Fedeztem már fel így régi, csodálatos kúriákat, boltíves istállókat, elhagyott parasztházakat, magtárakat, malomépületeket. Letűnt korok, életek itt maradt szellemei ezek a helyek, és én szeretek elidőzni a múltban. Valószínű, a bóklászás szeretete miatt akadt meg a szemem a minap egy olyan közösségi média oldalon, ahol a tulajdonos a saját rácsodálkozásait posztolta minden nap. Semmi különösre ne gondoljatok! Pusztán arról van szó, hogy az illető hisz abban, hogy
szebb lesz az élet, ha rendszeresen hagyjuk magunkat rácsodálkozni a körülöttünk lévő világra.
A minap két ilyen rácsodálkozásom is volt, megosztom veletek, remélve, hogy a végére értelmet nyer a fenti cím is. A két dolognak ugyanis a „klasszikus hétköznapokban” semmi köze egymáshoz.
![](/data/generated/articles/115/1152/article-115241/IMG_2762_vagott_fit_1060x10000.jpg?key=YWZlNTU4ZGQ4Nzk5NWFhNTgyOWI5MmZhNmY5MzBhMTgwNDBiZTQzMWMwYmY3MzM3OTlmOTcwMmUzYTNkODgzMQ==)
A Karosi Honfoglalás-kori Emlékpark – Fotó: Tőkés Boglárka
Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye határvidékén autóztam, amikor egyszer csak az út jobb oldalán egy fatáblára lettem figyelmes: Karosi Honfoglalás-kori Emlékpark. Bekanyarodtam, és milyen jól tettem: ez volt aznap az első lehetőségem rácsodálkozni valami számomra új érdekességre. Kiderült ugyanis, hogy
ezen a helyen kerültek elő a 20.század első felében, illetve az 1980-as években a Kárpát-medence eddig ismert leggazdagabb magyar honfoglalás kori temetői.
Három temető leletanyagát tárták fel, feltehetően valamennyit azonos időszakban, a 9. és 10. században használták. A park bejáratában mindez elolvasható.
![](/data/generated/articles/115/1152/article-115241/IMG_2770_fit_1060x10000.jpg?key=MmJmM2QyZTYwYWU5NWQ3ZmMyZWNkMGUxNWM1ODQwMGQ4ZDA0YTI4ODNhMzhlZTRjY2FhZjg2ZDhiMGQ4ODM1OA==)
A Karosi Honfoglalás-kori Emlékpark így köszönti a látogatókat – Fotó: Tőkés Boglárka
Körbesétáltam a gyönyörű napsütésben. Az egyik kopjafán a következő vésés látható:
Kicsit elüldögéltem a csendben. Hazaérve rögtön elolvastam mindent erről a helyről. A Középkori Templomok Egyesület honlapján azt írják, hogy egymástól 150-200 méterre nagy számban kerültek elő Honfoglalás-kori sírok, melyek többségében férfiakat nyugszanak. Ezekből a sírokból értékes eszköz-leletet is feltártak a szakemberek: jelentős mennyiségű lószerszám, fegyver, íjászfelszerelés, tarsolyok, övek, méltóságjelvények, ékszerek őrzik eleink emlékét.
![](/data/generated/articles/115/1152/article-115241/IMG_2780_fit_1060x10000.jpg?key=MzA1MmVkODFhYTQ3YmVjMGQ2ZGVmMjgzZTkwM2I0MjIwZWE3NTE2MTk5MDViN2JhNTMzZWZiNWVhOWJlYjNhZA==)
Az 52. síremlék – Fotó: Tőkés Boglárka
A legjelentősebb lelet az 52-es számmal ellátott sír, amely egy kiemelkedő rangú és gazdagságú férfi lehetett. A mellette talált tárgyak alapján valószínű, hogy jelentős szerepet tölthetett be a 10. századi magyar nagyfejedelmek környezetében. Ennek a sírnak a helyét egy emlékmű jelzi. A három temető szorosan kapcsolódik egymáshoz. A szakirodalom szerint
a honfoglalás és a kalandozások korában élő vezérek és családtagjaik, valamint a kíséret harcosainak sírjait őrizték.
A férfiak erős felfegyverzettsége, a méltóságjelvények gazdagsága azt jelezheti, hogy a fejedelmi kíséret különböző rangú vezetői, azok családtagjai és háziszolgáik, valamint az őket kísérő nőtlen harcosok nyugszanak itt. Ha tehetitek, álljatok meg Karos határában, sétáljatok egyet a mezőn, olvassátok el az információs táblákat, és élvezzék a csendet! Sőt, imádkozni sem tilos!
A Karoson készült fotókat galériából is lapozhatjátok:
A délután második, rácsodálkozásra érdemes élménye teljesen más természetű volt. Édesanyám napok óta katyót főz. Mostanában már nem egyszerre sokat, hanem szerre – ahogy mi mondjuk –, ami azt jelenti, hogy kisebb adagokban, többször. Mert már nem tudja olyan lendülettel kavarni a nagy adagokat. Néhány napja elhatároztam, hogy én is nekilátok. Meg is vettem a szilvát, de mielőtt hozzáfogtam volna, gondoltam megnézem, ki hogyan készíti ezt a finomságot.
![](/data/generated/articles/115/1152/article-115241/IMG_3288_fit_1060x10000.jpg?key=MmMzNjM3YjllN2NkNjE4ZjY2YmYyNTlhNTU5NGZkZThlZGFhZmQ3YmM3YjQ0MGI5ODRkNjcxN2M1YWU2YWE2OA==)
Jóféle besztercei szilva – Fotó: Tőkés Boglárka
Ekkor jött a rácsodálkozás, ugyanis alig találtam róla szakirodalmat – kivéve néhány erdélyi bejegyzést. Elkészítettem úgy, ahogy mi szoktuk, és amikor az utolsó simításokkal is végeztem, telefonált édesapám. Nagy lendülettel meséltem neki, hogy befőztem a katyót, úgy, rumosan, ahogy mi szoktuk, mire a következő válasz érkezett:
„Fiam, abba anyádon és nagyanyádon kívül soha senki nem tesz rumot.”
Na, ez volt a mai harmadik mosolygós rácsodálkozásom az életre. Ettől függetlenül, íme a világ legegyszerűbb és legfinomabb rumos katyója:
![](/data/generated/articles/115/1152/article-115241/IMG_3293_fit_1060x10000.jpg?key=YjdhMTM0NTkwNjUyMmY2NTMxN2IzNDdhOTdiNDVhMzg1OTU2MThkMzQ1N2ZiOTc3ODZkZmU0YjM4M2UyOTA4Mg==)
Fő a katyó – Fotó: Tőkés Boglárka
Hozzávalók
- szilva (lehetőleg besztercei)
- rum
![](/data/generated/articles/115/1152/article-115241/IMG_3301_fit_1060x10000.jpg?key=YjQwNzRhYmY5MWNmOTM5OWZhODVhNTgxMTkzNWM2YTc2MTQ0NTM4OWI2YTk0MWVlYjU4MWYxZmMyYjkxZWUwYg==)
Már csak a rum hiányzik belőle – Fotó: Tőkés Boglárka
Elkészítés
A megmosott gyümölcsöt kimagozzuk és négybe vágjuk – ha kisebbek, maradhatnak félbetörve is. Addig főzzük és kavargatjuk, amíg kissé pépesre lágyul a szilva. Ezután üvegekbe tesszük, és a tetejére kis rumot öntünk. Pokrócba csavarva állni hagyjuk az üvegeket, amíg kihűlnek. Lekvárként is fogyaszthatjuk, de húsokhoz is kiváló kiegészítő íz.
![](/data/generated/articles/115/1152/article-115241/IMG_3303_fit_1060x10000.jpg?key=MmY5MzM1MWI1ZTA5YThhMjhhN2FlOTM2YmU4YmJkZjNkZDA2NGYwNTFlNTBhNjUxNmFiNzhlZTgyODA5M2YwNQ==)
Hamarosan a kamra polcára kerül – Fotó: Tőkés Boglárka
Nyitókép: Tőkés Boglárka
Ajánljuk még: