A magyar zenetörténet leginkább a mélyfúrásokat kedveli: egyes művek, alkotások elemzését, kutatását helyezi előtérbe, a teljes életműveket összefoglaló monográfiák inkább a szakma nemzetközi műhelyeiből érkeznek. Ezt a gyakorlatot érdemes figyelembe venni, amikor az angol Christopher Fifield Richter János világhírű magyar karmesterről írt életrajzát kezünkbe vesszük.
Az 1996-ban kiadott és átdolgozott kötet a Győri Filharmonikus Zenekar kiadásában, Fejérvári Boldizsár fordításában idéntől magyarul is olvasható.
A hiánypótló zenetörténeti kiadvány nem puszta életrajz, mert tartalmazza Richter Vezérlési füzeteit is. Ez utóbbi rész rendkívül terjedelmessé teszi a kötetet, ugyanakkor valódi kincset örökít meg: Richter János 47 évnyi pályájának összes, 4751 állomását.
A Magyar Operaházban idén tavasszal bemutatott kötet egy szenvedélyes magyar élet nemzetközi lenyomata, olyan olvasmány, amit nem csak zenekedvelőknek ajánlott forgatni.
Kicsoda Richter János?
Családban gyökerező szellemi örökséget vitt tovább a 19. század világhírű dirigense, akinek munkásságát eddig főként csak a szakma ismerte. A karmester édesapja, Richter Antal osztrák születésű csellista és zongorista, győri egyházi karnagy és zeneszerző, az Esterházyak muzsikusa volt. Emellett ő alapította meg a Győri Férfidalegyletet, mely 1862-ben alakult át Győri Ének és Zeneegyletté, a Győri Filharmonikus Zenekar jogelődjévé.
Richter Antal vezényletével hangzott el először Győrött Haydn Évszakok című oratóriuma és Mozart Così fan tutte operája is.
A fiatal Richter János életének első nyilvános hangversenyét szülővárosában vezényelte 1865. szeptember 19-én, a győri Ének és Zeneegyletet dirigálta.
Magyar feleséget választott magának Szitányi Mária személyében, aki egy baracsi földbirtokos leánya volt. A hazai kötődés megmaradt: mikor már Bécsben élt a pár, akkor is gyakran látogatták a magyarországi rokonokat. Életük során sok helyütt megfordultak, ugyanis Richter karrierje túlnyomórészt a négy nagyobb 19. századi zenei centrum – Bécs, London, Bayreuth és Manchester – köré összpontosult.
Richter János számos nagy műnek, a zeneirodalom és az operairodalom legjelentősebb alkotásainak volt az első karmestere. Ami azt jelentette, hogy ő volt az, akiben a zeneszerző megbízott. Amikor ugyanis a zeneszerző elképzel magának egy hangzást, az még nem jelenti azt, hogy azt úgy is fogja visszahallani, ahogyan elgondolta. Ahhoz, hogy azt hallja, olyan mesteremberre van szükség, aki a zeneszerző gondolatait tudja tolmácsolni, a kottába leírtaknak megfelelően. Ez a bizalom pedig nagyon kevesek érdeme lehet, Richter Jánosnak mégis sikerült elnyerni:
Richard Wagner, Antonín Dvořák, Johannes Brahms bízták rá legértékesebb darabjaikat.
Elsőként szólaltatni meg remekműveket: éteri élmény lehet. Az lehetett Richter János számára is, akit abszolút művésznek tartottak saját korában a nemzetközi zenei életben.
A kor érdekessége, hogy nemcsak karmesterként működött, de maga is fellépett: szinte minden hangszeren játszott, ami ma már kuriózumnak számít. Pusztán 20. századi elképzelés az, hogy a karmester e nélkül tudjon vezényelni. Évszázadokkal ezelőtti a szakmához hozzátartozott, hogy ha egy zenész meg akart élni, sok hangszerhez kellett értenie. Nem mellesleg egy karmesternek azért is kellett ismernie a különböző hangszerek működését, lehetőségeit, hogy tudja, mit várhat el a zenészektől a próbákon. Mozart is, Bach is több hangszeren játszott, így már sokkal könnyebben érthető, hogy Richter számára is természetes volt a hangszeres zene művelése.
Richter János Budapesten töltött éveiről a kötetben hosszan olvashatunk, ugyanis a Wagner és Liszt Ferenc bizalmát élvező művész 1872–75 között a pesti Nemzeti Színház és a Filharmóniai Társaság zenekarának vezető karnagya volt. Az ő nevéhez fűződik a Krisztus című oratórium 1873-as magyarországi bemutatója, de ő karolta fel a fiatal Dohnányi Ernőt is, és ugyancsak neki köszönhető Bartók Béla Kossuth-szimfóniájának angliai bemutatója.
Győr belvárosában emléktábla jelöli Richter János szülőházát az Apáca utcában, az ő nevét viseli a zeneművészeti szakközépiskola és a város hangversenyterme, valamint Győr zeneéletének dokumentumait egybegyűjtő archívum is. A Győri Filharmonikusok is szeretettel ápolják a karmester emlékét, a koncertterem mellett egyik bérletsorozatukat is róla nevezték el. Milyen jó lenne, ha Győrön innen és túl minél többen megjegyeznénk a nevét!
Ajánljuk még:
A Bodeni-tó a róla szóló útikönyv szerzőjének szemével – Bagó Tündével beszélgettünk
49 családtagját elvesztette, de nem gyűlölt senkit, csak megbocsátani nem tudott – Fahidi Évára emlékezünk
11 marcipángolyó a 110 éves anyák napi tortán – te mivel leped meg idén édesanyádat?
