„Jaj, csak az időjárásról ne beszéljünk!” – Miért érezzük ennyire kínosnak a témát?

Mégis az egyik legmegosztóbb téma a világon az időjárás, van, akivel nem lehet beszélni róla, mert annyira idegesíti, sőt a diskurzus ellaposodásának tekinti, ha előkerül a téma. Mások szerint viszont nem unalmas, és végképp nem töltelék témáról van szó, hiszen az aktuális időnek megannyi hatása van testi és lelki állapotunkra. Ezért pedig igenis fontos lehet szóba hozni, vagy legalább figyelni, ismerni és felismerni hatásait.

Ma reggel például hétágra sütött a nap, nem csoda, hogy tele energiával és motivációval kocogtam a futópályán. Elégedetten nyújtottam a parkban a kitűzött cél teljesítése után, élveztem a sugarakat és a kellemes levegőt, miközben nyugtáztam, hogy kicsit túl is öltöztem ehhez az időhöz. Most viszont, alig néhány órával később a beborult ég, és esőfelhők sötétítik be a lakást, én pedig egy meleg zokniban és pulcsiban ülök a fotelben, ölemben a laptoppal.

Ez már kevésbé okoz örömet, sőt lelombozó a kép a korábbi derűhöz képest.

A kontraszt pedig nemcsak a kedvemre, de teljesítményemre, és az éberségemre is rányomta a bélyegét.

Tudjuk, hiszen mindannyian tapasztaljuk, milyen hatással vannak a mentális állapotunkra a sötét, csapadékos téli hónapok. Ilyenkor lehangoltabbak vagyunk, és hajlamosak lehetünk depressziós tüneteket mutatni. Ezzel szemben tavasszal és nyáron, amikor a napsütés újra az életünk részévé válik, mintha kicseréltek volna minket. Feltöltődünk, motiváltabbak és jobb kedvűek leszünk.

Egészségünk tükrében

Philip Eden meteorológus szerint a legtöbb ember úgy beszél az időjárásról, hogy valójában semmit sem tud annak működéséről. Szerintem egyáltalán nem kell meteorológusnak lennünk ahhoz, hogy megfejtsük, ránk mi és hogyan hat. Nincs is pontosabb előrejelzője a frontoknak, mint a fejfájás, vagy az ízületi fájdalmak, amik azonnal „tájékoztatnak”: változás jön.

Rossz időben ingerlékenyek lehetünk, koncentrációs zavarok jelentkezhetnek, de még az étkezési szokásaink is megváltozhatnak – gondoljunk csak arra, amikor télen egy meleg takaró alatt végignassolunk egy egész filmet. Vagy amikor heves szél fúj, és mi nyugtalanabbak vagyunk, rosszabbul alszunk. A nagy melegek, a magas páratartalom vagy a hirtelen hőmérsékletváltozás szintén okozhatnak kellemetlenségeket, a levertség és bágyadtság, a magas vérnyomás, a végtagok duzzadása, mind betudhatók a forró időnek. Az extrém hőmérséklet ráadásul megterhelheti a szívet, ami növelheti a szívroham kockázatát. Minden évszaknak megvannak a sajátosságai, a szervezetünkre nézve pedig a kihívásai – éppen ezért érdemes nyomon követni az előrejelzéseket, hiszen ezek sokkal több információt adhatnak annál, hogyan kell felöltöznünk aznap.

Beszélni vagy nem beszélni?

Az angolok köztudottan sokat beszélnek az időjárásról, naponta többször is felhozzák a témát, de ez nem is meglepő. Olyan változékony és szeszélyes a szigetország klímája, hogy mindig van mit megvitatni, fiatalok és idősek egyaránt tudnak kapcsolódni a témához, amiből kiindulva valószínűleg számtalan történet is előkerül. Ugyanez igaz lehet ránk is, amikor olyan élethelyzetben vagyunk, amikor az átlagosnál jobban függünk attól, esik vagy fúj. Például kisgyerekes szülőként biztosan jobban figyelünk rá, és központibb téma az időjárás, hiszen minden kimozdulás külön megtervezést igényel (mit vigyünk magunkkal, kell-e meleg ruha, esik-e majd az eső stb.) Idősebb korban szintén többet foglalkozunk az időjárással, mivel a nagyon meleg, de a hideg, és az azzal járó jeges, lefagyott járdák is okozhatnak nehézségeket.

Az angoloktól, és a korcsoportunktól függetlenül beláthatjuk, hogy az időjárás témaköre segíthet beindítani egy beszélgetést, ráadásul általa a saját, illetve a másik élményeibe, napi eseményeibe is belepillanthatunk. Például, amikor összefutunk valakivel és a „szia, hogy vagy, mi újság?” köszönéshez hozzátesszük, hogy „olyan hülye idő van ma, neked is fáj a fejed?” vagy „olyan szépen süt nap, tök jó kedvem van egész nap”, azzal máris elrugaszkodtunk kicsit az időjárástól, és indítványoztunk egy kicsivel mélyebb társalgást.

Ennek ellenére a Huffington Post cikke szerint többnyire a kínos szüneteket igyekszünk kitölteni az időjárásról folytatott csevelyjel. Például egy liftben utazunk a kollégával, összefutunk a boltban egy távolabbi ismerőssel vagy éppen az egyik szomszéddal a lakóházban. Mivel nem túl közeli az ismeretség, valami igazán könnyű témával próbálkozunk abban a pár percben, amíg tart a találkozás. Nem teljesen haszontalan ez, főleg ha belegondolunk – és ezt számos tanulmány is alátámasztja –, hogy az időjárás milyen nagy hatással van a hangulatunkra, és az általános közérzetünkre. A legjobb, amit tehetünk, hogyha felmerül a téma, találjuk meg az elszórt információkból a közös pontot a beszélgetőpartnerünkkel, így máris könnyebben kapcsolódhatunk egymáshoz. Ráadásul annyi komoly téma és fontos beszélgetés van az életünkben, miért ne lehetne néha csak úgy indok nélkül trécselni?

Ahogy Kozma Mária író mondta: „Az ember nem mondhat mindig világrengető értelmességeket. Néha nagyon pihentető és kényelmes egy kis csevegés az időjárásról.”