Karos és katyó – egy délután meglepetései

Fedeztem már fel így régi, csodálatos kúriákat, boltíves istállókat, elhagyott parasztházakat, magtárakat, malomépületeket. Letűnt korok, életek itt maradt szellemei ezek a helyek, és én szeretek elidőzni a múltban. Valószínű, a bóklászás szeretete miatt akadt meg a szemem a minap egy olyan közösségi média oldalon, ahol a tulajdonos a saját rácsodálkozásait posztolta minden nap. Semmi különösre ne gondoljatok! Pusztán arról van szó, hogy az illető hisz abban, hogy

szebb lesz az élet, ha rendszeresen hagyjuk magunkat rácsodálkozni a körülöttünk lévő világra. 

A minap két ilyen rácsodálkozásom is volt, megosztom veletek, remélve, hogy a végére értelmet nyer a fenti cím is. A két dolognak ugyanis a „klasszikus hétköznapokban” semmi köze egymáshoz.

A Karosi Honfoglalás-kori Emlékpark – Fotó: Tőkés Boglárka

Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye határvidékén autóztam, amikor egyszer csak az út jobb oldalán egy fatáblára lettem figyelmes: Karosi Honfoglalás-kori Emlékpark. Bekanyarodtam, és milyen jól tettem: ez volt aznap az első lehetőségem rácsodálkozni valami számomra új érdekességre. Kiderült ugyanis, hogy

ezen a helyen kerültek elő a 20.század első felében, illetve az 1980-as években a Kárpát-medence eddig ismert leggazdagabb magyar honfoglalás kori temetői.

Három temető leletanyagát tárták fel, feltehetően valamennyit azonos időszakban, a 9. és 10. században használták. A park bejáratában mindez elolvasható.

A Karosi Honfoglalás-kori Emlékpark így köszönti a látogatókat – Fotó: Tőkés Boglárka 

Körbesétáltam a gyönyörű napsütésben. Az egyik kopjafán a következő vésés látható:

Kicsit elüldögéltem a csendben. Hazaérve rögtön elolvastam mindent erről a helyről. A Középkori Templomok Egyesület honlapján azt írják, hogy egymástól 150-200 méterre nagy számban kerültek elő Honfoglalás-kori sírok, melyek többségében férfiakat nyugszanak. Ezekből a sírokból értékes eszköz-leletet is feltártak a szakemberek: jelentős mennyiségű lószerszám, fegyver, íjászfelszerelés, tarsolyok, övek, méltóságjelvények, ékszerek őrzik eleink emlékét.

Az 52. síremlék – Fotó: Tőkés Boglárka 

A legjelentősebb lelet az 52-es számmal ellátott sír, amely egy kiemelkedő rangú és gazdagságú férfi lehetett. A mellette talált tárgyak alapján valószínű, hogy jelentős szerepet tölthetett be a 10. századi magyar nagyfejedelmek környezetében. Ennek a sírnak a helyét egy emlékmű jelzi. A három temető szorosan kapcsolódik egymáshoz. A szakirodalom szerint 

a honfoglalás és a kalandozások korában élő vezérek és családtagjaik, valamint a kíséret harcosainak sírjait őrizték.

A férfiak erős felfegyverzettsége, a méltóságjelvények gazdagsága azt jelezheti, hogy a fejedelmi kíséret különböző rangú vezetői, azok családtagjai és háziszolgáik, valamint az őket kísérő nőtlen harcosok nyugszanak itt. Ha tehetitek, álljatok meg Karos határában, sétáljatok egyet a mezőn, olvassátok el az információs táblákat, és élvezzék a csendet! Sőt, imádkozni sem tilos!

A Karoson készült fotókat galériából is lapozhatjátok:

A délután második, rácsodálkozásra érdemes élménye teljesen más természetű volt. Édesanyám napok óta katyót főz. Mostanában már nem egyszerre sokat, hanem szerre – ahogy mi mondjuk –, ami azt jelenti, hogy kisebb adagokban, többször. Mert már nem tudja olyan lendülettel kavarni a nagy adagokat. Néhány napja elhatároztam, hogy én is nekilátok. Meg is vettem a szilvát, de mielőtt hozzáfogtam volna, gondoltam megnézem, ki hogyan készíti ezt a finomságot.

Jóféle besztercei szilva – Fotó: Tőkés Boglárka 

Ekkor jött a rácsodálkozás, ugyanis alig találtam róla szakirodalmat – kivéve néhány erdélyi bejegyzést. Elkészítettem úgy, ahogy mi szoktuk, és amikor az utolsó simításokkal is végeztem, telefonált édesapám. Nagy lendülettel meséltem neki, hogy befőztem a katyót, úgy, rumosan, ahogy mi szoktuk, mire a következő válasz érkezett:

„Fiam, abba anyádon és nagyanyádon kívül soha senki nem tesz rumot.”

Na, ez volt a mai harmadik mosolygós rácsodálkozásom az életre. Ettől függetlenül, íme a világ legegyszerűbb és legfinomabb rumos katyója:

Fő a katyó – Fotó: Tőkés Boglárka  

Hozzávalók

• szilva (lehetőleg besztercei)
• rum

Már csak a rum hiányzik belőle – Fotó: Tőkés Boglárka  

Elkészítés

A megmosott gyümölcsöt kimagozzuk és négybe vágjuk – ha kisebbek, maradhatnak félbetörve is. Addig főzzük és kavargatjuk, amíg kissé pépesre lágyul a szilva. Ezután üvegekbe tesszük, és a tetejére kis rumot öntünk. Pokrócba csavarva állni hagyjuk az üvegeket, amíg kihűlnek. Lekvárként is fogyaszthatjuk, de húsokhoz is kiváló kiegészítő íz.

Hamarosan a kamra polcára kerül – Fotó: Tőkés Boglárka   

Nyitókép: Tőkés Boglárka