Kult

Harry Potter bűvöletében a világnapja kapcsán: mit írt még Rowling?

Manapság gyakorlatilag minden napra esik egy-egy világnap vagy nemzetközi nap, így mostanság ünnepelhettük például a rádióamatőrök, a vakvezető kutyák vagy a testvérvárosok világnapját, ma pedig nem más következik, mint a nemzetközi Harry Potter-nap, ugyanis május 2-án a roxforti csatában Harry Potter legyőzte minden idők leggonoszabb varázslóját, Voldemortot. Elő a könyvekkel, filmekkel, legókkal, Potter-babákkal és társasokkal, élvezzük ki újból a világ egyik legnagyszerűbb történetfolyamát, és közben nézzük meg, mi mindent írt is az, aki nélkül szegényebbek lennénk egy teljes univerzummal.

Általában Harry Potter-univerzumról szokás beszélni, és ez az univerzum most tovább fejlődhet, az HBO új streaming szolgáltatása, a Max (csak simán Max) április közepén bejelentette, hogy a Warner Bros. Discovery J.K. Rowlinggal, mint executive producerrel közösen a Harry Potter-könyvek eredeti szövegéhez hű, azokat hitelesen adaptáló forgatókönyvre épülő tévésorozatot készít.

Eközben az idén megjelent, a Harry Potter könyvekre épülő Hogwarts Legacy számítógépes játék hatalmas sikerként dobbant be a videójáték-piacra és rekordokat döntögetett, de talán elég csak azt is megnézni, ha a Potter-könyvek jelentőségéről van szó, hogy internetes források szerint 78 nyelven legalább 450 millió példányt adtak el belőlük, és

az utolsó négy kötet egymás után állította fel a „leggyorsabban eladott könyvek” rekordját a történelemben,

Ne felejtsük el azt sem, hogy sokan a mai napig hangoztatják: Rowling kedveltette meg velük az olvasást. Így aztán sokak számára örömhír, hogy újra megelevenedik a legendás történet.

Új generációk

A Max sorozata várhatóan egy évtizeden keresztül fut majd, és mivel az idő és a tér engedi, a varázsvilág apróbb, kis fantasztikumait részletesebben tudja bemutatni, mint az egész estés, korábbi filmek. Mióta az első könyv 25 éve megjelent, már több olvasó generáció is felnőtt, és a Harry Potter-világgal most találkozó, legújabbak számára a sorozat új szereplőgárdája testesítheti majd meg a könyv karaktereit. Bár nehéz elképzelni, hogyan lehetne jobb például Perselus Piton szerepére bárki, mint a néhai Alan Rickman volt, ha Rowling nem változtat azon szokásán, hogy csak brit színészekből kerülhetnek ki a Potter-adaptációk főszereplői, erős szavazatot tennénk le Benedict Cumberbatch mellett, hogy méltó utódja legyen. 

Méltó ünneplés

Annak, aki szeretne újra elmerülni ebben a világban, a könyvek lapozgatása és a filmek lejátszása mellett a nemzetközi Harry Potter-napon érdemes elővenni a hazánkban is díjnyertes, Roxforti csata névre hallgató társasjátékot, amely a hét Potter-könyv történetét követi, ennek megfelelően hét pályán ível keresztül, és olyan suspense-t képes adni, hogy tényleg azt érezhetjük,

élet-halál harcot vívunk a halálfalókkal, és rajtunk múlik a varázsvilág sorsa.

És ha már eleget párbajoztunk, és a jó oldal a csata 25. évfordulóján ismét diadalmaskodott a sötétség felett, érdemes egy kicsit más irányba is elkalandozni a Rowling-univerzumban.

No varázslat, maximum krimi

Épp olyan nagyszerűt tudott ugyanis alkotni napjaink egyik legnépszerűbb írója a krimi műfajában, mint ahogy tette ezt az epikus Harry Potter-sorozat esetében. A nagy előd honfitárshoz, Agatha Christie-hez méltó színvonalú, a Cormoran Strike magánnyomozó és az ő Watsonja, Robin Ellacott nyomozásairól szóló krimifolyam első része, a Kakukkszó a roxforti csatához hasonlóan jubilál idén, éppen tíz éve jelent meg először, Robert Galbraith álnéven. Rowling a Strike-könyveket azóta is ezen a néven jegyzi, és épp a napokban tette közzé, hogy a szintén bestsellerré vált könyvsorozat – amely csak angol nyelven több mint 11 millió példányban kelt el eddig – hetedik része, a Running Grave még idén szeptemberben, a 10. évfordulón megjelenik. A tervek szerint idén a Kakukkszó különleges, exkluzív grafikával ellátott évfordulós változatát is kiadják, és hasonlóan a mű korábbi kiadásaihoz,

a mostaniból származó jogdíjbevételt is az ABF The Soldier’s Charity (ABF Katonák Jótékonysági Alapítványa) javára fogja Rowling fordítani, nem véletlenül, hiszen könyvfolyama hőse egy lábát vesztett, Afganisztánt megjárt katona.

Pillanatnyilag úgy tűnhet, a hetes Rowling esetében bűvös szám, de a tervek szerint a Strike esetében nem áll meg ennyinél, nyomozói történetét tízkötetesre tervezi, így minden remény szerint még négy további vaskos krimit darálhatunk le tőle. Vaskosat, mert ahogy a Harry Potter esetében is, a történet előrehaladtával a terjedelem is nőtt, a legutóbbi, 6. kötet, a tavaly karácsonyra itthon is megjelent, A koromfekete szív már az 1100 oldalt is elérte. És vélhetően ledarálja az olvasó, épp úgy mint egy jól sikerült streaming-sorozatot, mert bármilyen hosszú is egy Rowling-krimi, egyszerűen letehetetlen.

Az első kötet, a Kakukkszó még csak körülbelül félezer oldal volt, ezeken a lapokon mutatta be Rowling két főszereplőjét. Strike a sorozat indulásakor egy alapvetően

nehéz természetű, ám rendkívül emberséges volt katona, aki a háborúban fél lábát elvesztette, sokat sajog a csonkja,

és nehezíti meg létezését, a magánélete romokban hever, mert (eddigi) élete szerelme egy beteges, folytonosan játszmázó nő. Magánnyomozói irodája számláit befizetni se nagyon tudja. Robin pedig véletlenül, beugrós titkárnőként kerül hozzá, miközben valójában mindig is arra vágyott, hogy egy napon nyomozó legyen – ez így is lesz.

A hangsúly a kötetekben főként magán a nyomozati szálon van, de kettejük jellemének és kapcsolatának evolúcióját is tartalmazzák a részek. Rowling tehetségét nem kell különösebben bemutatni,

lenyűgözően vegyíti a mélységet a könnyedséggel,

a teljesen hétköznapi, apró-cseprő dolgokról épp olyan remekbe szabottan ír e könyvekben, mint ahogy az emberi lélek végtelen összetettségéről: karakterei szinte lesétálnak a lapokról, olyan emberien, olyan kidolgozottan ábrázoltak.

Rowlingnál a maga természetességében folynak a dolgok, minden egyensúlyban van, épp ezért a nagyobb cél érdekében visszafogja azon írói eszközeit is, amelyekkel már az elején elementáris erővel hathatna: írása kerek egész, és a könyvek utolsó száz oldala közben az a tipikus helyzet áll fenn, hogy alig várjuk a végkifejletet, de azt sem akarjuk, hogy elfogyjanak az oldalak. A legutóbbi könyvben, A koromfekete szívben Strike a lába okozta fájdalmak miatt összeesik egy londoni utcán az alig csillagos éjszakában, ami egy nagyon plasztikus és megérintő jelenet, egyben szépen mutatja, mitől is olyan jó Rowling, milyen az ő látszólag egyszerű írásmódján átívelő, mindenen áthatoló, rétegeket felfejtő látása.

A Strike-regényekből a BBC készített tévésorozatot,

ami kriminek ugyan remek, de nem tudja visszaadni a karakterek árnyaltságát és a száz- meg százoldalak apró frazírjait. Az HBO MAX idén tűzte műsorára a C. B. Strike legutóbbi, ötödik évadát, amelynek története a sorban azonos számú, Zavaros vér című könyvére épül. Ha valaki nem szívesen vágna neki a több ezer oldalas kalandnak, de nézne egy izgalmas, egyszerűen jó kirimisorozatot, annak erősen ajánlott, még akkor is, ha a könyv rajongóinak számára Tom Burke minden pozitívuma mellett sem lehet a tökéletes Strike, Holliday Grainger pedig még kevésbé az Robinként. 

No varázslat, maximum realizmus

Túl a Strike-regényeken és a Potter-hegyen, napjaink egyik legnépszerűbb írója jegyez még pár olyan művet, amit érdemes fellapozni. Ilyen az Átmeneti üresedés, amely első, felnőtteknek írt, realista regénye, és amin szintén ott van a kézjegye: a kiváló írástechnika, stílusérzék, no meg a kivételes karakterábrázolási és történetmesélői képesség. A könyvben egy angol kisvárosban váratlanul elhalálozik a városi tanács egyik tagja, és ekkor lép életbe az Átmeneti üresedés, ami voltaképp egy gyakorlatias terminus, nem az a belső üresség, amelyre első hallásra gondolnánk, és azt jelenti, hogy egy státusz valamilyen hirtelen okból megüresedik a képviselő-testületben. A történet pedig a közösség tagjainak reagálását írja le erre az üresedésre, az élet és az emberi viselkedés számos szegmenséből. A könyvből szintén sorozatot készített a BBC.

Van még mese is

A Harry Potter, annak spin-off könyvei, a Bogar bárd meséi, A kviddics évszázadai és a Legendás állatok és megfigyelésük mellett Rowling még két mesekönyvet írt, az Ickabogot és A karácsonyi malacot. Az Ickabog egyszerűbb történevezetésű, népmesei elemekkel is operáló mese, amiben viszont rendkívül erős társadalomkritikai vonallal találkozunk azon keresztül, ahogy a korrupt udvaroncok megvezetik az uralkodót, és ráveszik mindenre, annak a fő célnak érdekében, hogy felkutassák és legyőzzék a szörnyűséges ellenséget, az Ickabogot. Aki persze nem is olyan szörnyű. A könyv ilyenformán a hataloméhségről, a hatalmi manipulációkról és az igazságtalanságról szól, tehát nem is annyira gyerekmese.

A karácsonyi malac szívmelengető, Rowlingra jellemőzen ugyancsak rendkívül olvasmányos történetét azonban tartogassuk az eljövő karácsonyra, mert témáját tekintve az adventi időszak csodás kiegészítője lehet kicsik és nagyok részére. De ahogy a karácsonyi történetben is, úgy

Rowling minden könyvében azonos egy fő motívum: a szeretet.

Ahogy Harry Potter is elmondja Voldemortnak, hogy azért nem győzhet, mert nincs benne szeretet, úgy egy Rowling-könyv sem működhet nélküle, hiszen az egésznek csak akkor van értelme, ha van bennünk szeretet. 

Ajánljuk még:

Ezt a filmet nézd meg, hogy útnak indulj a szeretet nevében!

Az utóbbi két évtizedben jelentősen megnőtt az idősfilmek aránya a kínálatban. Nem az idősekről szólnak vagy sok idős ember szerepel bennük: az idősek világát belülről mutatják meg, belehelyezve a nézőt az ő életükbe. Ilyen film volt a magyar Pilátus vagy az Unoka című filmek, vagy a nemzetközi filmvilágban az Oscar-díjat is nyert The Father (Az Apa), Anthony Hopkins remek alakításával. Ebbe a sorba illeszthető a Harold Fry valószínűtlen utazása is.