Kult

Borbás Marcsi: „nagyon nagy kísérletező vagyok”

„Nagyon nagy kísérletező vagyok. (...) Most például iszonyatos mennyiségű articsókám termett. Izgat, hogyan alakíthatnám a magyar ízlésre az articsókából készült ételeket” – mondta Borbás Marcsi a Nők Lapjának adott interjújában. Szemlénk.  

„Hol vagy most otthon?

Az idő kilencven százalékában az Őrségben vagyok, ott élek, ott zajlik minden felvétel, ott készülnek a könyvek, a videók. Mindenki mondja, hogy ne tarts állatot, óriási kötöttség, vége a szabadságnak! A kert ugyanez, a kert mellől sem lehet eljönni. Most például három-négy napig esett az eső, és tegnap reggel térdig ért a gaz. A gaz mindig mindennél tízszer jobban nő, annak semmi sem árt, sem a fagy, sem a szárazság.

Azt mondják, vigyázz, ha a hobbidból lesz a munkád, mert akkor elvész a hobbid. Ami másnak szabadidős szenvedély, az neked munka. Torzult emiatt a vonzalmad ezek iránt a dolgok iránt?

Torzult bizony, elsőként a gasztronómia iránti odaadásom. Először megszületett a Gasztroangyal sorozat, majd a szakácskönyves műsor, és már

meg sem tudnám számolni, hány száz ételt főzök le egypár hónap alatt.

Ha otthon vagyunk, akkor minden nap készítek ebédet. Nem mondom, hogy nem szeretek főzni, de csak úgy jókedvemből már nem állok neki. De azért még van néhány terület, ami örömteli kísérleti terep számomra, most például a tésztákba ástam bele magam. Az például hobbi.

De majd az is munka lesz…

Így van. Nagyon nagy kísérletező vagyok. A klímaváltozással kifutnak olyan növények, amiket már nem tudunk olyan könnyen termeszteni. Mellette igyekszem mást meghonosítani a kertben, hogy ne fogyjon a kínálat. Most például iszonyatos mennyiségű articsókám termett. Izgat, hogyan alakíthatnám a magyar ízlésre az articsókából készült ételeket. Az is hobbim volt az elmúlt három évben, hogy kikísérletezzem, hogyan lehet változatosan főzni zöldségekből, hogy ne csak a saláta meg az egyébként zseniális főzelék jusson róluk eszünkbe. Lehet, hogy majd ebből is írok egy könyvet.”

A teljes interjú a Nők Lapjában jelent meg. Online közlését itt találjátok
Kép és szöveg: Nők Lapja

Ajánljuk még:

„A tárgyak élnek, könnyük van, emberkéz formálta őket, visszanéznek ránk” – az abroszok története

Érdekes személyiségformáló hatása van az időnek. Emlékszem, mikor fiatal lányként kirázott a hideg a szekrények mélyéről elővett megszürkült abroszoktól, amiken erős festékkel átitatott fonal rajzolta ki a mintákat. Nagyanyám ragyogó szemekkel simítgatta őket, én meg egyszerűen nem tudtam megérteni, mi ebben a szép. Aztán eltelt pár évtized, és ma már ámulva időzök a népművészet legkülönfélébb alkotásai előtt. Mert annyira csodálatosak azok az abroszok…