Kult

Az első világhírű magyar karmester volt, nevét mégis alig ismerik: elolvastuk a Richter János életéről szóló könyvet

Ritkán olvasunk zeneművész-monográfiákat, pedig izgalmas történeteket tartogatnak laikusok és zenerajongók számára egyaránt, nem utolsósorban pedig egy korszak kulturális látleletét nyújthatják. Az első világhírű magyar karmester, Richter János életrajzát 1996-ban írták Angliában, idén pedig az átdolgozott kiadásának fordítása is megjelent, a Győri Filharmonikusok gondozásában. Mindenkinek ajánlom. Mondom, miért!

A magyar zenetörténet leginkább a mélyfúrásokat kedveli: egyes művek, alkotások elemzését, kutatását helyezi előtérbe, a teljes életműveket összefoglaló monográfiák inkább a szakma nemzetközi műhelyeiből érkeznek. Ezt a gyakorlatot érdemes figyelembe venni, amikor az angol Christopher Fifield Richter János világhírű magyar karmesterről írt életrajzát kezünkbe vesszük.

Az 1996-ban kiadott és átdolgozott kötet a Győri Filharmonikus Zenekar kiadásában, Fejérvári Boldizsár fordításában idéntől magyarul is olvasható. 

A hiánypótló zenetörténeti kiadvány nem puszta életrajz, mert tartalmazza Richter Vezérlési füzeteit is. Ez utóbbi rész rendkívül terjedelmessé teszi a kötetet, ugyanakkor valódi kincset örökít meg: Richter János 47 évnyi pályájának összes, 4751 állomását.

A Magyar Operaházban idén tavasszal bemutatott kötet egy szenvedélyes magyar élet nemzetközi lenyomata, olyan olvasmány, amit nem csak zenekedvelőknek ajánlott forgatni.

Kicsoda Richter János?

Családban gyökerező szellemi örökséget vitt tovább a 19. század világhírű dirigense, akinek munkásságát eddig főként csak a szakma ismerte. A karmester édesapja, Richter Antal osztrák születésű csellista és zongorista, győri egyházi karnagy és zeneszerző, az Esterházyak muzsikusa volt. Emellett ő alapította meg a Győri Férfidalegyletet, mely 1862-ben alakult át Győri Ének és Zeneegyletté, a Győri Filharmonikus Zenekar jogelődjévé.

Richter Antal vezényletével hangzott el először Győrött Haydn Évszakok című oratóriuma és Mozart Così fan tutte operája is.

A fiatal Richter János életének első nyilvános hangversenyét szülővárosában vezényelte 1865. szeptember 19-én, a győri Ének és Zeneegyletet dirigálta. 

Magyar feleséget választott magának Szitányi Mária személyében, aki egy baracsi földbirtokos leánya volt. A hazai kötődés megmaradt: mikor már Bécsben élt a pár, akkor is gyakran látogatták a magyarországi rokonokat. Életük során sok helyütt megfordultak, ugyanis Richter karrierje túlnyomórészt a négy nagyobb 19. századi zenei centrum – Bécs, London, Bayreuth és Manchester – köré összpontosult. 

Richter János számos nagy műnek, a zeneirodalom és az operairodalom legjelentősebb alkotásainak volt az első karmestere. Ami azt jelentette, hogy ő volt az, akiben a zeneszerző megbízott. Amikor ugyanis a zeneszerző elképzel magának egy hangzást, az még nem jelenti azt, hogy azt úgy is fogja visszahallani, ahogyan elgondolta. Ahhoz, hogy azt hallja, olyan mesteremberre van szükség, aki a zeneszerző gondolatait tudja tolmácsolni, a kottába leírtaknak megfelelően. Ez a bizalom pedig nagyon kevesek érdeme lehet, Richter Jánosnak mégis sikerült elnyerni:

Richard Wagner, Antonín Dvořák, Johannes Brahms bízták rá legértékesebb darabjaikat.

Elsőként szólaltatni meg remekműveket: éteri élmény lehet. Az lehetett Richter János számára is, akit abszolút művésznek tartottak saját korában a nemzetközi zenei életben.

A kor érdekessége, hogy nemcsak karmesterként működött, de maga is fellépett: szinte minden hangszeren játszott, ami ma már kuriózumnak számít. Pusztán 20. századi elképzelés az, hogy a karmester e nélkül tudjon vezényelni. Évszázadokkal ezelőtti a szakmához hozzátartozott, hogy ha egy zenész meg akart élni, sok hangszerhez kellett értenie. Nem mellesleg egy karmesternek azért is kellett ismernie a különböző hangszerek működését, lehetőségeit, hogy tudja, mit várhat el a zenészektől a próbákon. Mozart is, Bach is több hangszeren játszott, így már sokkal könnyebben érthető, hogy Richter számára is természetes volt a hangszeres zene művelése. 

Richter János Budapesten töltött éveiről a kötetben hosszan olvashatunk, ugyanis a Wagner és Liszt Ferenc bizalmát élvező művész 1872–75 között a pesti Nemzeti Színház és a Filharmóniai Társaság zenekarának vezető karnagya volt. Az ő nevéhez fűződik a Krisztus című oratórium 1873-as magyarországi bemutatója, de ő karolta fel a fiatal Dohnányi Ernőt is, és ugyancsak neki köszönhető Bartók Béla Kossuth-szimfóniájának angliai bemutatója. 

Győr belvárosában emléktábla jelöli Richter János szülőházát az Apáca utcában, az ő nevét viseli a zeneművészeti szakközépiskola és a város hangversenyterme, valamint Győr zeneéletének dokumentumait egybegyűjtő archívum is. A Győri Filharmonikusok is szeretettel ápolják a karmester emlékét, a koncertterem mellett egyik bérletsorozatukat is róla nevezték el. Milyen jó lenne, ha Győrön innen és túl minél többen megjegyeznénk a nevét!

Ajánljuk még:

„9000 féle ásvány- és gyógyvizet tartalmaz a gyűjteményem” – Nádasi Tamással beszélgettünk

Életünk egyik alapfeltétele – a víz – térségünkben még bőséggel áll rendelkezésünkre, és csak akkor kap külön figyelmet részünkről, ha elapad, ha szárazság sújtja termőföldjeinket, vagy egy-egy természeti katasztrófa kapcsán. Tulajdonképpen nem is igazán ismerjük ezt az őselemet, hiszen a környezetismeret tankönyvek is csak evidenciaként emlegetik. Nádasi Tamással, az Aquaprofit Tervező és Építő Zrt. elnökével többek között arról is beszélgettünk, hogy miként tudnánk megtartani rendelkezésre álló vízkészleteinket, és hogy mi minden derül ki 9000 darabos ásványvíz-gyűjteményéből.

 

Már követem az oldalt

X