Ahová a kommunista politikusok is eljártak imádkozni – A Fekete Madonna áldásával köszönti a magyarokat Marian Waligóra lengyel pálos szerzetes

Az egyházi műveltség velejárója a több nyelven szólás, de a papság műveltsége általában a klasszikus nyelvek és a világnyelvek ismeretére terjed ki. Marian atya miért kezdett el magyarul tanulni?

A pálos szerzetesrend magyar alapítású rend, és az én nyelvtanulásom kezdetei is a rend történetéhez kapcsolódnak. Amikor beléptem a pálosokhoz, még nem is tudtam, hogy mi magyar származású rend vagyunk, majd amikor elkezdtem tanulni a krakkói teológián, akkor ismertem meg a rendünk történetét és annak magyar vonatkozásait. Majd a ’89-’90-es rendszerváltás után, amikor a pálosok újrakezdték működésüket Magyarországon, a Sziklatemplomban kezdtek el szolgálni a magyar pálosok, és a rendfőnökünk kérte, tanuljuk a magyar nyelvet, mert szükségünk lesz rá a kapcsolattartáshoz. Emellett pedig a Magyarországról érkező zarándokok szolgálatában is nagyon fontos, hogy legyen itt valaki, aki beszél magyarul is. Így kezdődött az én kapcsolatom a magyar nyelvvel és a magyarokkal.

A magyar nyelv idegennyelvként való elsajátítása nem könnyű. Hol tanult meg ilyen szépen magyarul, hiszen gyakorlatilag anyanyelvi szinten beszél?

A krakkói Jagelló Egyetemen kezdtem el magyarul tanulni Dusa Márta magyartanártól, aki Budapestről érkezett. Bejárt hozzánk a kolostorba is nyelvórákat tartani, de külön órákra is járhattunk az egyetemen: a szemináriumban tanultam a teológiát, mellette pedig magyarórákra jártam. Háromévnyi nyelvtanulás után mentem Magyarországra egy évre, már pálos szerzetesként szolgálni, majd utána visszajöttem ide, Czestochowába. Azóta is rendszeresen járok Magyarországra, és tartom a kapcsolatot a rend ottani tagjaival.

 

Mi a pálos lelkiség lényege? Miért éppen a pálos hivatást választotta?

Eredetileg erdészmérnöknek készültem, el is kezdtem tanulni a krakkói Jagelló Egyetem Erdészeti Tanszékén, de másfél év után a pálos rendet választottam. Lehet, hogy első hallásra meglepően hangzik, de

én nem a pálos lelkiség miatt léptem be a rendbe, hanem a czestochowai Szűzanya miatt.

Egyetlen másik papi vagy rendi hivatás sem vonzott, nem szerettem volna máshol szolgálni, csak Czestochowában. Fiatalemberként jól ismertem ezt a kegyhelyet, ide jártam imádkozni, és nagyon megtetszett, ahogy a pálos szerzetesek fehér ruhában szolgálják itt a Szűzanyát. A Fekete Madonna szolgálata vonzott be engem a pálos rendbe. Nem olyan különleges ez egyébként, Lengyelországban sokan a czestochowai Szűzanya miatt lépnek be a rendünkbe. Nagyon fontos számunkra a Máriás lelkület, több Mária-kegyhelyünk is van, ahol mi, pálosok szolgálunk. Később, amikor jobban megismertem a rend működését, azt is jobban megértettem, hogy a pálos lelkiség része a remetei élethez való vonzódás. Magyarországi pálos testvéreink valóban visszavonuló, kontemplatív életet élnek, ugyanakkor az apostolkodás, a hívekkel való kapcsolattartás is a missziónk része.

II. János Pál pápa nagyon szépen megfogalmazta, mekkora ereje van a czestochowai Szűzanyának,

amikor a kegyhelyünk 600 éves jubileuma alkalmából idelátogatott – 1983-ban érkezett hozzánk, mert a jubileum évében, ’82-ben az őt ért merénylet miatt nem tudott eljönni. Azt mondta, hogy a czestochowai Szűzanya a pálos rend karizmája: az évszázadok során fennmaradt pálos lelkiség központja a czestochowai kegyhely, középpontja pedig a Szűzanya szolgálata.

Hogyan kezdődött a czestochowai pálos központ története?

A kegyhely pontosan 1382-ben született, amikor Magyarországról a márianosztrai és a budaszentlőrinci kolostorokból idejött tizenhat magyar pálos szerzetes, és elkezdték itt az életüket, ebben a kolostorban, amit Opolei Ulászló hercegtől kaptak. Ő hozta ide a pálosokat, nem véletlenül, hiszen ő helyezte ide a Fekete Madonna ikonját, és az volt a vágya, hogy az itteni szerzetesek imádkozzanak a Fekete Madonnához, fogadják a tömegesen érkező zarándokokat. Pontosan nem tudjuk, ki festette a kegyképet, csak azt sejtjük, hogyan került ide. Olyan hagyomány is él, hogy Szent Lukács festette, de ezt nem tudhatjuk pontosan. Azért az ő nevéhez kötik, mert ő az egyetlen evangélista, aki Mária-képet mutat nekünk az evangéliumon keresztül, de maga az ikon valószínűleg balkáni eredetű, és egy 12. századi festő munkája. Azt már pontosabban tudjuk, hogy renoválva volt egy olasz festő által, mostani kinézetét pedig az 1430-as támadás után kapta: az akkori királyi festő a Wawelben, a királyi palotában renováltatta a képet.

 

Ezek szerint már akkor is híres kegykép lehetett.

Igen, már akkor is csodatevő kegyképként tisztelték, ezért vitték a királyi palotába. Már amikor idekerült, híres ikon lehetett: valószínűleg Ulászló herceg kapta Leo orosz hercegtől, éppen azért, mert már akkor nagy becsben tartották. Majd a czestochowai kegyhelyen kezdődött tömeges tisztelete, amelynek következtében a Jasna Góra kolostor világhírű zarándokhellyé vált. Az egyszerű nép mellett a lengyel királyok is elzarándokoltak ide már a kezdetek óta, volt is olyan előírás, hogy koronázás után a királynak Czestochowába kell jönnie, a Szűzanyához, imádkozni. Minden királyunk járt ide, függetlenül attól, mennyire volt vallásos. Sőt, később az államfők is folytatták ezt a hagyományt, az ország vezetői is idezarándokoltak – kommunista időkben kevésbé, legalábbis hivatalos minőségben.

Többek között Wojciech Jaruzelski lengyel tábornok, kommunista politikus is járt itt az 1990-es események után: letérdelt és imádkozott,

de mi is találkoztunk több kommunista politikus családjával, tehát tudjuk, hogy nem hivatalosan azért mégiscsak jártak ide.

Magyarország Mária országa – ebben a tekintetben is rokon lelkületű nép vagyunk, hiszen Lengyelország is az Szűzanya oltalma alatt áll. Hazánkat Szent István királyunk ajánlotta fel Máriának. Lengyelország történelmében hogyan szentesítették a Mária-kultuszt?

Nagyon mélyen él bennünk a Szűzanyához való kötődés, a neki való felajánlás tudata. Magunkat és országunkat mai napig minden ünnepi alkalommal felajánljuk a Szűzanyának – ez a svédek támadása után történt meg először hivatalos formában is.

A svédek az egész országot elfoglalták 1655-ben, és bár 40 napig ostromolták a kegyhelyet, nem tudták elfoglalni, Jasna Góra olyan maradt, mint egy érinthetetlen sziget, amit a Szűzanya védett meg a támadástól.

Ennek tiszteletére II. János Kázmér királyunk a Szűzanya oltalmába ajánlotta népét és országát, és elismerte a Szűzanyát Lengyelország királynőjének, ahogy Magyarországon Szent István király is korábban. A czestochowai kegyhely második alapítása is magyar vonatkozású: Opolei Ulászló után a Jagelló király is ide zarándokolt feleségével, Hedviggel. Ez volt a kegyhelyünk második alapítása, tehát Szent Hedvig hozzájárul kegyhelyünk újraalapításához.

Hány zarándokot fogad évente a Jasna Góra-i kegyhely?

Évente nagyjából négymillió ember szokott ide elzarándokolni, de a koronavírus idején kissé megcsappant a forgalom, most kezd új lendületet kapni. Nagyon jellemző, hogy ide gyalog is több százezren érkeznek, és jönnek szervezett formában is, különböző egyházmegyékből, több ezres csoportokban, papok vezetésével, együtt imádkozva. Éves programot adunk ki, ehhez szoktak igazodni. A gyalogos zarándoklatok májusban kezdődnek, és augusztus 15-ére, Mária Mennybevételének ünnepére, illetve augusztus 26-ára, a Czestochowai Szűzanya ünnepére érkeznek a legtöbben. Stefan Wyszyński bíboros idejében új lendületet kapott a zarándoklat: elsősorban a kegyhely 600 éves jubileuma és országunk ezeréves fennállása alkalmából. Külön zarándoklat van orvosoknak, rendőröknek, vasutasoknak, bankároknak, de papok számára is: megérkeznek a kegyhelyre, részt vesznek a szentmisén, felajánlják magukat a Szűzanyának, és külön áldást kapnak.

Magyarországról is szép számmal éreznek ide zarándokok. Marian atya szokta fogadni őket?

Persze, szoktam vezetni csoportokat is, de szentmisét is celebrálok magyar nyelven, és minden papi szolgáltatásban részesülnek magyarul: ez itt normális dolog.

Zarándokhelyekre általában kérni jönnek az emberek. A Czestochowába érkezőkre mi jellemző?

Ez nagyon érdekes, mert a legtöbb kegyhely attól vált híressé, hogy valami csoda, jelenés történt ott, de Czestochowában nem volt Mária-jelenés, és nem is könnyező ikonról van szó. Nem a csoda miatt jönnek tehát, hanem azért, hogy a kegykép előtt imádkozzanak, és az imádság által változtassanak az életükön. A kegykápolna falain látszik, hogy mégis milyen csodás gyógyulások történtek az idők folyamán, hiszen az emberek visszajönnek hálát adni, és hoznak magukkal votívokat, felajánlási tárgyakat. Ezek jelképezik a kegyhelyen történt csodákat. A Szűzanyával való találkozás itt nem a jelenés által történik meg, hanem a kegykép előtti imádság által.

II. János Pál pápa azt mondta, a legnagyobb csodák akkor történnek ezen a kegyhelyen, amikor itt imádkoznak az emberek: sokszor a kegykápolnában történik meg az a lelki változás, aminek köszönhetően sok éves terheket tudnak letenni az emberek.

A kérés mellett tehát a lelki terhektől való megszabadulásért zarándokolnak ide a hívek, azért jönnek, hogy megváltozzon az életük.

Hogyan lehet ennyi zarándok fogadását megszervezni és ennyi fogadalmi ajándékot kezelni?

Az egyik rendtársunk fogadja az érkező leveleket, és összegyűjti a történeteket. Minden le van írva, dokumentáljuk a kegyhelyen történt gyógyulásokat. Nagyon sok esetben konkrét testi gyógyulásnak lehetünk tanúi. A hálából felajánlott tárgyakat, votívokat pedig beregisztráljuk egy könyvbe, majd múzeumba kerülnek vagy föltesszük a kápolna falára. Nem mindent tudunk kiállítani, mert nagyon sok hálaajándék érkezik a Szűzanyának.

Fotó: Roggs Fényképészet

Hányan szolgának a pálos rendben jelenleg a világban?

Hozzávetőlegesen ötszázan lehetünk pálos szerzetesek világszerte, a legtöbben pedig itt vagyunk, Lengyelországban, nagyjából húsz kolostorban. A rendközpontunk Jasna Górában van, a generális atya innen irányítja a rendet. Európában több helyen is vannak pálosok, Magyarországon Pécsett van a rend központja, de Pálosszentkúton és Budapesten is vannak szerzetestársaink, jelen vagyunk Romániában is, Erdélyben, Hargitafürdőn, de Szlovákiában, Csehországban, Németországban, Franciaországban, Ukrajnában, Lettországban is szolgálunk, távolabbi vidékeken úgyszintén: Amerikában, Ausztráliában is vannak provinciák, Afrikában két kolostorunk is van Kamerunban, és Dél-Afrika Köztársaságban is jelen vagyunk.

Nagyon jelentős eredmény a fehér ruhás pálosoktól a rendek feloszlatása utáni újjászerveződés. Hogy történt ez Lengyelországban?

Az első feloszlatására II. József császár idején került sor, majd a második világháború után, de a czestochowai kegyhelyet soha nem zárták be. Ez a terület az orosz cárhoz tartozott, és valószínű, hogy a Madonna miatt nem merték bezárni. Krakkóban is megmaradt a kolostorunk, de a többit bezárták. A kommunizmus idején nálunk más volt a helyzet, mint Magyarországon, itt nem úgy bántak a katolikus egyházzal, mint magyar földön – Lengyelország lakosságának 90 százaléka katolikus, és

a kommunisták nem mertek olyan mértékben szembeszállni az egyházzal, mint Magyarországon.

Nálunk is voltak üldöztetések, például Stefan Wyszyński bíborost is börtönbe zárták, de nem sikerült tönkretenni az egyházat oly mértékben, hogy ne tudtak volna működni a plébániák és a kolostorok.

Mi a legnehezebb jelenleg a pálos hivatásban?

Nem is nehézségként, inkább sajátosságként éljük meg, hogy itt nagy tömegben vagyunk, de van lehetőségünk visszavonulni a kolostori, zárt közösségünkbe is. Kilencvenen szolgálunk ezen a helyen, sok közöttünk az idős atya. Mivel a pálos rendnek nincs szociális otthona, mi gondozzuk idősebb rendtestvéreinket, itt kapnak megfelelő orvosi ellátást is. Imádságos és szolgáló rend vagyunk – Lengyelországban mindenki Máriás rendként ismer bennünket –, ez a szolgálat tehát nem áll távol tőlünk.

 

Perjelként is szolgált a rendben, jelenleg mi a fő feladata a kolostorban?

A kegyhelyhez tartozó Rózsafüzér-társulattal foglalkozom: úgy kell elképzelni, mint egy nagy családot, amelynek tagjai – százezres nagyságrendben – naponta imádkozzák a Rózsafüzért különböző célokért. A czestochowai társulat ötven évvel ezelőtt alakult meg, és azóta is naponta imádkozunk felajánlott célokért: ez a közösség összetart bennünket, és

ez az imádság-lánc összeköt bennünket a világ más tájain működő Rózsafüzér-társulatokkal.

Van saját weboldalunk és Youtube-csatornánk, itt tudják a tagok nyomon követni a programjainkat, és minden évben kihirdetjük, milyen fő célért imádkozunk. 2022-ben, a háború második napján hirdettem ki, hogy ebben az évben a békéért és különösen Ukrajnáért imádkozunk. Idén is ezt folytatjuk. Évente szoktunk lelkigyakorlatot tartani szeptember végén, október elején, ilyenkor több százan, de akár ezren is eljönnek. Ekkor döntjük el, hogy a következő évben mire ajánljuk fel az imát. Idén a béke mellett saját országunkért is imádkozunk, mert választások következnek. Jubileumi évünk van, ezért a harmadik imacélunk a hálaadás a társulatunkért.

Mindeddig arról beszélgettünk, milyen teljes életet nyújt a hittel és imádsággal teli lelkület az embernek, és a Szűzanya oltalma életeket, sorsokat képes jobbra fordítani. Az egyik legaggasztóbb jelenség a világban mégis az egyre terjedő szekularizáció, ami a katolikus egyházat és a szerzetesrendeket is érinti. Mit tud tenni a rend annak érdekében, hogy a fiatalok élethivatásul válasszák a pálos szerzetességet?

Nagyon fontos, hogy nem úgy kell tekintenünk a szerzetesi életünkre, mint egy cégre, hanem mint közösségre, amely Istent szolgálja, és nem azzal kell foglalkoznunk, hogy eredményesek legyünk – mint az üzleti életben –, hanem azzal, hogy Istenhez tartozzunk és erről képesek legyünk tanúságot tenni. Igazi szerzeteseknek kell lennünk, ez a feladatunk, és Isten meg fog adni minden eszközt ennek teljesítéséhez, illetve a fejlődéshez. De ha bennem nem fogják látni a fiatalok, hogy én valóban Isten embere vagyok, emiatt lettem szerzetes, ezt sugárzom, akkor semmi egyebet nem tudunk tenni annak érdekében, hogy meglássák: van értelme vallásosnak lenni és a szerzetesi hivatást választani. Tehát a mi szerzetesi életstílusunk az egyik nagyon fontos feltétele a hivatás iránti vonzalom felébresztésének. A másik lényeges dolog, hogy amikor emberek közé megyünk, ne magunkat akarjuk megmutatni, hanem azt, ahogyan Isten bennünk működik. Ne azzal kérkedjünk, hány hívőt számlál az egyház, hanem azzal, milyenek vagyunk – a hit megélésének a minősége számít. Ez a rend fennmaradásának kulcsa.