésben.

Mi történik egy ilyen lelkigyakorlaton? A lelkigyakorlat csendes elvonulást jelent, amelynek keretében többféle foglalkozás is zajlik: a tematikus előadások mellett kiscsoportos együttlétek és csendes idő is rendelkezésre áll a résztvevők számára. Általában akkor keresik a lelkigyakorlat lehetőségét az emberek, amikor ki akarnak szakadni a hétköznapokból vagy egy élethelyzetből, amiben vannak, és rá akarnak nézni az életükre, megoldást keresnek egy problémára vagy egyszerűen csak át akarnak gondolni valamit. Koncentrált idő ez a pár nap, a befelé és az Isten felé fordulás ideje: egyedül és közösen végzett imádságokkal, beszélgetésekkel és elmélyült figyelemmel. 

Apartman-szálláshelyek a mátraverebély-szentkúti kegyhely területén – Fotó: Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely  

„Az egyik lelkigyakorlatra érkezett egy résztvevő, aki csak azért döntött úgy, hogy eljön, mert megígérte valakinek, aki azóta már elhunyt, hogy eljön és kipróbálja. Az első nap közölte, hogy neki semmit ne mondjunk az imádságról, mert számára az ima a Miatyánknál véget is ér, de ő most végigüli ezt a négy napot tisztességgel, hiszen megígérte. Majd az utolsó este odajött hozzám egy önátadó imával, és azt mondta, hogy neki most az a szíve vágya, hogy odaadja magát az Úrnak.

Így képes az ima életeket átformálni”

– mutat rá az imádság erejére Kinga nővér.

Fotó: Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely   

Hálás vagyok a ferencesek Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhelyéről érkezett levélért és a Kinga nővérrel folytatott beszélgetésért egyaránt. Azt hiszem, ezt a beszélgetést hamarosan folytatni fogjuk. Végezetül pedig álljon itt az a 10 pont, amelyet Lócskai Mária Kinga ferences szegénygondozó nővér állított össze az imádkozásról:

1. A legfontosabb, hogy személyes kapcsolatunk legyen Istennel. Akkor tudunk egyensúlyba kerülni az életünk valamennyi területén, ha minden nap kapcsolódunk vele – mondjuk ima formájában.

2. Az imához nem szép szavak kellenek: az a fontos, hogy jelen legyünk egymás számára. Ne sablonokhoz ragaszkodjunk! Minden imádság egy eszköz a találkozásra, amelynek első lépése a jelenlét. 

3. Érdemes Jézust úgy elképzelni, mint a legjobb barátunkat, testvérünket vagy jegyesünket. Úgy viselkedjek vele, mint egy jóbaráttal, akiről szeretnék minél többet megtudni. Ehhez pedig tér, idő és energia szükséges.

4. Sokféleképpen lehet imádkozni, íme néhány módszer: lehet csendben magunkban, egyszerű szavakkal, Biblia olvasással, temploman ülve, kegyhelyre zarándokolva, közösségben énekelve, táncolva, vagy otthon elcsendesedve, nézve a keresztet, dicsőítő alkalmat felkeresve, hálaadással vagy valamely jószolgálatot teljesítve, azaz, ha úgy tudok odamenni valakihez, mint Isten saját képére teremtett másához.

5. Az imaformákban találjuk meg a saját imamódunkat, amivel közelebb jutunk Jézushoz! Ez lehet kötött ima, képzeletbeli ima, vagy egy-egy szó ismétlése, például Isten vagy Jézus neve. A Miatyánk lassú, tudatos formája is hatékony: ez abban segít, hogy mélyebben megértsem annak jelentését.

A mátraverebély-szentkúti kegyhely télen – Fotó: Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely  

6. Nincs olyan, hogy rossz imádság: ha elkalandozom, küzdök, szüntelenül térjek vissza Hozzá. Hiába nem történik semmi, nem fogom föl, attól még az ima alakít bennünket belülről. Olyan, mint a nagyszombat, amikor Jézus a sírban fekszik. Nem történik semmi, várakozunk. Attól a mélységeimben dolgozik, alakít és formál bennünket.

7. A valódi ima hatása, a Vele való találkozás formáló ereje a hétköznapokban mutatkozik meg. Ha növekedett bennem a hit, a remény, a szeretet, a megbocsátás, ha le tudtam győzni önmagam, ha el tudok hagyni egy-egy rossz szokást, akkor érezhetem, tudhatom, hogy működik.

8. Jézus biztat, hogy merjünk kérni. Tárjuk fel előtte szívünk vágyát. Merjünk hittel kérni, mert a hit hegyeket mozgat.

9. A kérésünk terén fontos meghagyni annak a szabadságát, miképp kapjuk azt meg. Nem biztos, hogy abban a formában, ahogy elképzeltük, de minden esetben úgy, ahogy az a javunkat leginkább szolgálja: „Legyen meg a te akaratod.”

10. Keresni a szívbéli vágyunkat: az egyezik Isten akaratával. Mi csak egy töredezett részét látjuk az életünknek, Ő a nagy egészet. Ő nem egy pénzautomata, melyből 5 Miatyánkért rögtön jön kérésünk teljesülése. Érdemes Benne bízni, hogy az igazi öröm és boldogság felé visz bennünket.

Nyitókép: A mátraverebély-szentkúti kegyhely külső oltárképének részlete – Fotó: Mátravarebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely